|  „Idő és megfelelő szerkezet kell ahhoz, hogy egész Európa megtanulja: a közös gondok megoldásakor nincsenek nyertesek és vesztesek, hanem a konszenzust kell megtalálni” – mondta a magyar diplomácia vezetője az Országház felsőházi termében, az „Együtt – sokfélén” című konferencián.
A rendezvény egyik védnökeként arra emlékeztetett, hogy földrészünk történelme sokáig arról szólt, hogy a győztesek miként próbáltak uralkodni a legyőzötteken, az alulmaradottak pedig előbb-utóbb fellázadtak e kísérletek ellen. Felidézte, hogy a német Westdeutscher Rundfunk előző napi, ljubljanai tv-vitájában – amelyben a fő téma az Európai Unió jövője és a Nyugat-Balkán integrációs perspektívája volt - elhangzott: a Nyugat-Balkán most éli át azt az időszakot, amelyet Európa szerencsésebb fele már maga mögött tudhat: a szétesés fázisát követi az integráció, ám ehhez alapvető változásokat kell véghez vinni, ideértve az újfajta konfliktuskezelés elsajátítását és alkalmazását.
Úgy fogalmazott, hogy az Európai Unió nem csodaszer, ez ügyben már sokan kijózanodtak, feledve a kezdeti illúziókat. Az is látnivaló, hogy a célért mindannyiunknak dolgoznunk kell, de a lényeg az, hogy van cél, eszköz és megfelelő eljárásmód. Reményét fejezte ki, hogy ebbe az integrációs folyamatba mielőbb be tudnak kapcsolódni a Nyugat-Balkán, valamint Délkelet-Európa országai is. A miniszter kitért arra, hogy napjaink Európájában nincs vezető identitás, a sokszínűség érvényesül, és az alapértékek része a másféleség elfogadása. Az európai és a nemzeti identitás kapcsolatát elemezve kifejtette, hogy az önazonosságot befolyásolja is a környezet visszajelzése is. Kelet-Közép-Európa tekintetében ez azt jelenti, hogy a térség az elfogulatlan kívülállók számára egységes képet mutat, amiben valószínűleg nagy szerepe van a közös történelemnek, az itt élő nemzetek közötti kölcsönhatásoknak.  Göncz Kinga sikeres és eredményes munkát kívánt a tanácskozásnak, amely olyan témákat vitatott meg, mint hogy miért akarunk csak európaiak és nem közép-európaiak lenne; van-e magyar identitás, ha igen, milyen és mik az ismérvei? Miért zajlik verseny azért, hogy ki az igazán magyar? Hogyan oldhatja a nyitottság, mobilitás, migráció az elszigeteltségünket; csökkenti-e a magyar identitást az európai identitás erősödése? Van-e egység a sokféleségben, Van-e közös szemlélet; értékrend, messziről miért, mi alapján tűnik Európa egységesnek?
 Az „Együtt – sokfélén” elnevezésű konferenciát a Külügyminisztérium és lakossági tájékoztató szolgálata, az EUvonal szervezte. 500 résztvevője, civil szervezetek, pedagógusok, a tudományos élet és a média képviselői, a kultúrák közötti párbeszéd európai éve alkalmából az európai, a közép-európai és a magyar identitás kérdéseit vitatták meg. Göncz Kinga külügyminiszter mellett a másik védnök Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke volt. Ő megnyitójában Európát nagy színes virágcsokorhoz hasonlította, s hangsúlyozta, hogy a kontinens békéjét és biztonságát az európaiság lelkét adó 27 kultúra párbeszéde és kölcsönös tisztelete adhatja.
 Glatz Ferenc akadémikus előadásában úgy foglalt állást, hogy Európa nem a gondoskodó államok Európája, hanem a nemzetek, s végső soron az aktív állampolgárok Európája kell, hogy legyen. Napi lakossági kapcsolat nélkül a politikai adminisztrációk ugyanis nem képesek megtalálni a legjobb megoldásokat. „A népért – a nép nélkül” megoldások ma sem vezetnek sikerhez – hangsúlyozta.
A továbbiakban Sándor Anna közgazdász az emberek változó kötődéseiről szólva azt vetette föl, hogy a kötődések, azonosulások - nyelvhez, városokhoz, vagy kultúrához - újratermelődhetnek, de kérdés, hogy mindez mennyire vezet ezek felszínessé válásához. Jordán Tamás színművész az értékközpontúság alapján úgy vélte, hogy a magyar kultúrát itthon közösen ápolva európaiságunkat bizonyítjuk. Vajda Mihály filozófus a magyarság nyugati kulturális hovatartozásáról beszélt. A környező országokkal közös történelmünkből adódóan közösek a problémáink, de közös pozitívumok is adódnak, az Európai Unió pedig lehetőséget teremt e közösség tudatosulásához. Hunyady György akadémikus elmondta, hogy az Európai Unióval kapcsolatban a vidékiek és az alulképzettek szkeptikusak, amíg a jómódúak, a jól képzettek, valamint a nemzeti kisebbségek, így a romák is, az EU-ban a jobb jövőbe vezető utat látják. A roma kérdés a magyar társadalom fő problémájává lép elő – jósolta. Bánlaky György, az Atlanti Tanács elnöke elérendő célként jelölte meg „az EU mi vagyunk” érzés elmélyítését, szemben a „mi és az EU” megkülönböztetéssel.
 Kovács László, az Európai Bizottság adó- és vámügyi biztosa átfogóan ecsetelte az EU sikereit, pl. a termelésben, kereskedelemben, nemzetközi segélyezésben. Fontos feladatnak nevezte a nemzeti és közösségi érdek jobb összehangolását a közgondolkodásban. A magyar identitás megmarad, de kiegészül az európaival – szögezte le.
A délutáni szekcióüléseken a magyar identitást vizsgálók a kérdésről nyíltabb gondolkodást, vitát hiányoltak. Elhangzott, hogy az identitás lehet többszörös: a meghatározó magyar identitással együtt az egyénnek lehet más – pl. európai – azonosságtudata is. A „ki a magyar?” típusú önvizsgálódás más országokban is fellelhető, de már a fogalmak tisztázásához is szemléletváltozásra van szükség. Ehhez elengedhetetlen az is, hogy az egyén megtalálja helyét a társadalomban.
 Az „Európa-erőd” szekcióban a hivatalos látogatáson Budapesten tartózkodó Stjepan Mesic horvát államelnök is felszólalt. Megköszönve a horvát EU-csatlakozáshoz nyújtott feltétel nélküli magyar támogatást, hangsúlyozta: a Balkánon az EU-hoz való közeledés kulcsa a béke. Nagyra értékelte, hogy a nemzeti kisebbségek, amelyek korábban területi igényekért indított háborúk kiváltói voltak, a nyitott, határok nélküli Európában a nemzetek közötti híd szerepét játsszák. „Ha nem lennének, ki kellene őket találni”- mondta.
(2008. május 9.)
|