| Eladni Európát, eladni a magyarokat
Nehéz lenne eldönteni, kommunikációs szempontból melyik a nagyobb feladat: eloszlatni az unió régi államaiban élő bizalmatlanságot az újonnan belépettekkel szemben, vagy meggyőzni ma a magyarokat az EU-tagság hasznosságáról. Robák Ferenc, a januárban kezdődő magyar EU-elnökség operatív ügyeiért felelős kormánybiztos szerint célként mindkettőt kitűzték. A siker esélye pedig – teszi hozzá – megvan.
– Van-e olyan felmérés, amiből kiderülne, hányan tudják Magyarországon, hogy január elsejétől mi látjuk el az EU soros elnökségét?
– Nem tudjuk, de hadd kezdjem az elejéről. Hányan tudják, hogy tagjai vagyunk az uniónak? És mennyit tudnak arról, hogy mit jelent ez Magyarország számára? Nagyon fontos lenne, hogy az elnökség kapcsán erről is beszéljünk. És emellett persze abban is bízom, hogy január közeledtével egyre többen tudják majd: most Magyarország lesz fél évig a Tanács soros elnöke – Kellene egyáltalán tudniuk? Elvárható lenne?
– Azt tudniuk kellene, hogy EU-tagok vagyunk, és hogy Magyarországnak ez jó. Miként jó lenne látniuk azt is, hogy maga az elnökség nagyszerű lehetőség az uniós jelenlétünk kiteljesítésére, arra, hogy ugyanolyan elismert tagjai legyünk a közösségnek, mint a régiek, teszem azt a franciák vagy a luxemburgiak. – Tudok kételkedni abban, hogy ezt egyik pillanatról a másikra elhiszik…
– Valóban, de ezért kell dolgoznunk. – Mi a fontosabb: a hazai közvélemény elégedettsége, vagy a többi 26 tagállam vezetőinek, szakértőinek, sajtójának elismerése? Nyilván nem zárja ki egymást a kettő, a hangsúlyokban azonban lehetnek különbségek.
– Kétségtelenül mindkettő nagyon fontos, de tény, nem ugyanazt a célt szolgálják. Vegyük a másik 26 tagállam úgynevezett szakközvéleményét. Ennek meggyőzése ugyanis kiváltképp lényeges. És nem csak azért, hogy a félév végén mindenki elismerően csettintsen, mert minden rendben volt, mert az állandó ügyeket jól vittük tovább, mert a váratlan helyzeteket megfelelően kezeltük, mert remek új témákat vetettünk fel. Ez lényes. De legalább ennyire fontos az, hogy egy sikeres elnökség után másképpen néznek az emberre. Jártam én elég sokat Brüsszelben akkor, amikor még csak jelöltek voltunk, és megéltem a helyzetet, amikor a régiek, ha nem is lekezelően, de picit bizalmatlanul tekintettek az érkezőkre. Féltették is talán tőlünk az uniót. Ha mi most az elnökséget jól látjuk el, az feledtetheti az esetleg még meglévő fenntartásokat, utána már másként gondolnak ránk, ennek hatása pedig jelentkezhet később is az érdekérvényesítésben. – Van-e az elnökségi időszakra kidolgozott média vagy PR-stratégia, amely az európai közvéleményt célozza meg?
– Van, persze. Hónapokkal ezelőtt elkezdtünk dolgozni azon, hogy mi legyen az elnökségünk üzenete, milyen hívószakkal mutassuk be önmaguknak. Nemcsak az unió nevében fellépő, tisztességes, európai színvonalú ügykezelők szeretnénk lenni, hanem megjeleníteni próbáljuk, hogy mi új tagállamként, először kerülünk ebbe a szerepbe. A lehetőség, amelyet meg kell ragadni – ez egyébként éppen az egyik hívószavunk. Ami normális is. Ismernek minket, tudják, mivel járultunk, járulunk hozzá a közösséghez, de azért az elnökség alatt sokkal inkább reflektorfénybe kerülünk. És persze lehetőség ez arra is, hogy Magyarországnak jobban bemutassuk Európát. – Megbíztak egy PR-céget?
– Nem, azt nem. A belső kommunikációért a közigazgatási és igazságügyi tárca felel, a külügyi csapatnak pedig a szakmai kommunikáció a feladata. Van az elnökségnek úgymond egy „arca”, Bakos Piroska személyében, van a húsz fős állandó kommunikációs stáb, és vannak a szükség esetén nekik besegítők. Például olyanok, akik az elnökség honlapját működtetik. – Hadd vágjak közbe: csak én vagyok annyira ügyetlen, hogy találkozónk előtt nem találtam meg ezt a honlapot, vagy nincs is még meg?
– Ez még nem működik, csak az elnökség idején fog. Udvariatlan lenne ugyanis a mostani, belga elnökséggel szemben, ha mi már most működtetnénk egy honlapot. Más kérdés, hogy a próbaüzem után lassan el lehet majd érni. Például ott fogjuk lehetővé tenni, hogy a januárban ide érkező újságírók már decemberben akkreditálják magukat. – Már utalt rá: az elnökség alatt jobban be lehet mutatni magyarokat Európának, Európát a magyaroknak. Lesz-e a szakmai tanácskozások mellett olyan esemény, ami a nagyközönségnek szól, amire például kereskedelmi médiumok magazinműsorai is felfigyelhetnek, mert színes, mert látványos, mert a szó jó értelmében véve kommersz?
– Lesznek a szélesebb körnek szóló, lakossági, kulturális események is. Ezek egy részét külföldre tervezzük, így például a Balassi intézetek bevonásával a nagyobb európai városokban jelenünk majd meg. De nyilván várhatók kulturális események, civil programok itthon is. Egyébként 2011. az Önkéntesség Éve, és persze szem előtt tartjuk majd mi is a mind szélesebb körű aktivitást. Vannak nagy projektek, de lesznek a hazai kisközösségek bevonását célzó pályázatok is. Ezek most a tervezés szakaszában vannak, megvan a fedezet, nagyjából össze fog állni a jövő évi költségvetés is… – Valóban megvan minden pénz? Arról szóltak a hírek, hogy úgy két milliárd forint hiányzik.
– Hiányzik, ez igaz. És késésben is vagyunk kissé, mert bár a feladatok felmérése megtörtént korábban, ám a konkrét előkészületek nem indultak be kormányváltásig. És itt főleg a tényleges, fizikai értelemben vett felkészülésre gondolok. – Mennyi pénz hiányzik?
– Az előző kormány kilenc milliárdot tervezett, ebből 2,1-et lehetett volt beszerzésekre fordítani, de ezt mind a külügyi tárca külföldi ingatlanjainak eladásából kellett volna fedezni. Nos, ebből egy fillért sem jött be. – És most lett pénz?
– Nem, kijövünk a megmaradt 6,9 milliárdból. Spórolunk kicsit. Tervbe volt véve például, hogy több mint kétszáz diplomata megy ki külföldre, megerősíteni a brüsszeli és néhány másik képviseletet ez elnökség idejére. Ezt a létszámot csökkentettük, az így megmaradt pénzt pedig beszerzésekre fordítottuk. Vagyis kevesebb pénzből ugyan, de elvégezzük a szakmai munkát, illetve lesz kulturális, civil programsorozat is, és nemcsak valami alibi-rendezvény, hanem tényleg színvonalas. – Magyarán: nem kell attól rettegnünk, hogy magyar programszervezőknek ismét csak a puli jutott eszükbe, amelyik ezúttal nem focizik majd, hanem EU-zászlóba öltözik?
– Puli nincs és amúgy különösebb csillogás sincs, tűzijáték se nagyon. Január elsején lesz egy szimbolikus kezdés, utána pedig hetedikén lesz az első jelentősebb esemény: akkor az unió teljes bizottsága jön Budapestre. – Itt pedig a közösség egyik leginkább euró-szkeptikus lakossága várja őket. Hogy lehet megszerettetni Európát azokkal, akiknek alkalmazkodniuk kell, akik a delegációk közlekedése miatt keletkezett forgalmi dugókban morognak, vagy az esetleges reptéri késésekért panaszkodnak? Kell-e ezzel foglalkozni?
– Kell, nyilván kell, mert nem szabad kellemetlenséget okozni ott, ahol ez teljesen felesleges. Van Magyarországon egy olyan automatikus reflex, hogy mi a legjobb házigazdák akarunk lenni, ebből pedig rendszerint túlzott reakciók következnek. Ami vonatkozhat például a rendőrségre is, amelyik esetleg meg akarja mutatni, hogy micsoda rend lesz itt. Nos, ezt kell egy normális mederbe terelni. Személy szerint nekem ebben segít az, hogy két évig voltam a külügy protokollfőnöke, nagyjából tudom, mi az, ami szükséges és mi az, ami túlzott óvatosság. Az egész elnökség alatt egy olyan esemény lesz Magyarországon, ami indokolja a legszigorúbb biztonsági szabályokat, ez a Keleti Partnerség Csúcsértekezlet. Május végén lesz, egy napot tart majd. – Olyan lesz, mint annak idején az EBESZ-csúcson, amikor delegációk rohangáltak egy teljesen kiürített fantomváros utcáin?
– Nem, de azért kétségtelen tény, hogy ott, ahol egy időben lesz jelen Berlusconi, Sarkozy és Merkel asszony, ráadásul a huszonhét tagállam vezetői mellé jön a hat partner első embere is, fokozott figyelemre van szükség. Még ezen az egy napon is megoldható persze, hogy ne a legzsúfoltabb útvonalakon vigyük őket, ne bénítsuk meg teljesen a várost, de azért lehetnek fennakadások. Egyébként folyamatosan egyeztetünk Budapest főmérnökségével, ők pedig úgy terveznek bizonyos útfelújításokat, hogy az EU-elnökség szempontjából is megfeleljen. Mondok egy példát: a Ferihegyi gyorsforgalmi utat rendbe teszik, mert azt delegációk, szakértők gyakran vehetik igénybe, a különböző rendezvények, találkozók helyszíneinek környékén pedig nem lesznek felbontások ebben az időszakban. – Áldani fogják a budapestiek az elnökséget…
– Bízom benne, és talán nem csak a közlekedés miatt.
Nagy Iván Zsolt
|