Felkészülés a 2011. első félévi magyar EU-elnökségre
Az Elnökségi stábtagok uniós szakmai képzése
2008. november 19., Országgyűlés, Felsőházi Terem

III. előadás: Az Elnökség szerepe – a tagállamokkal és az európai intézményekkel való együttműködés

Előadó: Jürgen Neisse, az Európai Unió Tanács Főtitkárságának munkatársa

Az elnökségi feladatra való felkészülést Magyarország látszólag korán, de a megfelelő időben kezdte meg. A felkészülés korai megkezdése azért is különösen fontos, mert az Európai Tanács elnökének lenni, az elnöki szerepet betölteni nem csupán egy feladat teljesítését jelenti, hanem egy olyan tudás és lelkiállapot meglétét, amelynek megszerzése, elsajátítása hosszú időt igényel. A sikeres elnökséghez legalább mintegy 2 év felkészülési idő szükséges: egyik oldalról meg kell ismerni, és meg kell tanulni a – néha túl összetettnek, néha túl bonyolultnak tűnő – brüsszeli közösségi világ működését. A másik oldalról azonban biztosítani kell a belső eljárások gördülékenységét, ki kell dolgozni azokat az intézményi szabályokat, amelyek működése nélkül elképzelhetetlen sikeres elnökséget véghez vinni.

Jürgen Neisse mintegy 22 éve dolgozik a Tanács Főtitkárságán, ez idő alatt közel 30 elnökségi periódust kísért végig, tapasztalatai alapján minden elnökség más és más. A sikeres elnökségre nincs recept, az nem függ sem a korábbi tapasztalatoktól, sem pedig az ország nagyságától. Nem biztos, hogy sikeresebb elnökségi féléve lesz egy olyan tagállamnak, aki már volt ebben a szerepben, de az sem törvényszerű, hogy a nagyobb tagállamok – nagyobb erőforrásaikra, nagyobb adminisztrációjukra támaszkodva – eredményesebbek lennének a kisebbeknél. A nagy tagállamok időnként hajlamosak az elnökségi periódust saját érdekeik érvényesítésre használni, s ez nem vet jó fényt rájuk. A kisebb tagállamok, az új tagállamok viszont minden erejükkel azon vannak, hogy jól teljesítsenek.

Az elnökség három legfontosabb ismérve a következő: az elnökség – bár egyetlen szerződésben sincs nevesítve ez a szerepkör – egyrészről mára az Európai Unió kormányzati rendszerének leglényegesebb elemévé vált. Az elnökség tölti meg élettel a Tanács munkáját. Másrészről az elnökség a fő összekötő kapocs az Unió többi intézményével, elsősorban a Bizottsággal és a Parlamenttel. Az elnökségi szerep megerősíti a tagállamokban az európai közösséghez való tartozás és a felelősségvállalás érzését. Amikor egy tagállam elnöki szerepet tölt be, rengeteg energiát, pénzt és időt fektet ebbe a feladatba, ami vitán felül megtérül számára, hiszen az elnökségi munka során, saját tapasztalataikon keresztül értik meg a tagállamok igazán, hogyan is működik az Unió. Végül pedig az elnökségi félév lehetőséget ad arra, hogy a tagállamok egyaránt megmutassák, képesek az Európai Unió képviseletére, saját, nemzeti jellegzetességieket magában foglaló nézőpontjukon keresztül is képesek az egység megjelenítésére.

Az elnökségi félév sikerének kérdése több irányból is megválaszolható. Van, aki azt mondja, hogy a sikeres elnökség mutatója az elért eredmények száma. Az elnökség számos megállapodást köt elnökségi periódusa alatt, ezek mérőszámként utalhatnak a félév sikerességére. Sőt, a sajtó is kínál mérőszámokat, hiszen minden elnökségi periódus végén mérleget készít az elmúlt félévről, egy-két esemény önkényes kiemelésével, amelyek gyakran nem a valóságnak megfelelően tükrözik az elnökség munkáját. Az elért eredményeket számszerűen senki sem publikálja. Természetesen léteznek statisztikák, de azokat sosem használják az elnökségek összehasonlítására. Ezért ez a mérőszám nem megfelelő. Annál is inkább, mivel az elnökség sikere nem elsősorban önmagán, hanem a Bizottságon, a tagállamokon, vagy egy-egy dosszié komplexitásán múlik. Nem biztos, hogy mindenáron megállapodásra kell törekedni. A cél a jó megállapodás, és a jó kapcsolatok megőrzése legyen, ennek elérése érdekében az elnökségnek tudnia kell tovább adni dossziékat, tudnia kell tovább adni a lehetőséget a következő elnökségnek. A sikeres elnökség másik mutatója lehet a politikai válsághelyzetek jó menedzselésének képessége. Ez lehet akár természeti katasztrófához köthető válság, mint a cunami, de ide tartozik a jelenlegi pénzügyi-gazdasági válság is. A 2011-ben bekövetkező eseményeket nem lehet előre tudni, nagy részükre nem lehet előre felkészülni. Ezért fontos, hogy az elnökséget adó állam általánosságban rendelkezzen gyors döntéshozatallal, valamint jó koordinációs és problémamegoldó képességekkel.

Nagyon fontos, hogy az elnökségi félév programját és prioritásait a kellő időben és a kellő körültekintéssel határozzák meg, lehetőség szerint elkerülve az elnökségi félév túlzsúfolását. Olyan elnökségi programot kell tervezni, amely minden tagállamot megszólít. A sikeres elnökség egyik receptje, hogy hallgassanak meg mindenkit, adják meg minden tagállamnak azt az érzést, hogy együtt vannak az elnökséggel a „fedélzeten”.

Újabb mutató lehet a sikeres elnökség lebonyolítása szempontjából a megrendezésre kerülő események sikeres lebonyolítása. Az elnökség sikere múlik azon is, hogyan birkózik meg az ország az elnökségi szereppel együtt járó óriási adminisztrációs és szervezési kihívásokkal. Végül, a sikeres elnökség Neisse által felállított mutatója az, ha a küldöttek, a politikusok, a hivatalnokok úgy a tagállamokban, mint az európai intézményekben az elnökségi félév végén nem sóhajtanak fel egy emberként, hogy „Hála Istennek, túl vagyunk rajtuk!”.

Fontos hogy az elnökséget betöltő ország tudatában legyen annak, hogy minden cselekedete hatással van a 27 tagállam adminisztrációjára csakúgy, mint magára a Bizottságra, hiszen óriási koordinációs gépezetet kell működtetni a színfalak mögött, pl. a dokumentumok fordítása, vagy egy-egy összetettebb dosszié kezelése során tagállam szerte több mint 100 minisztériummal kell kapcsolatot tartani. Legalább ilyen fontos, hogy az elnökséget adó ország belső döntéshozatali mechanizmusa, ügyintézése kifogástalanul működjön. Minden elnökség megküzd ezzel a kihívással, de törekedni kell a maximumra, mert a tagállamok nem szeretik a meglepetéseket, az utolsó pillanatban eszközölt változtatásokat, a dokumentumoknak közvetlenül az ülés előtti módosítását. Érdemes arra is felkészülni, hogy ahogy közeledik az elnökségi periódus vége, úgy gyorsulnak fel egyre jobban az események Brüsszelben is: rövidülnek a határidők, a döntések meghozatalához rendelkezésre álló idő rendkívüli módon lecsökken.

Az elnökséget adó ország fővárosa és brüsszeli képviselete közti világos és egyértelmű kompetencia- és feladatlehatárolás kérdése tekintetében lényeges, hogy miközben a politikai döntések a fővárosban születnek, a brüsszeli képviselet munkatársainak bizonyos gyakorlati kérdésekben legyen szabad döntésük. Rossz fényt vet magára az elnökségre, és rendkívül megnehezíti az elnökségi feladatok ellátását, ha minden egyes kérdésben a főváros döntésére vár az elnökség brüsszeli képviselete. Sajnos nagyon gyakran előfordul, úgy COREPER-, mint tanácsülések előkészítése során, hogy olyan dokumentumok akadnak el a fővárosban, amelyeknek jellegüknél fogva nem lenne szabad elakadniuk.

Az elnökségnek az európai intézményi rendszerben betöltött szerepe tekintetében az elnökségnek szinte abszolút szervezeti hatalma van, amellyel természetesen óvatosan kell élnie. Az elnökség határozza meg a munkatervet, tőle függ, hogy gyorsan, lassan, vagy éppen sehogy sem mennek a dolgok. Az elnökség áll kapcsolatban a rendszer többi nagy szereplőjével, a Bizottsággal és a Parlamenttel is. Ebben a Főtitkárság segíti az elnökség munkáját, figyelemmel van a szabályok és a kialakult szokások követésére, tanácsokkal látja el az elnökséget.

Az intézményi keretek pontos ismerete mellett a szoros és jó együttműködések, kapcsolatok kialakítása, és azok hatékony használata a sikeres elnökség két meghatározó eleme. Természetesen 2011-ig még jelentős változások történhetnek, elég csak a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatos bizonytalanságokra gondolni. Jelenleg senki nem tudja megmondani, hogy hatályba lép-e a szerződés, és ha igen, mikor. A magyar elnökségre azonban mind a 2011 előtti, mind pedig a 2011-es esetleges hatályba lépés óriási hatással bír. Ezen túlmenően, 2009-ben új Parlamentje és új Bizottsága lesz az Európai Uniónak, új kapcsolati pontokkal.

A trió program kidolgozásával kapcsolatban az első elnökségükre készülők általában hamar hozzálátnak a főbb vonalak felvázolásához. Kicsit később, talán már jövőre kikristályosodnak az elképzelések arra vonatkozóan, hogy mely kérdések kapnak majd nagyobb hangsúlyt az elnökségi félév során. Ekkor érdemes lesz tájékozódni arról, hogy egy-egy területen tervez-e valamit 2011. első félévében a Bizottság, hol lehet közös pontokat találni, hol lehet közös finanszírozást megvalósítani. Pár hónappal az elnökségi periódus megkezdése előtt kezdődnek majd el a strukturáltabb, célzottabb egyeztetések a Bizottsággal, ekkor szoktak a miniszterek udvariassági látogatásra érkezni a Bizottsághoz.

Az Európai Parlamenttel kapcsolatban a helyzet nagyon hasonló. Az elnökség általában sok időt tölt el az ún. rapportőrök és bizottsági elnökök társaságában, hiszen a Parlamenttel való munka, az együttdöntési eljárásban való részvétel rengeteg munkát, erőfeszítést igényel. Törekedniük kell arra, hogy jól megismerjék a Parlamentet, a parlamenti világot, építsenek ki széles kapcsolatrendszert a Parlamenten belül. Amikor ugyanis majd elnökséget adó országként ülnek le tárgyalni a Parlamenttel, tudniuk kell, hogy a különböző bizottsági elnökök, rapportőrök nem mindig a plenáris többség véleményét képviselik a tárgyalásokon, ezért óriási jelentősége lesz ezeknek a belső kapcsolatoknak. 2009 ebből a szempontból teljesen új helyzetet fog teremteni, Magyarországnak 2009 végén, 2010 elején kell majd kiépítenie az új szereplőkkel ezeket a kapcsolatokat.

A Főtitkárság nem önálló intézmény, hanem a Tanács logisztikai és szervezési feladatokat ellátó része. Ebből következően a Főtitkárságnak nincs politikai napirendje, politikai érdeke. Ezért tudja valódi partnerként támogatni, segíteni az elnökséget intézményi gyakorlatával, tapasztalatával. A kapcsolatok kialakításának itt is nagyon fontos szerepe van. Az elnökségi félév közeledtével ezek a kapcsolatok egyre strukturáltabbakká válnak, találkozókban, megbeszélésekben öltenek majd testet. Az elnökséget megelőző 6 hónap során pedig konkrét formát öltenek majd az egyeztetések.

A többi tagállam tekintetében is hasonlóan alakulnak majd a kapcsolatok. A munkacsoporti együttműködések során lesz lehetőség megismerni a tagállami partnereket. Egy-másfél év közös munkát követően már pontosan felismerhetőek a reakcióik, és tudható lesz, hogyan lehet őket megközelíteni.

Jürgen Neisse zárszavában néhány személyes ajánlást is megfogalmazott. Az egyik legfontosabb dolog, hogy az elnökséget jól működő szabályokra, szokásokra és legjobb tapasztalatok felhasználására kell építeni. Törekedni kell más elnökségek gyakorlatának, tapasztalatainak megismerésére, és azokat a saját szükségletekhez igazítva alkalmazni. Hasonlóan fontos, hogy belső döntéshozatali mechanizmus és a belső kommunikáció kialakítására fektessünk nagy hangsúlyt. A felkészülés során fókuszáljunk az igazán fontos kérdésekre, ne hagyjuk magukat szétaprózódni a részletekben, különben már eleve kimerülten kezdjük meg az elnökségi félévet. Végül az európai intézményekkel, és az európai intézményekben egyaránt fokozatosan építsük ki kapcsolatainkat.

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.
ÁROP-225-2008-0001