Az EU soros elnöksége

Az Európai Unió soros elnöki tisztségét félévenként felváltva tölti be egy-egy tagállam. A soros elnökség egészen pontosan az Európai Unió Tanácsához (Tanács) kötődik, amely az EU tagállami érdekeket megjelenítő szerve. Az elnökséget viselő állam vezeti a Tanács üléseit, dönt az ülések összehívásáról, napirendjéről és eljárási kérdéseiről.

Milyen feladatai vannak a soros elnökséget adó tagállamnak?

Az elnökség hatalmas felelősséget jelent minden tagál­lam számára: egyszerre nagy kihívás és nagy lehetőség. Az Európai Unió soros elnöke fél éven keresztül irányítja az Uniót, biztosítja működésének folyamatosságát, rugalmasságát.

A Lisszaboni Szerződés életbelépésével a tagállamok két és fél évre állandó elnököt választanak az Európai Tanács élére. Az állandó elnök és a soros elnökség szoros együttműködé­se adja az Unió vezetését.

Az Európai Unió soros elnöki tisztségét félévenként felvált­va tölti be egy-egy tagállam. Az elnökség elsődleges szere­pet játszik az Európai Unió Tanácsa (röviden: Tanács) mun­kájának szervezésében. Az elnökséget viselő állam adja a Tanács, a tanácsüléseket előkészítő COREPER (a tagállamok az EU-hoz delegált állandó képviselőinek ülése), a szakbizott­ságok valamint munkacsoportok elnökeit, ebben a minősé­gében dönt az ülések összehívásáról, napirendjéről és eljárá­si kérdéseiről.

Az elnökség meghatározó szerepet játszik abban, hogy irá­nyításának fél évében milyen ügyek kerülnek az Unió érdek­lődésének homlokterébe, és nagy befolyást képes gyakorolni a különböző politikai és gazdasági kihívások kezelési módjá­ra. Bár a félév során felmerülő prioritások nagy része „örö­költ”, ugyanakkor a soros elnök – támaszkodva az ország természetes külpolitikai prioritásaira, illetve a számára hagyományosan fontos kérdésekre – új lendületet adhat az Unió együttműködésének bizonyos kiemelt területeken. Az elnökség fontos feladata a 27 tagállam számára megfelelő kompromisszumok elősegítése, a mindenki számára megfe­lelő megegyezés kialakítása.

Mit jelent a trió-elnökség?

Bár a csoportos elnökség a Lisszaboni Szerződés hatály­ba lépésével „intézményesült”, a tagállamok már a Tanács ügyrendjének 2006-os módosításával rögzítet­ték a 18 hónapos elnökségi program vívmányát, amely­nek alapján három egymást követő elnökséget betöltő tagállam egyfajta „trióban” szorosabban együttműködik. Megoszthatják egymással tapasztalataikat és segítik egy­mást a felkészülésben, szorosan együttműködnek felada­taik ellátásában, különös tekintettel a féléves perióduso­kon túlnyúló ügyekre, amelyekben egyeztetik álláspontju­kat. Ezzel kívánják biztosítani, hogy minél nagyobb követ­kezetesség és folyamatosság jellemezze az egymást köve­tő féléves elnökségi időszakokat. A gördülékenység érde­kében természetesen nem csak csoporton belül, hanem az egyes elnökségi triók egymás között is egyeztetnek. A tagállamok a közös program mellett továbbra is készíte­nek saját féléves programokat.

A Tanács 20007/5/EK határozata a Tanács elnöki tisztsége betöltési sorrendjének meghatározásáról 

Milyen változásokat hozott a Lisszaboni Szerződés a soros elnöki feladatok ellátásában?

A Lisszaboni Szerződés egyik legjelentősebb intézményi változtatása az Európai Tanács (rövidítése: EiT) intézmé­nyi rangra emelése és a két és fél évre választott állandó elnök tisztségének létrehozása. Az állandó elnök összehív­ja és elnököli az Európai Tanács üléseit; a Bizottság elnö­kével együttműködésben és az Általános Ügyek Tanácsában folytatott munka alapján gondoskodik az Európai Tanács munkájának előkészítéséről és folyamatosságáról. Erőfeszítéseket tesz a kohézió és a konszenzus megterem­tésére; az Európai Tanács üléseit követően jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, valamint saját szintjén és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője hatáskörének sérelme nélkül ellátja az Unió külső képviseletét a közös kül- és biztonságpolitikához tartozó kérdésekben. Az Európai Tanács előkészítése (ülés időpontja, napirendje, következ­tetések, határozatok) során azonban az állandó elnök és a soros elnökség szorosan együtt kell, hogy működjön, mivel az Európai Tanács üléseit továbbra is a soros elnökség által irányított Általános Ügyek Tanácsa készíti elő.

A Tanács működéséről bővebben itt olvashatnak. 

Az Európai Tanács elnöke tehát átveszi mindazokat a fel­adatokat, amelyeket mostanáig a soros elnökség miniszter­elnöke látott el az Európai Tanács működtetése kapcsán.

A Lisszaboni Szerződés alapján a korábbi Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa (rövidítése: ÁKÜT) két önálló formá­cióra: az Általános Ügyek Tanácsára (rövidítése: ÁÜT) és a Külügyek Tanácsára (rövidítése: KÜT) válik szét.

Az Általános Ügyek Tanácsa horizontális, koordináló sze­repet játszó formáció, amely teljes körűen előkészíti az Európai Tanács üléseit, illetve nyomon követi az Európai Tanács által meghatározott feladatok teljesítését. Ez fogja tárgyalni az Unió fejlődése, jövője szempontjából lényeges kérdéseket, így pl. a pénzügyi perspektíva, a bővítés vagy az intézményi kérdések témáját; nem veszi azonban át az ága­zati, szakminiszteri tanácsi formációk feladatait. A Külügyek Tanácsa a közös kül- és biztonságpolitika, az európai biz­tonság- és védelempolitika, a fejlesztési együttműködés, a humanitárius segítségnyújtás, valamint a közös kereskede­lempolitika gazdája lesz.

Továbbra is a soros elnökséget adó tagállam szerve­zi, irányítja és elnököli a tanácsi formációk, az EU mel­lett akkreditált Állandó Képviselők Tanácsa (rövidítése: COREPER) és a tanácsi munkacsoportok üléseit. Kivétel a Külügyek Tanácsa, amelyet a külügyi és biztonságpo­litikai főképviselő vezet (aki egyúttal a Bizottság egyik alelnöke). Ez azt jelenti, hogy a kül- és biztonságpoliti­ka és a biztonság- és védelempolitika területén a soros elnökséget betöltő tagállam nem rendelkezik a korábbi irányító szerepkörrel. A főképviselő egyrészt irányítja az unió közös kül- és biztonságpolitikáját és az európai biz­tonság- és védelempolitikát, másrészt biztosítja az Unió külső tevékenységeinek összhangját, harmadrészt pedig az Unió nevében politikai párbeszédet folytat harmadik felekkel, és képviseli az Unió álláspontját a nemzetközi szervezetekben és konferenciákon.

A Lisszaboni Szerződés jelentősen megnöveli az Európai Parlament jogalkotási hatáskörét. A (rendes, együttdöntési) jogalkotás során a tanácsi álláspontot a soros elnökség kép­viseli, megkíséreli az Európai Parlamenttel és a Bizottsággal való kompromisszum kialakítását, továbbá a soros elnök fel­adata az így kialakított kompromisszum elfogadtatása a Tanácsban.