Az EU soros elnöksége
Az Európai Unió soros elnöki tisztségét félévenként felváltva tölti be egy-egy tagállam. A soros elnökség egészen pontosan az Európai Unió Tanácsához (Tanács) kötődik, amely az EU tagállami érdekeket megjelenítő szerve. Az elnökséget viselő állam vezeti a Tanács üléseit, dönt az ülések összehívásáról, napirendjéről és eljárási kérdéseiről.
Milyen feladatai vannak a soros elnökséget adó tagállamnak?
Az elnökség hatalmas felelősséget jelent minden tagállam számára: egyszerre nagy kihívás és nagy lehetőség. Az Európai Unió soros elnöke fél éven keresztül irányítja az Uniót, biztosítja működésének folyamatosságát, rugalmasságát.
A Lisszaboni Szerződés életbelépésével a tagállamok két és fél évre állandó elnököt választanak az Európai Tanács élére. Az állandó elnök és a soros elnökség szoros együttműködése adja az Unió vezetését.
Az Európai Unió soros elnöki tisztségét félévenként felváltva tölti be egy-egy tagállam. Az elnökség elsődleges szerepet játszik az Európai Unió Tanácsa (röviden: Tanács) munkájának szervezésében. Az elnökséget viselő állam adja a Tanács, a tanácsüléseket előkészítő COREPER (a tagállamok az EU-hoz delegált állandó képviselőinek ülése), a szakbizottságok valamint munkacsoportok elnökeit, ebben a minőségében dönt az ülések összehívásáról, napirendjéről és eljárási kérdéseiről.
Az elnökség meghatározó szerepet játszik abban, hogy irányításának fél évében milyen ügyek kerülnek az Unió érdeklődésének homlokterébe, és nagy befolyást képes gyakorolni a különböző politikai és gazdasági kihívások kezelési módjára. Bár a félév során felmerülő prioritások nagy része „örökölt”, ugyanakkor a soros elnök – támaszkodva az ország természetes külpolitikai prioritásaira, illetve a számára hagyományosan fontos kérdésekre – új lendületet adhat az Unió együttműködésének bizonyos kiemelt területeken. Az elnökség fontos feladata a 27 tagállam számára megfelelő kompromisszumok elősegítése, a mindenki számára megfelelő megegyezés kialakítása.
Mit jelent a trió-elnökség?
Bár a csoportos elnökség a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésével „intézményesült”, a tagállamok már a Tanács ügyrendjének 2006-os módosításával rögzítették a 18 hónapos elnökségi program vívmányát, amelynek alapján három egymást követő elnökséget betöltő tagállam egyfajta „trióban” szorosabban együttműködik. Megoszthatják egymással tapasztalataikat és segítik egymást a felkészülésben, szorosan együttműködnek feladataik ellátásában, különös tekintettel a féléves periódusokon túlnyúló ügyekre, amelyekben egyeztetik álláspontjukat. Ezzel kívánják biztosítani, hogy minél nagyobb következetesség és folyamatosság jellemezze az egymást követő féléves elnökségi időszakokat. A gördülékenység érdekében természetesen nem csak csoporton belül, hanem az egyes elnökségi triók egymás között is egyeztetnek. A tagállamok a közös program mellett továbbra is készítenek saját féléves programokat.
A Tanács 20007/5/EK határozata a Tanács elnöki tisztsége betöltési sorrendjének meghatározásáról 
Milyen változásokat hozott a Lisszaboni Szerződés a soros elnöki feladatok ellátásában?
A Lisszaboni Szerződés egyik legjelentősebb intézményi változtatása az Európai Tanács (rövidítése: EiT) intézményi rangra emelése és a két és fél évre választott állandó elnök tisztségének létrehozása. Az állandó elnök összehívja és elnököli az Európai Tanács üléseit; a Bizottság elnökével együttműködésben és az Általános Ügyek Tanácsában folytatott munka alapján gondoskodik az Európai Tanács munkájának előkészítéséről és folyamatosságáról. Erőfeszítéseket tesz a kohézió és a konszenzus megteremtésére; az Európai Tanács üléseit követően jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, valamint saját szintjén és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője hatáskörének sérelme nélkül ellátja az Unió külső képviseletét a közös kül- és biztonságpolitikához tartozó kérdésekben. Az Európai Tanács előkészítése (ülés időpontja, napirendje, következtetések, határozatok) során azonban az állandó elnök és a soros elnökség szorosan együtt kell, hogy működjön, mivel az Európai Tanács üléseit továbbra is a soros elnökség által irányított Általános Ügyek Tanácsa készíti elő.
A Tanács működéséről bővebben itt olvashatnak. 
Az Európai Tanács elnöke tehát átveszi mindazokat a feladatokat, amelyeket mostanáig a soros elnökség miniszterelnöke látott el az Európai Tanács működtetése kapcsán.
A Lisszaboni Szerződés alapján a korábbi Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa (rövidítése: ÁKÜT) két önálló formációra: az Általános Ügyek Tanácsára (rövidítése: ÁÜT) és a Külügyek Tanácsára (rövidítése: KÜT) válik szét.
Az Általános Ügyek Tanácsa horizontális, koordináló szerepet játszó formáció, amely teljes körűen előkészíti az Európai Tanács üléseit, illetve nyomon követi az Európai Tanács által meghatározott feladatok teljesítését. Ez fogja tárgyalni az Unió fejlődése, jövője szempontjából lényeges kérdéseket, így pl. a pénzügyi perspektíva, a bővítés vagy az intézményi kérdések témáját; nem veszi azonban át az ágazati, szakminiszteri tanácsi formációk feladatait. A Külügyek Tanácsa a közös kül- és biztonságpolitika, az európai biztonság- és védelempolitika, a fejlesztési együttműködés, a humanitárius segítségnyújtás, valamint a közös kereskedelempolitika gazdája lesz.
Továbbra is a soros elnökséget adó tagállam szervezi, irányítja és elnököli a tanácsi formációk, az EU mellett akkreditált Állandó Képviselők Tanácsa (rövidítése: COREPER) és a tanácsi munkacsoportok üléseit. Kivétel a Külügyek Tanácsa, amelyet a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő vezet (aki egyúttal a Bizottság egyik alelnöke). Ez azt jelenti, hogy a kül- és biztonságpolitika és a biztonság- és védelempolitika területén a soros elnökséget betöltő tagállam nem rendelkezik a korábbi irányító szerepkörrel. A főképviselő egyrészt irányítja az unió közös kül- és biztonságpolitikáját és az európai biztonság- és védelempolitikát, másrészt biztosítja az Unió külső tevékenységeinek összhangját, harmadrészt pedig az Unió nevében politikai párbeszédet folytat harmadik felekkel, és képviseli az Unió álláspontját a nemzetközi szervezetekben és konferenciákon.
A Lisszaboni Szerződés jelentősen megnöveli az Európai Parlament jogalkotási hatáskörét. A (rendes, együttdöntési) jogalkotás során a tanácsi álláspontot a soros elnökség képviseli, megkíséreli az Európai Parlamenttel és a Bizottsággal való kompromisszum kialakítását, továbbá a soros elnök feladata az így kialakított kompromisszum elfogadtatása a Tanácsban.
Az Európai Unió egyéb intézményeiről és a Lisszaboni Szerződés hatásairól bővebben itt talál információt.