Nemzetközi humanitárius jog - Nemzeti Tanácsadó Bizottság

Mi a humanitárius jog?

A humanitárius jog a nemzetközi közjog azon ága, amely nemzetközi és nem-nemzetközi fegyveres konfliktus idején bizonyos személyeket és objektumokat véd, és korlátokat állapít meg a hadviselés eszközeit és módjait illetően.

A humanitárius jog lényege, hogy egyensúlyt tart fenn a humanitárius megfontolások és a katonai szükségesség között: tiltja mindazon személyek és objektumok támadását, amelyek nem vesznek részt (pl. polgári lakosság), vagy már nem tudnak részt venni (pl. sebesült, sérült katonák, hadifoglyok) az ellenségeskedésekben, és tiltja minden olyan eszköz vagy hadviselési mód használatát, amely szükségtelen szenvedést vagy túlzott mértékű sérülést okoz.

A humanitárius jog forrásai között a legfontosabbak az 1949-ben elfogadott Genfi Egyezmények (négy egyezmény), és azok két 1977-es Kiegészítő Jegyzőkönyve. Ezek egyes rendelkezései széles körű elfogadottságuk és alkalmazásuk révén a nemzetközi szokásjog részeivé váltak. A humanitárius jog területén a Genfi Egyezményeken kívül számos más egyezményt is elfogadtak, amelyek egy része a "Nemzetközi egyezmények és jogi dokumentumok" link alatt megtalálható.

A humanitárius jog (ius in bello) nem tévesztendő össze a háború indításához való joggal (ius ad bellum). Ez utóbbi azt a meglehetősen szűk esetkört szabályozza, amikor a fegyveres erőszak alkalmazása megengedett. A mai szabályozás értelmében erről önvédelem esetén, illetve a Biztonsági Tanács felhatalmazása birtokában lehet szó. Megjegyezzük azonban, hogy a humanitárius jog betartásának kötelezettsége a fegyveres erőszak megengedett alkalmazása esetén is fennáll, függetlenül tehát attól, hogy milyen indokból vagy motiváció alapján folyik a fegyveres konfliktus.

A humanitárius jog alapelvei:

A megkülönböztetés elve: mindenkor meg kell különböztetni a hadviselő felektől a polgári lakosságot; a harcokban részt nem vevő személyek és a polgári objektumok nem lehetnek támadás célpontjai;

A hadviselés eszközeinek és módjainak megválasztása nem korlátlan: nem szabad olyan hadviselési eszközt, vagy módot alkalmazni, amely szükségtelen szenvedést vagy túlzott mértékű sérülést okozhat;

Arányosság elve: tartózkodni kell olyan támadás indításától, amely során az esetleges polgári áldozatok, vagy a polgári létesítményekben okozott kár aránytalan lenne az elérni kívánt konkrét és közvetlen katonai előnyhöz képest;

Elővigyázatosság elve: a körülményektől függően minden lehetséges módon meg kell győződni arról, hogy a támadási célpont nem polgári személy vagy objektum, és a lehető legnagyobb elővigyázatossággal kell megválasztani a támadás eszközét és módját annak érdekében, hogy elkerüljék, vagy a lehető legkisebbre csökkentsék a polgári személyek körében az esetleges áldozatok és sebesültek számát, valamint a polgári javakban okozott károkat.

A Nemzetközi Vöröskereszt és Vörösfélhold Mozgalom

A Mozgalom egyetemes jellegű, melynek célja az emberi szenvedés enyhítése és a rászorulók segítése. Tagjai:

1. a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (International Committee of the Red Cross – ICRC);
2. a Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságok Nemzetközi Szövetsége
   (International Federation of Red Cross and Red Crescent Societies – Federation);
3. a Vöröskereszt és Vörösfélhold nemzeti társaságok (mint pl. a Magyar Vöröskereszt).

A Mozgalom legmagasabb fóruma a hagyományosan négyévente megrendezett Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold Konferencia (Nemzetközi Konferencia), melyen nem csak a Mozgalom tagjai, hanem a Genfi Egyezmények részes államai is részt vesznek. A Nemzetközi Konferencia az a fórum, ahol a Genfi Egyezmények részes államainak a Mozgalommal való együttműködése és támogatása megvalósulhat. A Nemzetközi Konferenciákon kerül megtárgyalásra minden olyan téma, amely kiemelkedően fontos az emberi szenvedés enyhítése szempontjából, mint pl. a fegyveres konfliktusok során nyújtandó segítség, katasztrófákra adott válasz, az ezekhez kapcsolódó jogi és együttműködési kérdések, stb. A Nemzetközi Konferencia dönt jogi és elvi kérdésekben, általános kérdéseket, problémákat vizsgál meg, határozatokat fogad el, és meghatározza az ICRC és a Federáció mandátumát.

A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) egy 1864-ben alakult pártatlan, semleges és független humanitárius szervezet, a Mozgalom alapító szervezete, amelynek a nemzetközi közösség által elismert legfőbb küldetése, hogy védje a háborúk és belső konfliktusok áldozatainak életét és méltóságát, és számukra segítséget nyújtson. A szenvedések megelőzése érdekében erőfeszítéseket tesz, hogy előmozdítsa és erősítse a nemzetközi humanitárius jogot és érvényre juttassa az emberiesség egyetemes elveit.

Főbb tevékenységei:

• az áldozatok segítése (pl. orvosi, egészségügyi segítség, ételosztás, műszaki segítség (pl. ivóvíz-ellátás biztosítása), gazdasági támogatás, (pl. mezőgazdasági fejlődéshez nyújtott segítség);
• az áldozatok védelme a nemzetközi humanitárius jog szabályainak betartása és betartatásának elősegítése révén (pl. hadifoglyok látogatása, civil lakosság védelme a konfliktusban részt vevő felekkel való párbeszéd útján);
• az esetleges humanitárius jogsértések megelőzése (a nemzetközi humanitárius jog terjesztése, oktatása).

Az ICRC tevékenységének végzése közben bizalmas párbeszédet tart fenn a fegyveres konfliktusokban részt vevő felekkel. Bővebb információ az ICRC-ról a www.icrc.org oldalon található.

A Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságok Nemzetközi Szövetsége (Federáció) tevékenységéről a www.ifrc.org honlapon, a Magyar Vöröskereszt tevékenységéről pedig a www.voroskereszt.hu weboldalakon található bővebb információ.