Magyarország 1955. december 14-én nyert felvételt az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. A nemzetközi enyhülési folyamat részeként ugyanekkor vált az ENSZ tagjává további 15 ország: Albánia, Ausztria, Ceylon (Sri Lanka), Bulgária, Finnország, Írország, Jordánia, Kambodzsa, Laosz, Líbia, Nepál, Olaszország, Portugália, Románia és Spanyolország.
Magyarország felvétele az ENSZ-be 1955. december 14-én
Forrás: Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány honlapja
Magyarország ENSZ tagságának kezdeti éveit alapjában határozta meg az 1956 októberében kitört magyar forradalmat követő szovjet katonai beavatkozás, amely azonnal az ENSZ Biztonsági Tanácsa és a Közgyűlés napirendjére került, és amely események kivizsgálására a Közgyűlés 1957. január 10-én Különbizottságot hozott létre. Az ezt követő években az ún. „magyar kérdés” folyamatosan napirenden szerepelt az ENSZ különböző fórumain, mígnem a hatalomra került Kádár-rendszer konszolidációját követően a Különbizottság 1962-ben lezárta tevékenységét.
Az elkövetkező években Magyarország megkezdte teljes körű integrációját az ENSZ-család szervezetébe. Fokozatosan bekapcsolódtunk – a többi között – a Nemzetközi Kereskedelmi Központ (ITC, 1964), az ENSZ Iparfejlesztési Szervezet (UNIDO, 1966), az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP, 1968), a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO, 1970), majd az Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT, 1973), a Nemzetközi Valutaalap (IMF, 1982), a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD, 1982), valamint az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR, 1989) tevékenységébe.
Megjegyzendő, hogy Magyarország már az ENSZ-tagság elnyerése előtt taggá vált a következő, az ENSZ-hez kapcsolódó szervezetekben: Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU, 1865), Egyetemes Postaegyesület (UPU, 1874), Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO, 1922), az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO, 1946), az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO, 1948), illetve Egészségügyi Világszervezet (WHO, 1948).
Magyarország első ízben 1968-69-ben volt a Biztonsági Tanács nem állandó tagja, majd 1982-ben a Közgyűlés 37. ülésszakán Magyarország adta a Közgyűlés soros elnökét Hollai Imre személyében.
Hollai Imre, az ENSZ Közgyűlés 37. ülésszakának elnöke dolgozószobájában 1982. október 4-én
UN Photo/Milton Grant
1988-ban Magyarország bekapcsolódott az ENSZ békefenntartó tevékenységébe az Irak-Irán Katonai Megfigyelő Csoport tagjaként, 1992-93 között pedig országunk ismételten betöltötte a Biztonsági Tanács nem állandó tagságát, amelynek különös hangsúlyt adott a térségünkben kitört délszláv háború.
A korábbi évekhez hasonlón napjainkban is számos magyar szakértő és tisztségviselő vesz részt az ENSZ Titkársága, az ENSZ szervei és programjai, a szakosított intézmények és autonóm szervek, valamint az egyéb bizottságok és kapcsolódó testületek munkájában.