A Budapesti Népirtás Megelőzési Központ létrehozásával kapcsolatos megvalósíthatósági tanulmány rövid összefoglalója
A 2009. június 25-én és 26-án megrendezett második Budapesti Emberi Jogi Fórumon a Magyar Köztársaság külügyminisztere a megvalósíthatósági tanulmány megállapításai alapján bejelentette a magyar kormány szándékát a Budapesti Népirtás Megelőzési Nemzetközi Központ megalapítását illetően. Ezzel a kezdeményezéssel a magyar kormány hozzá kíván járulni az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméhez, különös tekintettel a népirtás és egyéb emberiség elleni bűncselekmények megelőzésére a megelőzés széleskörű gyakorlatának kialakításával.
A lényeges fejlődés ellenére a XX. század második felében sajnálatos módon még a Holocaust után is több népirtásra és egyéb, emberiség elleni bűncselekmény történt. Továbbra is szükség van a népirtás megelőzését célzó politikai akarat és a hatásos fellépéshez szükséges nemzetközi mechanizmusok megteremtésére. Az új keletű kutatások egyértelművé teszik, hogy a tömeges erőszak – sok esetben megvalósuló - gyors eszkalálódása ellenére a népirtáshoz vezető folyamat fokozatos, és a kezdeti fenyegetéstől a népirtás kialakulásáig terjedő időszak elegendő időt kínál a nemzetközi közösségnek a megelőző beavatkozásra. Figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy a népirtás megelőzhető, továbbá növelnünk kell hatékonyságunkat ezen a területen.
A hatásos fellépés előfeltétele egy intézményesített mechanizmus megalapítása, amely képes előremozdítani és/vagy koordinálni a szereplők és döntéshozók nemzetközi hálózatát, szorosan összekapcsolódva a globális és regionális döntéshozó testületekkel.
Ahogy az ENSZ főtitkára által 2008-ban kiadott, a népirtás megelőzését szolgáló Ötpontos Akciótervben említésre került, a Budapesti Népirtás Megelőzési Nemzetközi Központ lényegesen csökkentené a szakadékot az „időszerű és egyértelmű figyelmeztetések“ és a „gyors és határozott cselekvési program “ között.
A független intézményként működő Központnak különleges kapcsolatokat kell ápolnia az ENSZ intézményeivel és szakosított szervezeteivel, különösképpen a Népirtás megelőzését szolgáló Különleges Tanácsadó Hivatalával, valamint az Emberi Jogi Főbiztos Hivatalával. Ezzel egy időben, a Központnak jó kapcsolatot kell fenntartania más regionális szervezetekkel is, mint az Afrikai Unió, az EBESZ, az Amerikai Államok Szervezete (OAS) és az ASEAN, valamint szubregionális szervezetekkel, mint az Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS), a Kormányközi Fejlesztési Hatóság (IGAD) és a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (SADEC), amelyek egymást kiegészítő és erősítő együttműködési lehetőséget nyújtanak.
A Központnak a lényeges információk és különböző forrásokból származó korai előrejelzések katalizátorává kell válnia, egy olyan integrált korai előrejelző és reagáló rendszer felállításával és működtetésével, amely javaslatokat fogalmaz meg és előmozdítja a gyors fellépéshez szükséges politikai konszenzus kialakítását nemzetközi és regionális szinten.
A nemzetközi együttműködés intézményesítése érdekében a Központnak kétoldalú szándéknyilatkozatokat vagy más jellegű politikai megállapodást kell kötnie a fent említett szervezetekkel és intézményekkel, ami lehetővé teszi a rendszeres információcserét és konzultációkat.
A Központnak gondoskodnia kell elemzések, javaslatok módszertani kidolgozásáról és támogatnia kell a közvetítői erőfeszítéseket olyan instabil helyzetekben, melyek népirtáshoz vezethetnek. Az intézmény igyekszik majd központosítani és javítani az információ minőségét, továbbá feltérképezni a már létező szakértelmet a népirtás megelőzésének területén, összekapcsolva ezzel akadémikusokat és szakértőket. A Központ olyan találkozókat és workshopokat is szervez majd, amelyek célja a döntéshozók, szereplők, donorok, NGO-k és a média képviselői közötti regionális szintű együttműködés erősítése. Ezeken a találkozókon a népirtással és egyéb súlyos bűncselekményekkel kapcsolatos konkrét feladatok és kihívások kerülhetnének napirendre.
A tény, hogy több humanitárius szervezet is úgy döntött, hogy Budapestre helyezi át regionális, illetve adminisztratív képviseletét (az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság Közép-Európai Regionális Képviselete és Globális Szolgáltató Központja, a Nemzetközi Migrációs Szervezet Regionális Irodája, az IFRC Európai Zóna Iroda), komoly kapcsolati hálót jelenthet a Központnak, lehetőséget adva az első kézből származó információk megszerzésére, illetve sürgős esetben a nemzetközi közösség mozgósítására.
Magyarországot nem terheli a gyarmati múlt, és jó, de legalábbis semleges viszonyban áll Afrika, Ázsia és Latin-Amerika országaival, ami segítséget jelenthet a Központ említett régiókban való elfogadtatásában. A Központnak pozitív hatása lehet a régióban a párbeszéd, a tolerancia és a megelőzés kultúrájának elterjesztésében.
A Központ jogi kereteinek biztosítani kell az elszámoltathatóságot és átláthatóságot, amely kiemelt jelentőséggel bír az adományozók számára. Elengedhetetlen, hogy a Központot nemzetközileg elismert magyar tudományos intézmények és/vagy kiemelkedő emberi jogi szakértők hozzák létre a magyar jog alapján.
A Központnak nyílt alapítványnak kell lennie annak érdekében, hogy bárkitől fogadhasson adományokat.
Magyarország Kormánya hozzávetőlegesen 2-2,5 millió euróra becsüli a Központ éves működési költségeit. A finanszírozást a szponzorok széles körének kell biztosítania, hogy a Központ betölthesse nemzetközi mandátumát.
A Központ négy fő testületből állna:
- Kuratórium 15 független szakértővel, akik megválasztják az intézmény igazgatóját;
- Ügyvezető Testület 5 független szakértővel, amely előkészíti a Kuratórium döntéseit;
- Szponzorok Tanácsa vagy Felügyelő Bizottság azoknak az államoknak, intézményeknek vagy alapítványoknak a képviselőiből, akik, illetve amelyek hozzájárulnak a Központ finanszírozásához. A Központ vezetése évente jelentésben számolna be munkájáról részükre.
- Operatív Szervezeti Egység, amely elemzőket és népirtás megelőzési szakértőket tömörít minden kontinensről.