AZ ENSZ KÖZGYŰLÉS ÁLTAL 1998. DECEMBER 9-ÉN ELFOGADOTT NYILATKOZAT AZ EMBERI JOGVÉDŐKRŐL

A Közgyűlés 53/144 számú határozata

Nyilatkozat az egyéneknek, csoportoknak és társadalmi szervezeteknek az egyetemesen elismert emberi jogok és alapvető szabadságjogok előmozdításával és védelmével kapcsolatos jogáról és felelősségéről

A Közgyűlés

Újra megerősítve az ENSZ Alapokmány azon céljai és elvei betartásának fontosságát, amelyek a világ összes országa lakója összes emberi jogának és alapvető szabadságjogának előmozdítását és védelmét szolgálja,

Figyelemmel az Emberi Jogi Bizottság 1998. április 3-i 1998/7 számú határozatára (lásd a Gazdasági és Szociális Tanács hivatalos nyilvántartásait, 1998, 3. sz. (E/1998/23) Melléklet, 2. fejezet, A bekezdés), amelyben a Bizottság jóváhagyta az egyéneknek, csoportoknak és társadalmi szervezeteknek az egyetemesen elismert emberi jogok és alapvető szabadságjogok előmozdításával és védelmével kapcsolatos jogáról szóló nyilatkozattervezet szövegét,

Figyelemmel továbbá a Gazdasági és Szociális Tanács 1998. július 30-ai 1998/33 számú határozatára, amelyben a Tanács a Közgyűlésnek elfogadásra javasolta a nyilatkozattervezetet

Ismerve a nyilatkozattervezet elfogadásának az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata ötvenedik évfordulójával összefüggő fontosságát, (217 A (III) Határozat)

1. Elfogadja az egyéneknek, csoportoknak és társadalmi szervezeteknek az egyetemesen elismert emberi jogok és alapvető szabadságjogok előmozdításával és védelmével kapcsolatos jogáról és felelősségéről szóló nyilatkozatot, amely a jelen határozat mellékletét képezi;

2. Felhívja az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez tartozó Kormányokat, intézményeket és szervezeteket, valamint a kormányok közötti és nem kormányzati szervezeteket, hogy növeljék erőfeszítéseiket a Nyilatkozat terjesztését illetően, segítsék elő annak egyetemes tiszteletben tartását és megértését, továbbá felkéri a Főtitkárt, hogy biztosítsa, hogy a Nyilatkozat kerüljön bele az Emberi jogok: Nemzetközi Dokumentumok Gyűjteménye című kötet következő kiadásába.

85. plenáris ülés – 1998. december 9.

A Közgyűlés,

Megerősítve az ENSZ Alapokmány céljai és elvei betartásának fontosságát, a világ összes országa minden lakója összes emberi jogának és alapvető szabadságjogának előmozdítása és védelme érdekében,

Szintén megerősítve az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának és az emberi jogokra vonatkozó Nemzetközi Egyezségokmányainak (2200 A (XXI) és mellékletek) fontosságát, mint az emberi jogok és alapvető szabadságjogok általános tiszteletben tartására és betartására irányuló nemzetközi erőfeszítések alapvető elemeit, továbbá más, akár az Egyesült Nemzetek keretében, valamint regionális szinten elfogadott emberi jogi dokumentumok fontosságát,

Hangsúlyozva, hogy a nemzetközi közösség minden tagjának – együttesen és külön-külön egyaránt – eleget kell tennie azon ünnepélyes kötelezettségnek, amely szerint elősegíti és bátorítja az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását minden egyén számára, bármilyen megkülönböztetés nélkül, beleértve a faj, a bőrszín, a nem, a nyelv, a vallás, a politikai vagy egyéb meggyőződés, a nemzeti vagy társadalmi eredet, a tulajdon, a születési vagy egyéb státusz alapján történő megkülönböztetést, és megerősíti, hogy az Alapokmány szerinti ezen kötelezettség teljesítésének során különösen fontos a nemzetközi együttműködés elérése.

Elismerve a nemzetközi együttműködés fontos szerepét és az egyének, csoportok és szervezetek értékes munkáját a népek és egyének emberi jogai és alapvető szabadságjogai megsértésének hatékony kiküszöbölésében, ideértve a tömeges, kirívó vagy módszeres jogsértéseket - okozza őket akár az apartheid, a faji megkülönböztetés bármely formája, gyarmatosítás, külföldi elnyomás vagy megszállás, a nemzeti szuverenitás, nemzeti egység vagy területi integritás elleni agresszió vagy fenyegetés, akár a népek önrendelkezési jogának megtagadása, és a népek saját javai és természeti erőforrásai feletti teljeskörű rendelkezési jogának megtagadása,

Elismerve a kapcsolatot a nemzetközi béke és biztonság, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok érvényesülése között, továbbá tekintettel arra, hogy a nemzetközi béke és biztonság hiánya nem mentesít a fentiek be nem tartása alól,

Megismételve minden emberi jog és alapvető szabadságjog egyetemes, oszthatatlan, egymással összefüggő és egymáshoz kapcsolódó, és hogy azokat tisztességes és méltányos módon kell elősegíteni és végrehajtani, oly módon, hogy egyetlen jog vagy szabadság végrehajtása sem szenvedjen hátrányt.

Hangsúlyozva, hogy az emberi jogok és alapvető szabadságjogok elősegítése és védelme tekintetében az alapvető felelősség és kötelezettség az Államot terheli,

Elismerve az egyének, csoportok, és szervezetek jogát és felelősségét az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásának elősegítésében, továbbá az azokról szóló ismeretek előmozdításában nemzeti és nemzetközi szinten,

Kijelenti:

1. cikk – Mindenkinek jogában áll, – egyénileg és másokkal együttesen – az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelmének és érvényesülésének előmozdítása, és az arra való törekvés, úgy nemzeti, mint nemzetközi szinten,

2. cikk

1. Minden államnak elsődleges felelőssége és kötelessége az összes emberi jog és alapvető szabadságjog védelme, előmozdítása és érvényesítése, többek között olyan intézkedések elfogadásával, amelyek szükségesek lehetnek az összes társadalmi, gazdasági, politikai és más feltétel megteremtéséhez, illetve azon jogi garanciák megteremtése, amelyek annak biztosításához szükségesek, hogy az állam joghatósága alá tartozó összes személy – egyénileg és másokkal együttesen - a gyakorlatban élvezhesse az említett jogokat és szabadságjogokat.

2. Minden állam köteles olyan törvényi, államigazgatási és más intézkedések meghozatalára, amelyek szükségesek lehetnek a jelen Nyilatkozatba foglalt jogok és szabadságjogok hatékony biztosítása érdekében.

3. cikk – Az ENSZ Alapokmányával és az adott állam más, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok terén vállalt nemzetközi kötelezettségeivel harmonizáló nemzeti jog biztosítja azt a jogi keretet, amelyben az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok végrehajtásának, és azok érvényesülésének meg kell valósulnia, és amelyen belül a jelen Nyilatkozatban hivatkozott összes fenti jogok támogatására, védelmére és hatékony érvényesítésére irányuló tevékenységet végezni kell.

4. cikk – Jelen Nyilatkozat egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az csorbítaná vagy ellentmondana az ENSZ Alapokmány céljainak vagy elveinek, vagy korlátozná az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, az emberi jogok Nemzetközi Egyezségokmányait, valamint egyéb, ezen a területen alkalmazandó nemzetközi jogi dokumentumokat és kötelezettségeket vagy eltérne azoktól.

5. cikk – Az emberi jogok és alapvető szabadságjogok előmozdításának és védelmének céljából mindenkinek joga van – egyénileg és másokkal együttesen – mind nemzeti, mind nemzetközi szinten:

(a) a békés összejövetel és gyülekezés szabadságához,

(b) nem kormányzati szervezetek, egyesületek és más csoportok létrehozásához, az azokba való belépéshez és azok munkájában való részvételhez,

(c) nem kormányzati és kormányközi szervezetekkel való kommunikációhoz.

6. cikk – Mindenkinek –egyénileg, és másokkal együttesen– joga van:

(a) Minden emberi jogot és alapvető szabadságjogot ismerni, azokról információt kérni, szerezni, kapni, valamint azt birtokolni, ideértve azon információhoz való hozzájutást, hogy ezeket a jogokat és szabadságjogokat hogyan ültetik át a nemzeti törvényhozói, bírósági és közigazgatási rendszerekbe,

(b) Amint azt az emberi jogi és más alkalmazandó nemzetközi jogi dokumentumok biztosítják, az összes emberi joggal és szabadságjoggal kapcsolatos nézeteket, információt és tudást szabadon közzétenni, megosztani és terjeszteni,

(c) Mind a jogban, mind a gyakorlatban az összes emberi jog és alapvető szabadságjog érvényesülését tanulmányozni, megvitatni, arról véleményt alkotni és azt képviselni, valamint ezen és más megfelelő eszközök segítségével a közvélemény figyelmét ezekre az ügyekre irányítani.

7. cikk – Mindenkinek joga van – mind egyénileg, mind másokkal együttesen – új emberi jogi elképzeléseket és elveket megfogalmazni és azokat megvitatni, illetve azok elfogadását javasolni.

8. cikk

1. Mindenkinek joga van – mind egyénileg, mind másokkal együttesen – országa irányításában és a közügyek vitelében való hatékony és minden megkülönböztetés nélküli részvétel lehetőségéhez.

2. Ez magában foglalja többek között azt a jogot, hogy – akár egyénileg, akár másokkal együttesen –a kormányzati testületeknek, intézményeknek, valamint a közügyekkel foglalkozó szervezeteknek, azok működésének javítása céljából kritikát és javaslatokat nyújtson be, és munkájuk bármely olyan vonatkozására ráirányítsa a figyelmet, amely az emberi jogok vagy az alapvető szabadságjogok előmozdítását, védelmét és megvalósítását akadályozhatja vagy gátolhatja.

9. cikk

1. Az emberi jogok és alapvető szabadságjogok gyakorlása során – ideértve az emberi jogoknak jelen Nyilatkozatban hivatkozott előmozdítását és védelmét is –,egyénileg és másokkal együttesen mindenkinek joga van ahhoz, hogy ezen jogok sérelme esetén hatékony jogorvoslatban és védelemben részesüljön.

2. Ezen célból mindenkinek, akinek jogait vagy szabadságjogait állítása szerint megsértették, joga van ahhoz, hogy –személyesen, vagy jogi képviselő útján – panaszt tegyen, és hogy a panaszt független, pártatlan és illetékes, a törvény által életre hívott bírói vagy más hatóság nyilvánosan eljárásban haladéktalanul megvizsgálja, és az adott hatóság részéről a törvénynek megfelelő olyan döntéshez, amely jogorvoslatot biztosít, ideértve a neki járó kártérítést azon esetben, amikor az illető személy jogai vagy szabadságjogai sérültek; joga van továbbá a majdani döntés vagy ítélet mindenféle szükségtelen késedelem nélküli kikényszerítésére.

3. Ugyanezen célból mindenkinek joga van – egyénileg és másokkal együttesen – egyebek között:

(a) Panasszal élni egyes hivatalos személyek és kormányzati szervezetek eljárásaival és tevékenységével szemben, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok megsértése kapcsán, – petíció vagy egyéb megfelelő eszköz útján – az illetékes nemzeti bírói, közigazgatási vagy törvényhozó hatóság felé, vagy az ország jogrendszerében létező bármely egyéb illetékes hatósághoz. A panasszal kapcsolatos döntésüket ezen hatóságoknak mindenféle szükségtelen késedelem nélkül kell meghozniuk;

(b) Részt venni nyilvános meghallgatásokon, eljárásokban és tárgyalásokon annak érdekében, hogy véleményt alkosson arról, hogy azok során betartják-e az ország törvényeit, a vonatkozó nemzetközi kötelezettségeket és vállalásokat;

(c) Szakszerű jogi segítséget vagy más releváns tanácsot és segítséget felajánlani és nyújtani az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelmében

4. Ugyanezen célból és a vonatkozó nemzetközi dokumentumoknak és eljárásoknak megfelelően mindenkinek joga van ahhoz, hogy – egyénileg és másokkal együttesen – akadálytalanul az olyan nemzetközi testületekhez forduljon, és velük kapcsolatba lépjen, amelyek általános és különös illetékességgel rendelkeznek, az emberi jogokra és az alapvető szabadságjogokra vonatkozó közlemények fogadására, és azok mérlegelésére.

5. Az állam köteles azonnali és pártatlan vizsgálatot lefolytatni, illetve köteles biztosítani, hogy vizsgálat történjen minden olyan esetben, amikor megalapozottan feltételezhető, hogy a joghatósága alatt álló terület bármely részén az emberi jogokat vagy az alapvető szabadságjogokat megsértették

10. cikk – Senki sem vehet részt – sem tettlegesen, sem mulasztással – az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok megsértésében, továbbá senki ne részesüljön büntetésben vagy bármiféle kedvezőtlen bánásmódban azért, mert az ilyen cselekedetet megtagadja.

11. cikkely – Mindenkinek joga van – egyénileg és másokkal együttesen – hivatásának és foglalkozásának törvényes gyakorlásához. Mindenkinek, akinek hivatása folytán lehetősége van hatással lenni mások emberi méltóságára, emberi jogaira és alapvető szabadságjogaira, tiszteletben kell tartania ezen jogokat és szabadságjogokat, és eleget kell tennie a foglalkozási és szakmai viselkedés vagy etika idevonatkozó nemzeti és nemzetközi normáinak.

12. cikk

1. Mindenkinek joga van – egyénileg és másokkal együttesen –az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok megsértése elleni békés tevékenységekben részt venni.

2. Az Állam köteles minden szükséges intézkedést megtenni, hogy illetékes hatóságai útján – egyénileg és másokkal együttesen – mindenkit megvédjen a jelen Nyilatkozatban hivatkozott jogok törvényes gyakorlása következtében őt ért erőszakos cselekménytől, fenyegetésektől, megtorlástól, de facto vagy de iure hátrányos megkülönböztetéstől, nyomásgyakorlástól vagy bármilyen más önkényes cselekedettől.

3. Ebben a vonatkozásban – egyénileg vagy másokkal együttesen – mindenkinek joga van az ország törvényei szerinti hatékony védelemhez, amennyiben békés eszközökkel reagál vagy ellenez az Államnak betudható, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok megsértését eredményező cselekedeteket és tetteket, ideértve a mulasztásokat is, illetve csoportok és egyének által elkövetett olyan erőszakos cselekményeket, amelyek kihatással vannak az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok gyakorlására.

13. cikk – Mindenkinek joga van – egyénileg és másokkal együttesen – kifejezetten az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok békés eszközökkel történő előmozdítása és védelme céljából erőforrásokat kérni, kapni, és azokat hasznosítani, összhangban a jelen Nyilatkozat 3. cikkelyével

14. cikk

1. Az Állam felelőssége, hogy törvényhozói, jogi, államigazgatási vagy más megfelelő intézkedéseket hozzon annak előmozdítása érdekében, hogy a joghatósága alatt elő személyek valamennyien ismerjék polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogaikat.

2. Ezen intézkedések egyebek között magukba foglalják a következőket:

(a) Az ország törvényeinek, rendelkezéseinek és az alkalmazandó alapvető nemzetközi emberi jogi dokumentumoknak a közzététele és széles körben történő terjesztése;

(b) Teljes és egyenlő hozzáférés az emberi jogi témájú nemzetközi dokumentumokhoz, beleértve a nemzetközi emberi jogi egyezmények által létrehozott testületekhez benyújtott jelentéseket, valamint ezen testületek megbeszélései rövid összefoglalóját és hivatalos jelentéseit.

3. Az Állam köteles biztosítani és támogatni – ahol helyénvaló – további független nemzeti intézmények létrehozását és fejlesztését az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok előmozdítására és védelmére, legyenek azok akár ombudsmanok, akár emberi jogi bizottságok vagy bármely egyéb nemzeti intézmény útján, a joghatósága alá eső összes területen.

15. cikk – Az állam felelőssége, hogy az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok oktatását a képzési rendszer minden szintjén előmozdítsa és megkönnyítse, továbbá biztosítsa, hogy mindazok, akik jogászok, rendőrök, a fegyveres testületek tagjai és más köztisztviselők képzéséért felelnek, az emberi jogok oktatásának megfelelő elemeit bevegyék a képzési programba.

16. cikk – Az egyének, nem kormányzati szervezetek és az illetékes intézmények mind fontos szerepet játszanak abban, hogy a közvéleményben jobban tudatosuljanak az emberi jogokkal és az alapvető szabadságjogokkal kapcsolatos kérdések az ezen területeken végzett oktatási, képzési és kutatási tevékenysgeken keresztül, annak érdekében, hogy tovább erősítsék, többek között, a megértés, a tolerancia, béke és baráti kapcsolatok a nemzetek és valamennyi faji és vallási csoport között. Eközben figyelembe kell venni ezen tevékenységek célcsoportjaiként szereplő társadalmak és közösségek sokféle hátterét is.

17. cikk – A jelen Nyilatkozatban hivatkozott jogok és szabadságjogok gyakorlásában mindenki – akár egyénileg, akár másokkal együttesen cselekszik – csak az alkalmazandó nemzetközi kötelezettségeknek megfelelően, és a törvény által meghatározott módon korlátozható, kizárólag azzal a céllal, hogy mások jogai és szabadságjogai megfelelő elismerésben és tiszteletben részesüljenek, és teljesüljenek az erkölcs, a közrend és a demokratikus társadalom általános jólétének erkölcsi követelményei.

18. cikk

1. Mindenkinek vannak kötelességei azon közösség felé, valamint azon közösségen belül, amelyben személyiségének szabad és teljes fejlődése kizárólagosan lehetséges.

2. Az egyének, csoportok, intézmények és nem kormányzati szervezetek fontos szereppet játszanak, és felelősséggel bírnak abban, hogy megvédjék a demokráciát, elősegítsék az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat, és hozzájáruljanak a demokratikus társadalmak, intézmények és folyamatok előmozdításához és fejlesztéséhez.

3. Az egyéneknek, csoportoknak, intézményeknek és nem kormányzati szervezeteknek abban is fontos szerepük és felelősségük van, hogy megfelelő módon előmozdítsák azt, hogy mindenki olyan társadalmi és nemzetközi rendben éljen, amelyben az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában és más emberi jogi dokumentumokban jogok és szabadságjogok teljes mértékben megvalósulhatnak.

19. cikk – Jelen Nyilatkozat egyetlen rendelkezése sem értelmezhető arra való utalásként, hogy bármely egyénnek, csoportnak, vagy társadalmi szervezetnek vagy államnak joga lenne olyan tevékenységet folytatni, vagy olyan cselekményt végrehajtani, amelynek célja az ezen Nyilatkozatban hivatkozott jogok vagy szabadságjogok megsemmisítése.

20. cikk - Jelen Nyilatkozat egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az államok számára lehetővé tenné egyének, egyének csoportjai, intézmények vagy nem kormányzati szervezetek olyan tevékenységeinek támogatását és elősegítését, amelyek az ENSZ Alapokmányának rendelkezéseivel ellentétesek.