|  A miniszterelnök bevezetőben köszönetet mondott a misszióvezetőknek az elmúlt évben végzett munkájukért, azért, hogy következetesen és határozottan képviselték az ország érdekeit. A hazai helyzetet úgy jellemezte, hogy a mai viták nem politikaiak, hanem társadalmiak: arról szólnak, hogy miképpen lehet a huszadik századi beidegzésekkel, hagyományokkal szakítva az erős polgári szolidaritásra, hazafiságra és nyitottságra épülő huszonegyedik századi Magyarországot megteremteni. A munkát nehezíti, hogy - a többi között - az élelmiszer- és energiaárak emelkedése miatt globális bizonytalanság is tapasztalható. Ezzel a bizonytalansággal magyarázható például, hogy ír népszavazáson nem kapott többséget az Európai Unió működését korszerűsítő Lisszaboni Szerződés. Ilyen körülmények között kell a kormánynak többségi támogatást teremtenie az elkerülhetetlen változásokhoz, miután már kiderült, hogy a változások elfogadtatása sokkal nehezebb, mint ahogy azt a kormánypártok és maga a miniszterelnök is remélte. Nincs azonban más út – mondta Gyurcsány Ferenc – ha elzárkózunk a reformok elől, annak populizmus és térvesztés lesz az eredménye. Ma a nemzeti progresszió áll szemben a cselekvőképtelenséggel és az újtól való félelemmel, de a kormányzat megtanulta, hogy a „felülről” sürgetett reformok nem lehetnek sikeresek, ha nem élvezik a társadalom többségének támogatását. Az elmúlt két évet a miniszterelnök küzdelmesnek, de eredményesnek nevezte. A költségvetés, a közpénzügyek csaknem egyensúlyban vannak, és a kormánynak a választások közeledtével sem áll szándékában az uniós konvergencia-követelményekből engedni. A reformok tekintetében kevesebbet értek el, mint szerették volna, és ebben közrejátszott, hogy nagyon erős reformellenes többség alakult ki az országban. Ennek ellenére néhány fontos reformlépés ma már visszafordíthatatlan. Ilyen például az egészségügyben az a gyakorlat, hogy a szolgáltatásokat csak azok vehetik igénybe, akiknek érvényes biztosításuk van. A felsőoktatásban már nem a hivatalok döntenek az egyetemek és főiskolák besorolásáról, hanem a hallgatók, aszerint, hogy a kapott diploma mennyire értékes a munkaerőpiacon. A továbbiakban a legfontosabb a munkahelyteremtés és beruházás-ösztönzés, annak tudatosítása a társadalomban, hogy az egyéni sikerhez a munka és a teljesítmény vezet – ez egyben a polgári felelősségérzet megnyilvánulása is. A kormány arra számít, hogy jövőre az állami költségvetés hiánya 3 százalék alatt lesz, és a deficitet tovább szándékozik csökkenteni – emiatt igen szűk a mozgástere, amikor az adó és járulékok egyébként nélkülözhetetlen átalakítását is végre akarja hajtani. E tekintetben a munkára rakódó terheket kívánják elsősorban mérsékelni. Mindezt bonyolítja az infláció felgyorsulása – a világ élelmezésében ugyanis felborult a kínálat és a kereslet egyensúlya. Ez a jelenség ugyanakkor fellendülést indíthat el a magyar mezőgazdaságban, amelynek kiválóak az adottságai – ehhez meg kell győzni az uniós partnereket arról, hogy az agrárgazdaságban nem a termelés visszafogását, hanem bővítését kell támogatni. Gyurcsány Ferenc úgy véli, hogy kisebbségben működő kormánya – nyugodt és az egyeztetésekre épülő reformpolitikával - kitölti mandátumát: az elmúlt hetek azt bizonyították, hogy egyes szakpolitikai kérdésekben az ellenzék egyetértése is elnyerhető, a költségvetési és adóügyekben pedig számít a liberálisok támogatására. Külpolitikai kérdések közül a miniszterelnök a Lisszaboni Szerződéssel és az unió jövőjével foglalkozott részletesebben – összefüggésben az elutasító ír népszavazás következményeivel. Ismét megerősítette, hogy Magyarország az Európai Unió további erősítésének a híve. Kész részt venni az úgynevezett „megerősített együttműködésekben”, mert az a véleménye, hogy ez inkább javítja, mintsem rontja az ország pozícióit. Szorgalmazza az unió további bővítését, mindenképpen kiáll Horvátország csatlakozása mellett, és nem akarja, hogy a Nyugat Balkán többi országa „fehér folt” maradjon. A miniszterelnök szerint most mindennél fontosabb, hogy a Lisszaboni Szerződés mihamarabb életbe lépjen – azt kérte a misszióvezetőktől, hogy személyesen is adjanak meg minden segítséget az unió most hivatalba lépő francia elnökségének, amely elkötelezte magát a szerződés életbe léptetése mellett. Ami az unió jövőjét illeti – tette hozzá – mi egyértelműen a gyorsabb haladást szorgalmazzuk, és ott kívánunk lenni a mélyebb és szorosabb együttműködések támogatói között. Nem érhet azonban váratlanul bennünket a szerződés körüli vita kiéleződése sem, ez a veszély ugyanis valóságos. Végezetül Gyurcsány Ferenc a Foreign Affairs című amerikai külpolitikai folyóirat egyik cikkét ajánlotta a vezető diplomaták figyelmébe. A „The Age of Nonpolarity” című írás szerzője, Richards N. Haass (a Külkapcsolatok Tanácsának - Council on Foreign Relations – elnöke) feltételezi, hogy a hidegháborús, kétpólusú világ után megszűnik az egypólusú, amerikai túlsúlyra épülő berendezkedés is, a világnak a jövőben nem lesznek meghatározó „pólusai”. A kormányfő üdvözölne egy ilyen világot, amely hazánk számára nagyobb mozgásteret jelentene, és - ha nem is rövid idő alatt - megteremtené a magyar nemzeti érdekérvényesítés tágabb kereteit.
- Gyurcsány Ferenc beszédének teljes szövege itt
 olvasható
(2008. július 3.)
|