| 2007. augusztus 1-én az ott dolgozó misszióvezetők, valamint meghívott vendégek regionális értekezleten vitatták meg Magyarország és az ázsiai és Csendes-óceáni, az afrikai és közel-keleti, valamint az amerikai kontinensek közötti kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit és eszközeit. A területet felügyelő Várkonyi László szakállamtitkár mellett részt vett a programon Garamhegyi Ábel, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium államtitkára, Bogyay Katalin, az Oktatási és Kulturális Minisztérium szakállamtitkára, valamint a külgazdasági, a kulturális és oktatási, továbbá a bel- és igazságügyi együttműködési terület számos hazai képviselője. Összefoglalóan elhangzott, hogy elmúlt időben komolyan felértékelődtek Magyarország számára az Európán kívüli kapcsolatok: egyrészt az EU-tagság keretei, másrészt nemzeti szükségleteink miatt. Gazdaság-, és kulturális diplomáciánk ezért egyre aktívabb ezekben a térségekben, miként ottani misszióink munkájában is erősödött a szolgáltató jellegű kapcsolattartás e területek szereplőivel, valamint a civil szférával. E térségek kiemelten szerepelnek nemzetközi fejlesztési tevékenységünk célterületeiként, valamint demokrácia-támogató programjaink részeseiként is.
A Szőke László szakállamtitkár felügyelete alá tartozó, az Európai Unió tagállamaiba akkreditált külképviselet-vezetők regionális értekezletén Iván Gábor szakállamtitkár, európai igazgató áttekintést adott aktuális Európa-ügyi kérdésekről: a 2011 első félévében esedékes magyar EU-elnökségre történő felkészülés feladatairól, az Alkotmányszerződés helyett kidolgozandó reformszerződés létrehozásának tervezett menetrendjéről, az uniós költségvetési felülvizsgálat magyar szempontból kiemelt kérdéseiről és a kormány elé beterjesztett Európa-politikai stratégiáról. Ezt követően Kőrösi Csaba főosztályvezető ismertette a kétoldalú kapcsolatok tervezésének és kezelésének rendszerét. Ennek keretében értékelte azokat a hazai, valamint a szűkebb és tágabb környezetünkben végbemenő fejlődési tendenciákat, amelyeket az uniós tagországokkal folytatott bilaterális diplomácia tervezése során figyelembe kell vennünk. A harmadik panel témáját az energia- és klímapolitika kapcsolata, a nagykövetségek ezzel kapcsolatos feladatainak megvitatása képezte. A tanácskozás záró részében a részt vevő nagykövetek a közép- és kelet-európai térségben tapasztalható geopolitikai folyamatokat, valamint ezek Magyarország mozgásterét befolyásoló hatásait elemezték kötetlen vita formájában. Ezzel párhuzamosan zajlott a Nyugat-Balkán országaiba és a FÁK országokba akkreditált külképviselet-vezetők értekezlete. A megbeszélésen kiemelt témaként a Balkánon és a posztszovjet térségben való tagállami működés, a szomszédságpolitika, az EU bővítése és a térség országainak átalakulási folyamataihoz való magyar hozzájárulás szerepelt. A találkozón a Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési, Gazdaság- és Tudománydiplomáciai Főosztály munkatársa előadást tartott a térségbe irányuló magyar NEFE-politikáról. Az értekezlet második részében, amelyhez az EU tagállamokba akkreditált külképviselet-vezetők is csatlakoztak, a Közép-, Kelet- és Délkelet-Európában zajló geopolitikai folyamatok elemzésére került sor. Ezzel összefüggésben a résztvevők behatóan foglalkoztak a magyar külpolitika kihívásaival, illetve a reagálási és érdekérvényesítési lehetőségekkel. A multilaterális szervezetek mellé akkreditált misszióvezetők értekezletének napirendjén kiemelten szerepelt a 2011-es EU-elnökségre való felkészülés, mivel a multilaterális területen tevékenykedő munkatársakra az elnökség ellátása speciális és többletfeladatokat ró. Emellett a donorpolitikáról is érdemi vita folyt, mivel hatékony pénzügyi szerepvállalásunk a multilaterális színtéren előfeltétele annak, hogy a nemzetközi szervezetekben hitelesen lehessünk jelen, és eredményesen képviselhessük érdekeinket. A találkozó végén a résztvevők a nemzetközi szervezetekbe történő magyar jelöléseket tekintették át. Az ENSZ testületeiben, a következő időszakban négy „nagy jelölésre” összpontosítunk (ENSZ BT nem-állandó tagság. ECOSOC, Emberi Jogi Tanács, UNESCO). 2007. augusztus 3. |