| Az elmúlt év külpolitikánkat illetően alapvető változásokat hozott a felszínre, tett érzékelhetőbbé, követel érdemi reakciót. Ezek a következők: - Románia és Bulgária csatlakozásával megvalósult a bipoláris konfrontáció utáni európai újraegyesítés folyamata. Az Unió bővítése továbbra is napirenden van, sőt, különösen a Nyugat – Balkán vonatkozásában alapvető érdekünk a továbbvitele. Ez azonban már inkább egy újabb, következő szakasz, a külső határok keresése. Ez a folyamat – Horvátország valószínű csatlakozását leszámítva - alighanem hosszabb időt vesz igénybe.
- Elmozdult a holtpontról a mélyítés problémaköre: az Unióban megszokott módon kisebb visszalépés árán olyan kompromisszum jött létre, amely mindenki számára elfogadható kereteket szabva lehetővé teszi a továbbhaladást. Ez a megerősített közös értékek mentén meghatározott és azokra épülő közös érdekek alapján történhet. Nem szűnt meg, talán nem is enyhült sokat, de valamelyest tért vesztett az euro-szkepticizmus gondolkodásmódja.
- Európának nincs ellenségképe, de tudatosabbá vált hogy közös és érdemi szerepet lehet és kell vállalnia a nemzetközi terrorizmus elleni harcban, s ez az okok feltárását, kezelését teszi elsődlegessé. A „hard power” (a békefenntartó erők működése és képzése, az ESDP missziók, szankciók, stb.) mellett a vallási és nemzeti szélsőségek egyszerű elutasítása helyett a „soft power” gyűjtőfogalom alá besorolható elemek lesznek az európai gondolkodás meghatározói, úgymint a demokratikus értékrend, a tolerancia és empátia terjesztése, a kapacitás-építés, az elszámoltathatóság erősítése, a technológiai és információs forradalom eredményeinek hasznosítása és intenzívebb alkalmazása.
- Nyilvánvalóbbá vált a transzatlanti térségen kívüli feltörekvő hatalmak (Kína, India, Oroszország, stb.) folyamatos erősödése. Nekünk alkalmazkodnunk kell ehhez a helyzethez, meg kell határoznunk, hogy miképpen kívánunk erre reagálni, hogyan alakítsuk viszonyunkat velük, különös tekintettel arra, hogy a cél az együttműködés és nem a konfrontáció legyen.
- Megmutatkozik, hogy nem csak kívánatos, hanem lehetséges, eredményes is lehet a közös európai fellépés a nemzeti-, az európai és világ- biztonságot aláásó olyan tényezők ellen, mint a szervezett bűnözés, a korrupció, a klímaváltozást kiváltó környezetszennyezés.
Mindezen folyamatokban aktív, elkötelezett szereplőként kívánunk és tudunk részt vállalni. Ez felel meg az általunk is osztott elveknek, értékeknek, s nemzeti érdekeinknek is. A következő években mindezek alapján meghatározó lesz, hogy 1. Három évvel EU – csatlakozásunk és egy évvel az átfogó modernizációs reformokat meghirdető kormány megalakulása után - kialakultak tagállami működésünk keretei, elvei, a Központban és a külképviseleteken is rutinszerűvé vált a tagállami működés gyakorlata;
- Megtörtént, lényegében lezárult az ezeket szolgáló strukturális átszervezés, a - részben kényszerű – létszámcsökkentés;
- küszöbön áll, és várhatóan menetrend szerint megvalósul a csatlakozás a schengeni rendszerhez, ami állampolgáraink nagyon széles köre számára biztosít könnyebbségeket, fogja ismét demonstrálni az Európához tartozás előnyeit. Ez új minőséget nyit a tagállamok „belső köréhez” való felzárkózásunkban. Új együttműködési formák és kapcsolatok sora jön létre, például a közös vízum-irodák, a közös és kölcsönös képviseletek révén. Mindez eddig is igen jelentős fejlesztéseket és hatékonyabb munkát követelt, és ez a továbbiakban sem lesz másként - messze túlmenően a külügyi és ezen belül a konzuli területen. Az átállás a Központ és a legtöbb külképviselet számára különösen igényes, nagy terheléssel járó feladat lesz.
- Megkezdődött a 2011. első félévi magyar EU elnökségre való felkészülés, s az előttünk álló évben egyre intenzívebbé válik. Az elnökség azt jelenti, hogy Magyarország – most először - nem csak az EU tagállamai egyikeként, hanem annak közös érdekképviselőjeként, „közös arcaként és hangjaként” fog megjelenni. Brüsszelben, itthon és világszerte sok száz különféle szintű és profilú bizottság, szakértői tanácskozás és más uniós fórum elnöksége hárul ránk. A megszokott nemzeti érdekérvényesítés mellett a közös, mindenki számára kedvező, de legalább is elfogadható megoldások előmozdítói, szervezői kell, hogy legyünk. Mindez nem csak itthon és a 27 tagországban, hanem a nemzetközi szervezetekben, a harmadik országokban is történelmileg új, soha nem látott feladat lesz. Teljesen új, magasabb minőségi követelményeknek kell megfelelnünk a tagállamok, az EU egész komplex intézményrendszere, s bizonyos mértékben a harmadik országok és szervezetek vonatkozásában is. Más, magasabb szintre kell emelnünk az együttműködést, a koordinációt a hazai társszervek, az Országgyűlés, az érdekelt politikai erők és a nem kormányzati szervezetek vonatkozásában is. Céltudatos és koherens képzési rendszert kell megteremtenünk a személyi háttér biztosításához. Jelentős IT fejlesztésre, modernizációra lehet szükség. A 2011. január 1-én kezdődő elnökség az EU trojka-rendszere következtében megköveteli, hogy a 2010-es spanyol és belga elnökség alatt már érdemi együttműködést folytató, tehát felkészült teamekkel és technikával rendelkezzünk, tehát a rendelkezésre álló felkészülési, képzési és infrastruktúra-kiépítési idő a látszat ellenére meglehetősen szűkös.
2. Az érdemi belső szerkesztőmunka szakaszába lép, s befejeződik a külpolitikai stratégia kidolgozása. 3. Remélhetőleg közelebb kerülünk a Külügyi Törvény elfogadásához, bár az idei jóváhagyás lekerült a napirendről. 4. Megtörténik az Szervezeti és Működési Szabályzat hosszabb távra szóló hozzáigazítása az aktuális feladatokhoz és lehetőségekhez 5. Befejeződik az alkalmazkodás az új köztisztviselői törvény előírásaihoz és az új, központosított kormányzati személyügyi és szolgáltató rendszerhez.
Az elkövetkező időszak fő feladata a stabilizáció, az elért eredmények megszilárdítása, a kialakított stratégiai keretek pontosítása, tartalmuk elvi és gyakorlati finomhangolása, munkánk hatékonyságának jelentős fokozása céljával és érdekében.
Elvárás lesz a két- illetve sokoldalú diplomácia hagyományos feladatainak legalább az eddigi szinten történő teljesítése, nagyobb figyelmet igényel az érdemi, elemző jelentő munka, és az olyan kapcsolatok építése, amelyek viták, konfliktusok esetén a megoldást segítik elő. Mindez nem csak a szűkösebb anyagi és személyi keretek miatt, hanem a belépő új feladatok miatt is megköveteli a hatékonyság további fokozását, az új témák és kihívások iránti még nagyobb érzékenységet és nyitottságot. A siker záloga még inkább, mint eddig, a fegyelmezett, precíz végrehajtás mellett a nagyfokú önállóság és a kezdeményezőkészség.
2007. július 30.
|