Az EU képességfejlesztési tevékenysége a KBVP keretében
A KBVP feladatának ellátásához szükséges katonai képességek nagyságrendjének meghatározására első alkalommal az Európai Tanács 1999 decemberében Helsinkiben megtartott ülésén került sor. Ennek során döntés született arról, hogy 2003-ig fel kell állítani a nemzeti, illetve többnemzeti védelmi eszközökből külön erre a célra a tagállamok által felajánlott, mintegy 50-60.000 fős, gyorsreagálású katonai erőt, amelyet megfelelő felderítési, logisztikai és egyéb kiegészítő szolgáltatások, hatékony parancsnoki és ellenőrző rendszer, valamint a szükséges légi és haditengerészeti kapacitások támogatnak. E katonai képességek létrehozása céljából az EU soros francia elnöksége 2000. november 20-án képesség-felajánlási konferenciát rendezett, amely mennyiségi tekintetben sikeresnek bizonyult ugyan, ám egyes részterületeken (felderítési, szállítási képességek, parancsnoki és vezetési rendszerek) újabb felajánlási konferencia összehívását szükségessé tevő szűk keresztmetszetek maradtak.
A katonai erő mellett az EU nagy hangsúlyt fektet a polgári válságkezelési képességek párhuzamos kialakítására. E képességek létrehozását az EU a Polgári Válságkezelési Bizottság útján négy területen (rendőri erők, jogállamiság erősítése, közigazgatás erősítése, polgári védelem) készíti elő. A feirai EiT döntése értelmében 2003-ra létrejött egy 5.000 fős közös rendőri alakulat (a felajánlási konferenciára 2001 őszén került sor).
A 2003 decemberében az Európai Tanács brüsszeli ülésén elfogadott, „Biztonságosabb Európa egy jobb világban” címet viselő Európai Biztonsági Stratégia az Unió globális szereplőként való megjelenésének ambícióját fogalmazza meg a közös kül- és biztonságpolitika területén. Az Európai Biztonsági Stratégiában foglalt stratégiai célkitűzések eléréséhez elengedhetetlen egy jól működő, az új típusú biztonsági kihívásokra hatékony válaszokat adó európai biztonság- és védelempolitika megléte, amely a tagállamok részéről a katonai és polgári válságkezelő képességek további arányos fejlesztését igényli.
Az Európai Biztonsági Stratégia elfogadásával az EBVP/KBVP keretében megjelentek az ún. új típusú petersbergi feladatok (közös lefegyverzési műveletek; harmadik államok terrorizmus-ellenes erőfeszítéseinek támogatása; a biztonsági szektor reformjára irányuló műveletek). A Biztonsági Stratégiában megfogalmazott feladatok sikeres teljesítése érdekében szükségessé vált a helsinki haderő-fejlesztési célkitűzések felülvizsgálata is. Az új típusú biztonsági kihívásokra való hatékony reagálás érdekében az Európai Tanács 2004. június 15-én elfogadta az EU 2010. évi katonai képességfejlesztési célkitűzéseit (Headline Goal 2010), amelyben a tagállamok vállalták, hogy 2010-re képesek lesznek a válságkezelési műveletek teljes skáláját lefedő gyors és határozott fellépésre. Az ehhez szükséges tagállami képességfejlesztési folyamatoknak elsősorban az interoperabilitást, valamint az erők bevethetőségének és fenntarthatóságának követelményét kell szem előtt tartaniuk.
A tagállamok védelmi képességei fejlesztésének összehangolása és ezáltal hatékonyabbá tétele érdekében hozta létre az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa 2004. július 12-én az Európai Védelmi Ügynökséget (European Defence Agency, EDA). A tagállamok védelmi képességfejlesztési tevékenységének közös platformot biztosítani hivatott Ügynökség a Tanács felügyelete alatt áll. Az EDA tevékenysége négy nagy területet fog át, a képességek, a kutatás és fejlesztés, a hadfelszerelés, és a védelmi piac területét. Az EDA szerepe lényegében úgy foglalható össze, hogy a tagállami katonai képességfejlesztési kezdeményezések alapján projektterveket dolgoz ki, majd a projektek tagállami szakértők részvételével történő kidolgozását, végrehajtását koordinálja.
Az EDA működésének első öt évében kialakításra került az érdemi tevékenység megkezdéséhez szükséges infrastruktúra és személyi állomány. Az Ügynökség tevékenységének a keretét a következő években a jövőbeni projektek 12 elsődleges prioritási területét meghatározó Képességfejlesztési Terv (Capability Development Plan, CDP) és három hosszú távú (a védelmi kutatás-technológia, a hadfelszerelési együttműködés és a védelmi technológiai és ipari bázis területére vonatkozó) stratégia jelöli ki.
Magyarország az Európai Védelmi Ügynökség alapító tagjaként aktív szerepet kíván vállalni az Ügynökség tevékenységében. Így hazánk 2007-ben többek között csatlakozott az EDA keretében 2006. július 1-étől működtetett, a jelenleg erősen széttöredezett európai hadfelszerelési piac átláthatóbbá, egységesebbé tételével annak nemzetközi versenyképességét elősegíteni hivatott védelmi beszerzési rezsimhez. A részes tagállamok vállalták, hogy az 1 millió eurós értékhatárt meghaladó katonai közbeszerzéseiket a rezsimhez szintén csatlakozott tagállamokban honos vállalkozások számára is megnyitják, és hozzáférhetővé teszik egy elektronikus „hirdetőtábla” (electronic bulletin board) segítségével.
2004. november 22-én Brüsszelben az Európai Biztonsági Stratégiában foglaltak végrehajtásának elősegítése érekében polgári és katonai képesség-felajánlási konferenciákra került sor, ahol a tagállamok a polgári válságkezelés valamennyi területén megerősítették korábbi felajánlásaikat, a katonai felajánlások területén pedig 2007-től kezdődően vállalták gyorsreagáló harccsoportok rendelkezésre bocsátását az Európai Unió által indítandó válságkezelő műveletekhez.
A harccsoportok létrehozása az Európai Unió 2010-ig szóló haderő-fejlesztési célkitűzései (Headline Goal 2010) megvalósításának keretébe illeszthető. Ennek alapján a tagállamok – az uniós gyorsreagáló képességek erősítése érdekében – az Európai Unió Tanácsának döntésétől számított tíz napon belül bevethető harccsoportokat ajánlanak fel az EU számára. A zászlóalj-harccsoportok 2005 elejére elérték előzetes, majd 2007. január 1-jére teljes műveleti képességüket. Hazánk első – 2007 második félévére vonatkozó – harccsoport-hozzájárulása az olasz-magyar-szlovén Többnemzeti Szárazföldi Kötelékre (Multinational Land Force, MLF) épült. Legközelebb 2012 második felére vállaltunk harccsoport-készenlétet, szintén olasz és szlovén partnereinkkel együttesen.
Az Európai Tanács 2004. december 16-án elfogadta az EU polgári válságkezelő képességeinek középtávú (2008-ig szóló) fejlesztésével kapcsolatos célkitűzéseit (Civilian Headline Goal 2008) annak érdekében, hogy az Európai Biztonsági Stratégiában foglalt célkitűzésekkel összhangban a tagállamok válságkezelő kapacitása a polgári válságkezelés területén is növekedjen. A polgári válságkezelés ugyanis olyan képességeket biztosít az EU számára, amelyek alkalmazása jelentős hozzáadott értéket nyújt az Unió nemzetközi fellépései során. Ezáltal a válságok kezelésében szélesebb eszköztár áll az EU rendelkezésére: nemcsak katonai eszközökkel járulhat hozzá a biztonság erősítéséhez, hanem aktívan részt tud vállalni a konfliktus utáni stabilizáció és nemzetépítés feladatiban is. A célkitűzések 7 területet határoztak meg, melyeken a tagállamok fejleszteni kívánták az EU számára felajánlott polgári válságkezelési képességeiket: rendőri, jogállamiság erősítése, közigazgatás erősítése, polgári védelem, a különleges képviselőt támogató képességek, monitoring, „gyorsreagáló” szakemberek.
A polgári válságkezelési képességek 2008-ig szóló fejlesztésének lezárásaként az EU Tanács 2007. novemberi ülése elfogadott egy új, a minőségi elemekre nagyobb hangsúlyt helyező, 2010-ig szóló polgári képességfejlesztési keretdokumentumot (Civilian Headline Goal 2010). A 2010-ig szóló dokumentum a Civilian Headline Goal 2008 eredményeire, valamint a polgári válságkezelési műveletek eddigi tapasztalataira épít, s a minőségi mutatókat előtérbe helyező, a pillérek közötti szinergiákat jobban kihasználó, a katonai képességfejlesztési célkitűzésekkel is koherensebb célokat fogalmaz meg.
A katonai és a civil oldal képességfejlesztési céljai (HG/CHG) céldátum tekintetében összhangban vannak. A két folyamat 2010-től való összekapcsolására és közös tervezésre reális esély és hajlandóság egyik oldalról sem mutatkozik, ugyanakkor a közös időbeli tervezés előrelépésnek tekinthető, amely megindította a két oldal közötti szinergiák kiaknázásáról történő gondolkodást.
A közös európai biztonság- és védelempolitika végrehajtása során az EU támaszkodni kíván a szervezeten kívüli országok, különösen a nem EU-tag európai NATO-szövetségesek és az EU-tagjelölt országok hozzájárulására, amelyekkel rendszeres politikai konzultációt folytat. A tagjelöltek és a nem EU-tag NATO-szövetségesek haderő-felajánlást is tehetnek a közös európai (polgári és katonai) válságkezelő erők céljaira. Az elsődlegesen az információcsere és az EU és a NATO katonai képességfejlesztési tevékenysége közötti transzparencia és koherencia megteremtésének szolgálatában álló, felváltva, hol a NATO-ban, hol az EU-ban ülésező NATO-EU képességcsoport (NATO EU Capability Group) 2003. május 19-én kezdte meg működését.