A NATO szerepvállalása a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben
A terrorizmust, mint lehetséges veszélyforrást már a Szövetség 1999-es Stratégiai Koncepciója is megemlíti, a NATO azonban a 2001. szeptember 11-i eseményeket követően kapcsolódott be aktívan a terrorizmus elleni küzdelembe. A Szövetség – történetében először – életbe léptette az Észak-atlanti Szerződésnek a kollektív védelemről szóló V. cikkét, majd megkezdte a terrorizmus elleni fellépés különböző elemeinek kidolgozását.
A Szövetség terrorizmus elleni szerepvállalása szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír a tagállamok külügyminisztereinek Reykjavíkban, 2002 májusában hozott döntése, amely szerint a Szövetség bárhol felléphet, ahol a terrorizmus elleni küzdelem ezt szükségessé teszi. Ez a nyilatkozat lényegében lezárta a NATO műveletek földrajzi behatárolásával kapcsolatos vitát, és megteremtette a későbbi afganisztáni szerepvállalás lehetőségét.
A Szövetség folyamatban lévő, illetve újonnan elindított műveleteit a terrorizmus elleni harc funkciójával is felruházták. Ez utóbbiak közé tartozik például a NATO afganisztáni stabilizációs missziója (ISAF), illetve a földközi-tengeri hajózást ellenőrző művelet (OAE – Operation Active Endeavour).
A 2002 novemberében tartott prágai csúcstalálkozón elfogadták a NATO terrorizmus elleni katonai koncepcióját, amelynek fontosabb elemei: a terrorizmus-elhárító, védekező intézkedések, a már bekövetkezett terrorista támadás következményeinek kezelése, a terrorizmus felszámolására irányuló, „támadó” lépések, valamint a katonai együttműködés. E koncepció is kimondja, hogy a terrorfenyegetést kizárólag katonai eszközökkel leküzdeni nem lehet. A katonai műveleteket koordinálni kell, és a diplomáciai, gazdasági, társadalmi, jogi és információs kezdeményezésekkel összhangban kell végrehajtani.
A 2004. március 11-i madridi merényletek tovább növelték a terrorizmus miatti fenyegetettség-érzet szintjét a tagországok körében, ezért a kormányok a terrorizmus elleni eszköztár, illetve az ezt szolgáló együttműködés szélesítése mellett döntöttek. A 2004. júniusi isztambuli csúcstalálkozón elfogadott intézkedéscsomag előirányozza a hírszerzési információk Szövetségen belüli hatékonyabb megosztását és értékelését, valamint a terrorista támadások következményeinek felszámolásában történő együttműködés erősítését.
A terrorizmus elleni küzdelem a partnerségi programok megújításának (Békepartnerség és Mediterrán Párbeszéd), valamint a szélesebb Közel-Kelet országainak felkínált Isztambuli Együttműködési Kezdeményezés beindításának is fontos elemét képezi. A Szövetség továbbá széleskörű együttműködésre és konzultációra törekszik a globális és regionális nemzetközi szervezetekkel (ENSZ, EBESZ, EU).
A 2006. novemberi rigai csúcstalálkozón kiadott nyilatkozat megerősítette, hogy a Szövetség képezi a terrorizmus elleni küzdelem transzatlanti dimenzióját. A NATO Központban a Főtitkár döntése nyomán 2010. augusztusban létrejött, magyar főtitkár-helyettes vezette új kihívásokra koncentráló főigazgatóságon külön részleg foglalkozik a terrorizmus elleni küzdelem jelentette sokrétű feladattal.