A NATO és Ukrajna kapcsolata

A NATO és Ukrajna közötti hivatalos kapcsolatfelvétel a kilencvenes évek elejére tehető, ám a kapcsolatrendszer alapjait az 1997-es ún. Megkülönböztetett Partnerségi Charta rakta le a NATO-Ukrajna Bizottság életre hívásával. A Bizottság keretében létrehozott rendszeres konzultációs mechanizmus megfelelő keretet nyújt a NATO-ukrán politikai párbeszéd és együttműködés megvalósítására.

A NATO-ukrán együttműködés jelenleg az évente kidolgozásra kerülő nemzeti program (ANP) mentén zajlik. A Szövetség az éves nemzeti program végrehajtásának segítésével kíván hozzájárulni az ukrán reformfolyamat kiteljesítéséhez, kiemelten a biztonsági és védelmi szektort érintő reformok továbbviteléhez. A NATO-ukrán kapcsolatok építése során Ukrajna a NATO- vezette műveletek jelentős hozzájárulójává vált.

A NATO a 2008-as bukaresti csúcstalálkozó döntését, mely szerint Ukrajna a Szövetség tagja lesz, továbbra is érvényesnek tekinti, ám Ukrajna készsége határozza meg a NATO-ukrán kapcsolatok jövőbeni alakulásának irányát.

A NATO-ukrán viszony alakulásának jelentősebb állomásai:

• 1991: Ukrajna csatlakozik az Észak-atlanti Együttműködési Tanácshoz (jelenlegi nevén Euro-atlanti Partnerségi Tanács)
• 1994: Ukrajna a FÁK-országok első tagjaként csatlakozik a Partnerség a Békéért programhoz
• 1996: Ukrán katonák részt vesznek a NATO által vezetett bosznia-hercegovinai békefenntartó misszióban (SFOR)
• 1997: Kijevben megnyílik a NATO Információs és Dokumentációs Központ (NIDC); a madridi csúcstalálkozón a szövetségesek és Ukrajna vezetői aláírják a NATO-ukrán együttműködés szorosabb kereteit biztosító Megkülönböztetett Partnerségi Chartát, és ennek keretében létrejön a NATO-Ukrajna Bizottság (NUC); Ukrajna diplomáciai missziót létesít a NATO-nál
• 1998: Létrehozzák a védelmi reformok elősegítését szolgáló közös NATO–Ukrajna Munkacsoportot.
• 1999: Megnyílik a NATO Összekötő Hivatala Kijevben, a partnerségi programok és a védelmi reformok végrehajtásának céljából.
• 2000: Az ukrán parlament ratifikálja a partnerségi műveleti együttműködés jogi kereteit rögzítő SOFA (PFP Status of Forces Agreement) egyezményt.
• 2002: Kucsma ukrán elnök bejelenti Ukrajna NATO-integrációs törekvéseit. Megkezdődik az ukrán hozzájárulás részleteinek kidolgozása a NATO terrorista-ellenes földközi–tengeri műveletéhez (Operation Active Endeavour).
• 2004-2005: „Narancsos forradalom” Ukrajnában. Juscsenko elnök bejelenti a reformtörekvéseket, és elsődleges célként fogalmazza meg a NATO-ukrán együttműködés erősítését. Ukrajna megkezdi a szorosabb kapcsolatokat kiépítő Egyéni Intenzív Párbeszédet a NATO-val, és első ízben merül fel a Tagsági Akciótervbe való meghívás kérdése
• 2006: Janukovics kormánya bejelenti további együttműködési szándékát a NATO-val, de egyben jelzi, hogy az „ukrán nép még nem áll készen” egy lehetséges NATO-tagságra 2007 Ukrajna egy hajóval hozzájárul a terrorista-elhárító „Operation Active Endevaour” művelethez
• 2008-ban a bukaresti NATO-csúcson Ukrajna nem kap meghívást a MAP-be, de a kiadott zárónyilatkozatban a szövetségesek rögzítik, hogy Ukrajna a NATO tagja lesz
• 2008 decemberében a NATO külügyiniszterek megállapodnak, hogy törekedni fognak a rendelkezésre álló együttműködési lehetőségek (NATO-Ukrajna Bizottság és az Éves Nemzeti Program) kiaknázására.
• 2009: NATO-ukrán tranzit egyezmény aláírása az ISAF erők segítése céljából
• 2010: az ukrán elnökválasztást követően a Viktor Janukovics elnök vezetésével megalakult új ukrán kormány bejelenti a NATO-val való együttműködési szándékának fenntartását, ugyanakkor egyértelművé teszi, hogy Ukrajna NATO-tagsága, mint cél, nem szerepel napirenden.