Az Euro-atlanti Partnerségi Tanács (EAPC)
A NATO kiterjedt partneri kapcsolatai révén olyan országokat von be az együttműködésbe, amelyek fontosak a politikai párbeszéd és a támogatni kívánt (térségükre is kiható) demokratikus és védelmi reformfolyamatok szempontjából, illetve adott esetben a műveletekhez nyújtott hozzájárulásaik sajátos hozzáadott értéket képviselnek. A NATO partnereit az együttműködés keretei alapján 3 csoportba lehet sorolni:
Az 1997-ben létrehozott Euro-atlanti Partnerségi Tanács (EAPC) a legnagyobb partnerségi fórum, melynek a NATO-tagokkal együtt 50 nemzet tagja. Az EAPC-hez kapcsolódó operatív program a Partnerség a Békéért (PfP), melynek keretében a NATO kétoldalú alapon nyújt lehetőséget a párbeszédre és a gyakorlati együttműködésre. A széleskörű tagság ugyanakkor a Szövetséggel kialakított kapcsolatok sokféleségében is tükröződik: vannak partner országok, amelyek a Szövetség tagjává kívánnak válni (Tagsági Akcióterv/MAP program tagok, pl. Montenegró vagy Bosznia-Hercegovina) és olyan európai országok, amelyek biztonsági céljaik eléréshez együtt akarnak működni a NATO-val, de nem kívánnak a Szövetség tagjává válni (pl. Finnország és Svédország).
A Szövetség emellett kiemelt viszonyt tart fenn egyes partnerekkel, melyekkel külön tanácsok is működnek (Oroszország, Ukrajna és Grúzia esetében). Magyarország számára a földrajzi érintettség (Nyugat-Balkán), a bővítési folyamat és a politikai kapcsolatok súlya (Oroszország) miatt ezek fontos formációk.
Az évek során az EAPC veszített korábbi jelentőségéből azon közép-és kelet-európai országok számára - amelyek vagy már csatlakoztak a NATO-hoz, vagy a csatlakozás reális közelségébe kerültek. A kaukázusi, vagy közép-ázsiai, illetve katonailag el nem kötelezett európai országok számára azonban a testület továbbra is fontos biztonságpolitikai kapcsolódási pontot jelent.
A második csoportba regionális megközelítés alapján a NATO déli, délkeleti peremén elhelyezkedő országok tartoznak. A Mediterrán Dialógus (MeD)- és az Öböl-országok (Isztambuli Együttműködési Kezdeményezés, ICI) esetében közös érdek a regionális stabilitás támogatása a politikai párbeszéd erősítésével, egyes NATO-műveletekbe való bekapcsolódásuk, valamint az együttműködés a terrorizmus elleni harcban.
Végezetül a harmadik kategóriába esnek az ún. „globális partnerek” (Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Korea, Japán), vagyis azon - közös értékeinket osztó - nem európai országok, amelyek a NATO kapcsolati rendszerében egyre fontosabb, de nem intézményesített szerepet töltenek be és gyakran jelentős hozzájárulást nyújtanak a NATO műveleteihez (pl. Ausztrália Afganisztán esetében). A kontakt országokkal kialakított kapcsolat intézményesítése nincs napirenden.
A NATO-val fenntartott partnerségek elvi alapjai a közös felelősségvállalás és a közös érdekek megléte; a globális kihívások megoldása közös érdek, ezért fontos, hogy a teherviselés is közös legyen. A partnerségek révén a harmadik országok részt vettek és vesznek többek között válságkezelésben, légtérvédelemben, fegyverzetkorlátozásban, kalózkodás elleni fellépésben, közös gyakorlatokban, és a NATO segítséget nyújt a védelmi szektor reformja terén is. Fontos hangsúlyozni ugyanakkor, hogy kétirányú folyamatról van szó, a NATO által felkínált „menü” csak a partner érdekeinek hasonló felfogása esetén használható ki.
A NATO modernizációs folyamatával egyidőben, a partnerségi együttműködés átalakítása is napirendre került. Az újfajta biztonsági kihívások, az euro-atlanti térségen kívüli fellépés szükségessé teszik a Szövetség partnerségi kapcsolatainak áttekintését, az együttműködések kereteinek és eszközeinek ésszerűsítését, lehetőség szerint egységesítését. A NATO egyre fokozódó mértékben igényli egyes partnereinek műveleti támogatását, amelyek egyéni helyzetüktől függően kívánnak különböző mértékben együttműködni a Szövetséggel.
A NATO új Stratégiai Koncepciója meghatározza majd a a Szövetség szélesebb értelemben vett biztonsági szerepét, figyelembe véve a partnerekkel fenntartott viszonyt is. Ahogyan a partnerek hozzáadott értéke egyedi, úgy a velük fenntartott viszonynak is annak kell lennie.