A Mediterrán Párbeszéd (MD) és az Isztambuli Együttműködési Kezdeményezés (ICI)
A NATO széles partnerségi együttműködése három, földrajzi megosztáson alapuló keretben zajlik (az eurázsiai PfP/Békepartnerség, a mediterrán és a közel-keleti együttműködés, valamint a Kontakt Országok-Japán, Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Korea). A Mediterrán Dialógus (MeD)- és az Öböl-országok (Isztambuli Együttműködési Kezdeményezés, ICI) esetében közös érdek a regionális stabilitás támogatása a politikai párbeszéd erősítésével, egyes NATO-műveletekbe való bekapcsolódásuk, valamint az együttműködés a terrorizmus elleni harcban.
A NATO Mediterrán Párbeszéde (MeD) 1994-ben jött létre. A NATO és a MeD-ben jelenleg résztvevő hét ország (Algéria, Egyiptom, Izrael, Jordánia, Marokkó, Mauritánia és Tunézia) az e keretben folytatott együttműködéssel hozzá kíván járulni a régió biztonságának és stabilitásának megszilárdításához.
A 2004. isztambuli csúcstalálkozón döntés született a Mediterrán Dialógus továbbfejlesztéséről, valamint az együttműködés felajánlásáról a szélesebb közel-keleti térség államainak, az Isztambuli Együttműködési Kezdeményezés (ICI) keretében.
A Mediterrán Dialógus megújításának és az Isztambuli Együttműködési Kezdeményezés (ICI) elindításának célja az volt, hogy a NATO egyéni együttműködési programok formájában kiterjessze az eddigi politikai párbeszédet, illetve lehetőséget teremtsen az érdeklődést mutató országoknak a kooperáció megkezdésére a katonai interoperabilitás fejlesztése, a védelmi reform támogatása, a terrorizmus elleni küzdelem, a hatékony hírszerzési és tengeri járőrözési együttműködés, a határbiztonság és polgári veszélyhelyzeti tervezés területén. Az iraki és palesztin–izraeli helyzet elhúzódó megoldatlansága miatt az érintett országok jelentős része visszafogottan reagált a Szövetség kezdeményezéseire.
Az első lépésben az Öböl-menti Együttműködési Tanács (Gulf Cooperation Council) tagjai számára megnyitott kezdeményezéshez 2004 végén Kuvait, 2005 elején Bahrein és Katar, 2005 júniusában pedig az Egyesült Arab Emírségek csatlakozott.
Az ICI keretében történő együttműködés fő területei a terrorizmus és a tömegpusztító fegyverek terjedése elleni küzdelem, a határbiztonság, a válságkezelés és a polgári veszélyhelyzeti tervezés. Az ICI-hez csatlakozó országok fővárosában egy-egy NATO-tagállam vállal összekötő nagykövetségi feladatokat.
A NATO 2006. novemberi rigai csúcstalálkozóján döntés született arról, hogy eseti döntés alapján hozzáférhetővé teszi a békepartnerségi program eszközrendszerének egyes elemeit a Békepartnerségen kívüli államok (így a mediterrán és szélesebb közel-keleti partnerek) számára is.
A rigai csúcson döntés született a közel-keleti kiképzési kezdeményezésről is. A római NATO Akadémia létrehoz egy új, a közel-keleti országokkal foglalkozó tanszéket, és 2007-től a NATO oktatási intézményeiben a régióból származó hallgatók számára speciális kurzusok indulnak.