Az Euro-atlanti Partnerségi Tanács (EAPC)

A szélesebb euroatlanti térségben folytatott NATO partnerségi együttműködés jelenleg három, földrajzi megosztáson alapuló keretben zajlik:

• Az 1994-ben létrehozott Euro-atlanti Partnerségi Tanács (EAPC) / Békepartnerség (PfP) keretében zajló együttműködésben vesz részt a legtöbb partnerország (26)
• A Mediterrán Dialógus (MeD)- és az Öböl-országok (Isztambuli Együttműködési Kezdeményezés, ICI) esetében közös érdek a regionális stabilitás támogatása a politikai párbeszéd erősítésével, egyes NATO-műveletekbe való bekapcsolódásuk, valamint az együttműködés a terrorizmus elleni harcban.
• A NATO kapcsolati rendszerében egyre fontosabb, de nem intézményesített szerepet töltenek be a műveletekhez hozzájáruló, közös értékeinket osztó, de az euroatlanti térségtől távoli, ún. „Kontakt-országok” (Ausztrália, Új-Zéland, Japán).

Az Euro-atlanti Partnerségi Tanács (Euro-Atlantic Partnership Council - EAPC) az euro-atlanti térség biztonsága és stabilitása erősítésének céljával 1997-ben létrehozott biztonságpolitikai konzultatív fórum, amely a rendszeres párbeszéden túl gyakorlati együttműködési keretet biztosít a NATO 26 tagállama és a 20 partnerország között (tagsági köre megegyezik a Békepartnerségével). Az együttműködés során a Szövetség lehetőséget biztosít arra, hogy a partnerek saját igényeik szerint vegyenek részt a katonai és civil programokban.

Az évek során az EAPC veszített korábbi jelentőségéből azon közép-és kelet-európai országok számára - amelyek vagy már csatlakoztak a NATO-hoz, vagy a csatlakozás reális közelségébe kerültek. A kaukázusi, vagy közép-ázsiai, illetve katonailag el nem kötelezett európai országok számára azonban a testület továbbra is fontos biztonságpolitikai kapcsolódási pontot jelentett.

A NATO modernizációs folyamatával egyidőben, a partnerségi együttműködés átalakítása is napirendre került. Az újfajta biztonsági kihívások, az euro-atlanti térségen kívüli fellépés szükségessé teszik a Szövetség partnerségi kapcsolatainak áttekintését. A NATO egyre fokozódó mértékben igényli egyes partnereinek műveleti támogatását, amelyek egyéni helyzetüktől függően kívánnak különböző mértékben együttműködni a Szövetséggel.

Tekintettel arra, hogy a NATO missziói földrajzi értelemben immár globálisak, ezért egyre szélesebb körben nyer teret az a felfogás, miszerint a partnerségek esetében is kevésbé indokolt a földrajzi fekvés érvényesítése. A partnerségek globális megnyitását, azaz a NATO globálissá válását azonban több tagállam sem támogatja, ezért a 2006-os rigai csúcs után a NATO csupán a létező partnerségi keretek tágítását és fejlesztését tűzte ki célul. Ebben jelentős támogatást kaptak a NATO-n kívüli EU-tagállamoktól, amelyek érdekeltek abban, hogy a tagság kötelmei nélkül is minél közelibb kapcsolatot alakítsanak ki a Szövetséggel.

Magyar álláspont szerint a partnerségi együttműködés adaptációja során hatékonyabb, az egyes országok, régiók specifikus érdekeit jobban szem előtt tartó együttműködési formákra van szükség, ezért hazánk a partnerségek fokozatos és rugalmas fejlesztésében érdekelt a jelenlegi keretek és a Szövetség transzatlanti jellegének megőrzésével. A partnerség fejlesztése tekintetében kiemelt figyelmet szentelünk a három új balkáni PfP-tag (Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Montenegró) támogatásának, amelytől a hozzánk közeli térség stabilitásának és biztonságának erősödését várjuk. Kiemelten fontos számunkra továbbá Ukrajna és Oroszország, továbbá az európai FÁK-államok.