A magyar-NATO kapcsolatok története
A hivatalos magyar-NATO kapcsolatok felvételét 1990. június 27-étől számítjuk, amikor Jeszenszky Géza akkori külügyminiszter személyében először látogatott magyar kormánytag a NATO brüsszeli központjába. A kölcsönös magas rangú látogatások azóta – tehát már a tagságot jóval megelőzően – rendszeres gyakorlattá váltak. Az eleinte csak magas szintű látogatások formáját öltő kapcsolatok 1991 decemberében nyertek újabb dimenziót, amikor Magyarország a Varsói Szerződés többi volt tagállamával együtt “alapító tagja” lett az Észak-Atlanti Együttműködési Tanácsnak (NACC), amelyet a NATO a volt ellenfelekkel való kapcsolatalakítás és biztonságpolitikai kérdésekről szóló rendszeres konzultáció fórumaként hozott létre.
A rendszeres konzultációkkal párhuzamosan a NATO egyre több gyakorlati programot is szervezett az új demokráciák részvételével, amelyekben hazánk is tevékenyen részt vett.
A gyakorlati együttműködés a NATO 1994 januári csúcstalálkozóján meghirdetett Békepartnerség (PfP) programjának beindulását követően a korábbiaknál magasabb szintre emelkedett. Magyarország a PfP-keretdokumentum aláírásával az elsők között, 1994 februárjában csatlakozott a programhoz, amelyben hangsúlyos szerepet kaptak a katonai együttműködési programok, és amelyek figyelembe vették az egyes partnerországok egyéni érdekeit is. A kapcsolatok fejlődésének fontos állomását jelentette, hogy 1995. januárjában nagyköveti vezetéssel létrejött a Szövetség központja területén működő, NATO melletti önálló magyar összekötő iroda.
A magyar-NATO kapcsolatok történetében mérföldkövet képezett hazánk és a Szövetség együttműködése Bosznia-Hercegovina stabilizálásában. Az IFOR/SFOR-művelet 1995. decemberi beindításától 2004 végi lezárásáig Magyarország befogadó támogatást nyújtott a műveletben szolgáló NATO- és partnerországi kontingenseknek, és saját kontingenssel is vett részt az IFOR/SFOR küldetésben. Sokoldalú részvételünk jelentős szerepet játszott abban, hogy 1997-ben a madridi csúcs meghívta Magyarországot a csatlakozási tárgyalások megkezdésére. Magyarország az IFOR/SFOR-művelet lezárását követően is részt vesz a NATO szarajevói parancsnokságának munkájában.
A következő kulcsdátum 1997. július 8., amikor a Szövetség madridi csúcstalálkozóján Magyarországot Lengyelországgal és a Cseh Köztársasággal együtt meghívta a csatlakozási tárgyalások megkezdésére. Ezek sikeres lezárását, valamint a tagországokban és Magyarországon lebonyolított ratifikációs folyamat eredményes lebonyolítását, illetve a magyar NATO-csatlakozásról szóló hazai népszavazás meggyőző eredményét (a szavazáson részt vevők 85 %-a voksolt a tagság mellett) követően Magyarország 1999. március 12-én hivatalosan is a NATO teljes jogú tagjává vált.
Magyarországnak alig néhány nappal csatlakozását követően lehetősége nyílt szövetségesi elkötelezettségének bizonyítására, miután a NATO a koszovói válság nyomán elindította jugoszláviai légi műveletét, amelyben Magyarország sokoldalúan támogatta a műveletben részt vevő NATO-erőket. A NATO légi műveletének sikeres lezárása óta Magyarország aktívan részt vesz a Szövetség koszovói KFOR-missziójában, és részvételét mindaddig fenn kívánja tartani, amíg szükséges. A KFOR-ban 2010-ben kb. 240 magyar katona szolgál, ezek nagy része a magyar-olasz-szlovén többnemzetiségű dandár keretében teljesít szolgálatot.