Környezet- és természetvédelem

Magyarország Európa közepén, félúton kelet és nyugat, észak és dél között, az Alpok és Kárpátok gyűrűjében 93.000 km2-en terül el lankás dombjaival, alacsony hegyeivel, bővizű folyóival, füves síkságaival. A természeti kincsekben bővelkedő vidék 1100 évvel ezelőtt letelepedésre csábította a kelet felől vándorló őseinket. Termékeny földű síkságok, halban gazdag folyók, vaddal teli hegyek fogadták őket, amikor a Kárpát-medencébe érkeztek.
A táj, a környezet természetesen jelentősen megváltozott az elmúlt évszázadok során, mindenekelőtt a XIX. és XX. században. Hála azonban annak, hogy Magyarországon a mezőgazdaság mindig hangsúlyosabb szerepet játszott mint az ipar, hazánk természeti értékeinek jelentős része napjainkig megőrződött.

Az élet nagyfokú szeretetéből és tiszteletéből fakad az a bensőséges viszony, ami a magyar embert a természethez fűzi. Magyarország sok olyan érintetlen területet, tájat, ökológiai paradicsomot rejteget, amely az egész kontinensünk számára érték, és az Európai Unióhoz csatlakozva, ezekkel is szeretnénk gazdagítani a bennünket befogadó közösséget.

Hazánk nagy gondot fordít arra, hogy teljesítse az EU környezetvédelmi normáit. Brüsszelben 2001. júniusában ideiglenesen lezártuk a környezetvédelmi fejezet tárgyalását. A tárgyalások kezdetén Magyarország kilenc témakörben jelentett be átmeneti mentességi igényt. A tárgyalások nyomán Magyarország végül négy témában kért átmeneti mentességet, de ezek határideje is lecsökkent a korábbihoz képest.

Az ISPA és LIFE nemzetközi programok

Magyarország az Európai Bizottságtól az ISPA keretében 2001. január 1-től évente 88 millió euró támogatást kap. Ennek az egyik felét környezetvédelmi célokra, a másik felét a közlekedési hálózat fejlesztésére kell fordítani. Az ISPA – a jelenlegi gyakorlat szerint – a projektek költségeinek körülbelül 50 százalékát fedezi, a fennmaradó részt saját erőből kell előteremteni, alkalmanként a nemzetközi hitelintézetek bevonásával. A pályázatot benyújtó önkormányzatnak a projekt költségeiből legalább 10 százalékot kell saját forrásból vállalni. A fennmaradó öszszeghez az önkormányzat a központi költségvetésből, különböző céltámogatásokból vagy hitelekből juthat hozzá.

Magyarország 2001-től vesz részt az EU LIFE 3 programjában. Mindez lehetőséget ad arra, hogy természetes és jogi személyek egyaránt pályázhassanak természet- és környezetvédelmi támogatásra. A LIFE 3 tehát lehetővé teszi a kis léptékű, helyi szintű és nem kormányzati kezdeményezések társfinanszírozást. Így olyan szervezetek is uniós támogatáshoz juthatnak, amelyek egyébként nem vehetik igénybe az előcsatlakozási alapok által nyújtott támogatásokat.

Megoldásra váró feladatok

A Magyarországon keletkezett hulladékban kifejezetten magas a veszélyes hulladék aránya. Egyelőre kevés a hulladékkezelő üzem, ma még korlátozottak a szelektív hulladékgyűjtés lehetőségei és alacsony mértékű a hulladék újrahasznosítása. Ezért a környezetvédelmi tárca támogatja a hulladékszegény technológiák bevezetését, a komplex hulladékkezelő rendszerek kialakítását, a gyártói felelősség érvényesítését, a hulladék visszavételi és kezelési kötelezettség bevezetését és a hulladékok minél nagyon arányú újrafelhasználást. A környezetbiztonság érdekében kiemelt jelentősége van a térinformatika fejlesztésének és a vizek minőségét veszélyeztető üzemek kárelhárítási tervei elkészítésének.

Környezetbiztonság és a környezet egészségügy egyre inkább a közvélemény érdeklődésének a középpontjába kerül. Különösen fontos e tekintetben a környezet egészségügy, ahol az egyik legjelentősebb feladat a biológiai allergének, például a parlagfű (Ambrosia artemisifolia) elleni védekezés, az allergének koncentrációjának csökkentése és a megfelelő életminőséghez szükséges környezeti állapot helyreállítása.

A vizek védelme

Magyarország természetes vizeit tekintve tranzit ország, vízkészleteink minősége nagy mértékben függ a szomszédos országoktól, így vizeink állapotának fenntartása és javítása csak nemzetközi összefogással érhető el. Jól mutatta Magyarország kiszolgáltatottságát a 2000. évi Tisza szenynyezés, amikor Románia területéről ciánt és nehézfémeket tartalmazó anyagok mosódtak be a folyóba, óriási méretű ökológiai katasztrófát okozva.

Magyarország tagja valamennyi nemzetközi vízvédelmi egyezménynek, és mind a hét szomszédos országgal kétoldalú vízminőség-védelmi megállapodást kötött.

A nagyarányú állami támogatással történt fejlesztések eredményeként jelentősen nőtt a csatornázott települések száma. Ez idő szerint körülbelül 2 millió lakás van rácsatlakozva a közcsatorna hálózatra, de még mindig számottevő veszélyt jelent a szennyvízelvezetés és a szennyvíztisztítás hiánya.

Zajvédelem

Az évről évre növekvő járműszám következtében emelkedő zajterhelés kiküszöbölése érdekében egyre több település harcolja ki a lakott területeket elkerülő útvonalak megépítését és az átmenő teherforgalom kitiltását. A főutak és az autópályák mentén eddig körülbelül 100.000 m2 zajárnyékoló fal épült. Ez a munka nagy intenzitással folytatódik.

Tisztább levegőt!

Az 1990-es évek elejétől a helyhez kötött légszennyező források kibocsátása folyamatosan csökken. Ez egyrészt a korszerű technológiák elterjedésének, másrészt a tudatos környezetvédelmi intézkedéseknek köszönhető. A közlekedésre vonatkozó szabályozások folyamatos szigorítása és az üzemanyagok minőségének javulása miatt bár Magyarországon tisztább lett a levegő, napjainkban mégis mindenekelőtt a közlekedés számlájára írható, hogy változatlanul magas értékű a városok légszennyezettsége.

Magyarország részt vesz a nagy távolságra jutó, határokon átterjedő légszennyezésre vonatkozó nemzetközi egyezmények – köztük a felsőlégköri ózon védelmét szolgáló megállapodás – végrehajtásában.

Tájvédelmi körzetek és természetvédelmi területek

Magyarországon a 10 nemzeti park mellett 36 tájvédelmi körzet és 142 országos jelentőségű természetvédelmi terület gyarapítja a védett természeti területek körét.

A tájvédelmi körzeti területek nagysága 310.000 hektár, az országos jelentőségű természetvédelmi területeké pedig 26.000 hektár.

A törvény erejénél fogva védett lápokkal és szikes tavakkal, valamint a helyi jelentőségű védett természeti területekkel együtt az ország területének 9,9 százaléka áll természetvédelmi oltalom alatt.

Nemzeti parkok

A Hortobágyi Nemzeti Park

Magyarország első nemzeti parkját 1973-ban alapították, területe jelenleg 81.000 hektár. Az egykor vizek formálta táj ma Közép-Európa legnagyobb füves pusztája és a világörökség része. Egész területe bioszféra rezervátum és a ramsari egyezmény által fokozottan védett. Három rész tájra tagozódik: az ártéri erdőkre és holt ágakra, a mocsarakra és tavakra és a hortobágyi pusztára. A fűtenger a leginkább jellemző a Hortobágyra. Az asztal simaságú róna csekély, néhány centiméteres szintkülönbségei és az eltérő talajadottságok változatos mikrotájakat hoztak létre. A szárazság- és sótűrő növények hol zöldbe, hol vörösbe, hol aranysárgába öltöztetik a tájat.

A Hortobágy a Tisza folyó XIX. századi szabályozásáig vízjárta, zsombékos terület volt, s csak ezt követően vált szikes pusztává. Az alacsony füvű gyepet a legeltetés tartotta karban és őrizte meg máig ebben az állapotban. A vidék a félnomád pásztorkodás legjelentősebb területe Magyarországon. A Hortobágynak a nyári melegben megfigyelhető különös jelensége a délibáb.

A Kiskunsági Nemzeti Park

A Duna és a Tisza folyók között terül el 76.000 hektáron, 1975-ben alapították. Az UNESCO Ember és Bioszféra programja keretében kétharmadát 1979-ben bioszféra rezervátummá nyilvánították. A nemzeti park vizes élőhelyeit a ramsari egyezmény kiemelten védi. A park kilenc különálló egységből áll. A felső-kiskunsági puszta az Alföld második legnagyobb szikes pusztája, a növényzetét sótűrő, sókedvelő fajok alkotják. A fülöpházi buckavidék ma is „mozog“, a futóhomokot az uralkodó szelek északnyugat-délkeleti irányba rendezik. A park legnagyobb és legváltozatosabb része Bócsa-Bugac buckavilága és pusztái. Egymást váltják itt homoki erdők, homok- és szikes puszták, buckavonulatok, szikes tavak, mocsarak, láprétek, lápok és kaszálók. Különösen nagy értéket képvisel az ősborókás (boróka – Juniperus communis). A nemzeti park növény- és állatvilága egyaránt gazdag, ősi magyar háziállatfajták rezervátumának ad otthont, és itt található Magyarország első nemzeti parki múzeuma is. A nemzeti park fontos funkciója az évszázadok alatt kialakult tanyasi életforma és a hagyományos gazdálkodási módszerek fenntartása, a paraszti kultúrához kötődő tárgyi emlékek megőrzése és bemutatása.

A Bükki Nemzeti Park

Az 1976-ban alapított, 43.200 hektáros északkelet-magyarországi nemzeti parkunk területének 90 százalékát erdő borítja. A Bükk hegységet alkotó mészkő felszíne változatos, a hegység mélye 500-600 barlangot rejt. Ezek hosszúsága körülbelül 35 km. A bükki karsztvizet sem szűrni, sem klórozni nem kell, ezért fontos szerepe van környező városok vízellátásában. A nemzeti park különösen szép alakzatai a bércek és a csupasz kősziklák, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a közeli és távoli vidékekre. Nevezetes a Szalajka-patak 17 méter magasból aláhulló fátyolvízesése. Eredeinek uralkodó fafaja a bükk (Fagus sylvatica), itt található a híres Őserdő, ahonnan már száz év óta nem vágnak ki fát. Növényvilágában jégkorszaki maradvány fajokat is találunk. A barlangrendszerekből gazdag kőkorszaki leletek kerültek elő.

Az Aggteleki Nemzeti Park

20.000 hektáron terül el Északkelet-Magyarországon az 1985-ben létesített nemzeti park. A térség legfontosabb vonzerejét az Aggteleki- és a Szlovák-Karszt barlangjai jelentik. Mindkét rész nemzetközi védettséget élvez 1979-től, amikor az UNESCO Ember és Bioszféra programjának keretében bioszféra rezervátummá minősítették. A barlangrendszer 1995-ben lett a világörökség része. A barlangok legnagyobb része nyitva áll a turisták előtt, felejthetetlen látványt nyújtanak a cseppkövek. Az impozáns méretű földalatti termekben légúti betegségeket gyógyítanak, és a kiváló akusztika koncertek rendezését is lehetővé teszi.

A Fertő-Hanság Nemzeti Park

Magyarország észak-nyugati részén 23.600 hektáron 1994-ben alapították ezt a nemzeti parkot. Az osztrák-magyar határon fekvő, sekély, szikesedő, náddal (Phragmites australis) szegélyezett Fertő tó európai jelentőségű vadvíz. A védett és ritka növényfajok mellett számos veszélyeztetett kétéltű és hüllőfaj fordul itt elő. Vízimadár- állománya gazdag. A tó környéki puszták ősi magyar haszonállat fajtáknak – szürke marha, rackajuh – és bivalygulyáknak adnak otthont. A parton épült a Madárvárta ornitológiai állomás és oktatóközpont fontos szerepet játszik a fiatalok környezet- és természetvédelmi nevelésében.

A Fertő tóval egykor összefüggő hatalmas lápterület nagyobb része az emberi beavatkozások – lecsapolás, tőzegbányászat – következtében mára kultúrtájjá szelídült, élővilágának jellegzetes fajait és magát az egyedülálló tájat azonban sikerült megőrizni. A nemzeti park egyik célja az egykori mocsárvidék néprajzi emlékeinek megőrzése. A lápszigetek rétjein még a XX. század első felében is állatokat legeltettek, a halászok, csíkászok, pákászok és rákászok fűzfavesszőkből varsát és kosarakat fontak, gyékényből és sásból papucsot, falvédőt és táskát készítettek, s így biztosított számukra megélhetést a lápvidék.

Duna-Dráva Nemzeti Park

A 49.500 hektáros nemzeti park Dél-Magyarországon található, 1996-ban alapították. Ez a terület a dél-dunántúli dombságot keretező Duna és Dráva folyók egyes szakaszait és a folyók hordalékával feltöltött síkságokat foglalja magában. A folyamszabályozások előtti nagy kiterjedésű lápvilág mára korábbi területének a töredékére zsugorodott. A nemzeti park nem öszszefüggő, hanem mozaikszerűen elhelyezkedő területekből áll. Ezek közül a legismertebb a kiváló vadállománnyal rendelkező Gemenc, továbbá Béda-Karapancsa, amely a Duna alsó szakaszának mocsárrétjeire, legelőire és ártereire terjed ki. Itt él Magyarországon a legtöbb rétisas (Haliaeetus albi-cilla). A Dráva halban gazdag folyó, egyes ritka fajoknak egyedül itt van az utolsó ívóhelye. A madarak közül csupán itt fészkel a fokozottan védett kis csér (Sterna albifrons). Híres terület még a barcsi borókás vidéke, ahol két egyedül itt honos növény is elő fordul: a királyharaszt (Osmunda regalis) és a rejtőke (Teesdalia nudicaulis).

A Duna-Ipoly Nemzeti Park

Észak-Magyarországon 1997-ben hozták létre 63.000 hektáron ezt a védett természeti területet, amelynek legfőbb látványossága a Dunakanyar. Sajátosságát a teraszos folyóvölgyek, a síkság és hegyek találkozása, s az ebből fakadó rendkívül sokszínű természeti környezet adják. A területén húzódik a kopár, meredek oldalú, barlangokban gazdag Pilis, a középkori váráról híres Visegrádi-hegység és a látványos sziklapiramisokban bővelkedő Börzsöny. Ez utóbbi hegységben fordul elő a magyarországi madárállomány 60 százaléka. A nemzeti park területén számos római kori és középkori kultúrtörténeti emlék várja a látogatókat.

A Körös-Maros Nemzeti Park

Délkelet-Magyarországon 1997-ben alapították az 51.000 hektáros nemzeti parkot. 13 területe közül feltétlenül megemlítendő a túzok (Otis tarda) populációjáról – Európa legnagyobb testű szárazföldi madara – híres Dévaványa-ecsegi puszta, a korai emberi települések emlékeit őrző Mágor-puszta, valamint a kígyósi szikes puszta. Az európai madárvonulásban elfoglalt egyedülálló helye miatt kitüntetett figyelem illeti a kardoskúti Fehér-tót. A rendkívül gazdag vizes élőhely a Maros folyó mellékágából jött létre és természetesen rá is vonatkozik a ramsari egyezmény. A vidék már 7000 évvel ezelőtt is lakott volt, a „kunhalmok“, a monostorok és a kolostorok viszont már a középkorból valók.

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park

Nyugat-Magyarország közepén fekszik az 57.000 hektáros, 1997-ben alapított nemzeti park. Az idegenforgalom egyik legvonzóbb területe, ahol Közép-Európa legnagyobb tava, a Balaton is található. Az idelátogató vendégeket kultúrtörténeti és természeti értékek sokasága fogadja. A nemzeti park egyik legértékesebb része a Kis-Balaton, amelynek lápvilágában közel 250 madárfaj egyedei fordulnak elő. Ezek közül legalább tucatnyi megtalálható a Vörös Könyvben. A Tapolcai-medence jellemzői a vulkáni kúpok, a tanúhegyek, amelyek lábait szőlőültetvények övezik. A szinte csupasz sziklákon élő növények közül a Szent György-hegy mediterrán páfránya és a hazánkban csak itt fellelhető cselling (Notholaena marantae) a legnevezetesebb. A Balatonfüred környéki alacsony hegyvidék jellegzetesen mediterrán-szubmediterrán. A parkban néhány községnek még a belterülete is fokozott védelem alatt áll. Ezek közé tartozik Salföld. A Kányavári-szigeten madármegfigyelő torony, Kápolna-pusztán bivalyrezervátum várja az érdeklődőket.

Őrségi Nemzeti Park

A délnyugat-magyarországi 44. 000 hektáros nemzeti parkot 2002-ben alapították. Dombok és patakok vájta völgyek, lomb- és fenyőerdők, üde zöld kaszálók, jégkorszaki maradvány növényeket őrző lápréteg, kristálytiszta vizű források és patakok, csend és friss levegő, változatlan formában megőrzött népi hagyományok és szokások, az önellátó paraszti gazdálkodás termékei vonzzák ide a látogatókat.

Itt található Magyarország legcsapadékosabb területe, az éves csapadékmennyiség 700–950 mm között mozog. A vidék éghajlata kiegyensúlyozott, szélsőségektől mentes szubalpin jellegű.

A térség szántóinak többsége gyenge termőképességű.

Az Őrségben az építkezés ősi anyaga a fa. Napjainkban is sokfelé csodálhatunk meg jellegzetes boronafalú épületeket. A térségre jellemző házforma az „u“ alakú épület együttes. A népi fa építészet remekei a haranglábak.

A nemzeti park területének 63 százalékát borítják erdők. Az Őrségben a védett növényfajok száma 111. Gazdag és változatos a táj gerinces faunája. Az itteni folyókban és tavakban 45 halfajt mutattak ki. 7 fokozottan védett madárfaj fészkel e tájon. Értékes a terület szarvas állománya.

Környezeti nevelés

A környezeti nevelés célja, hogy a társadalom minden tagja érezze át saját felelősségét és legyen tisztában tetteinek a környezet egészére gyakorolt hatásával. Magyarországon a környezeti nevelés az iskolai tanterv része. Tíz nemzeti parkunk és a további védett természeti területeink gyakori színhelyei az „erdei iskolai“ programoknak, a környezet- és természetvédelmi táboroknak. Az egy- vagy többnapos kirándulások során a kiépített tanösvényhálózatok és az oktató-bemutató központok szolgálják az ismeretszerzést. A gyerekeknek szakképzett terepi vezetők mutatják be az állat- és növényvilágot, a táj jellegzetességeit.

A környezeti nevelés már az óvodás korban elkezdődik, így a gyerekek már egészen kis korokban harmonikus érzelmi kapcsolatot alakíthatnak ki a természettel. Az általános iskolákban pedig az a cél, hogy a gyerekek természetközeli oktatásban részesüljenek, s az ennek során szerzett élmények hatására váljanak elkötelezetté a természetvédelem iránt.

Minden középiskolai diák részt vesz valamilyen környezetvédelmi akcióban. A környezettudatos felnőtté válás feltétele, hogy a természetvédelmi ismereteket a fiatalok már kamaszként megszerezzék Magyarországon 2002-ig minden egyetemista és főiskolai hallgató részesülni fog környezetvédelmi-természetvédelmi oktatásban.

Erdei iskolák

Az erdei iskola gyűjtőfogalom. Kialakíthatják erdőben, tavak és folyók mellett vagy akár egy apró faluban. Az a lényeg, hogy a gyermekek és a pedagógusok jól érezzék magukat a természeti környezetben, miközben hasznos ismeretek átadása zajlik.

Az első erdei iskolát a XX. század elején Németországban Berlin mellett, Charlottenburgban alapították. Létrehozóit az a cél vezette, hogy a nagyvárosi, ipari területen élő gyermekek is eljuthassanak egészséges, természetes környezetbe. Az iparosodással járó környezeti szennyeződések során fellépő tüdőbetegségek a legifjabb generációkat sem kímélték. Ezért a gyermekek számára a megbetegedések megelőzésére és a már kialakult kór gyógyítására iskola szanatóriumokat hoztak létre, ahol a szabadlevegőn történt az oktatás. Felfigyeltek rá, hogy a kötött, merev iskolai szabályok alól ily módon kikerült gyerekek különösen a környezettel és az élővilággal kapcsolatos ismereteket sajátították el könynyen. Ez az oktatási forma később Európa más országaiban is elterjedt. Magyarországon 1908-ban vezették be ezt a módszert.

Az erdei iskola intézménye napjainkban ismét divatossá vált, hiszen a településeken, mindenekelőtt a nagyvárosokban egyre kisebb a zöld terület. Ezért lettek népszerűek újra az erdei iskolai programok. Ezek természetesen nem tévesztendők össze az osztálykirándulásokkal, amikor a tanítási szünetekben csupán a közös kikapcsolódás a cél. A „klasszikus“ erdei iskola ezzel szemben meghatározott tantervvel működik, és a környezettel harmonikus, egészséges életvezetési képességek fejlesztése a feladata. Az erdei iskolában szerzett ismereteket élményszerűen egészíti ki a találkozás a vidéki életmóddal és életszemlélettel, vagy a falusi ételek megkóstolása.

Az ökológiai foglalkozások révén a gyermekek megismerhetik a felkeresett élőhelyet jellemző növény- és állatvilágot, s közvetlenül is megtapasztalhatják, hogy milyen összefüggések vannak a csapadékmennyiség, a napsütéses órák száma, a talaj adottságai és az élőhely növényvilága között. Megfigyelhetik, hogy a táplálékláncban mi a szerepe az egyes növény- és állatfajoknak.

Izgalmasak és emlékezetesek az éjszakai állatlesek, a madárgyűrűzések vagy esténként az elmaradhatatlan tábortűz. Mennyivel közelebb kerül a természet a gyerekekhez, ha közvetlen közelről láthatják a réti virágokat, a tavasszal és a nyár elején nyíló virágtengert, a szitakötők repülését a napfényben, a gyors vidrák csobbanását a folyók holtágaiban, és hallgathatják a madarak csicsergését vagy megkóstolhatják a különböző erdei gyümölcsöket.

A gyermekek környezeti nevelését segítő erdei iskola program Magyarországon a Környezetvédelmi Minisztérium, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium és az Oktatási Minisztérium közös szervezésében, továbbá a Nemzetközi Természetvédelmi Szövetség (Inter-national Union for Conservation of Nature) Környezeti Nevelési és Kommunikációs Program Irodájával karöltve valósul meg.

A budapesti Állatkert

Az állatkert csodálatos világában a gyermekek új élményekkel és ismeretekkel gazdagodnak. Az állatokkal való személyes találkozás felelősségérzetre nevel. A környezettudatos viselkedés és magatartás kialakítása, az állatkerti nevelés (zoopedagógia) a legfontosabb feladata.

A budapesti állatkertben évente 50-70 ezer óvodás és iskolás vesz részt zoopedagógiai foglalkozásokon. Rajtuk kívül több százezer gyermek szerez felejthetetlen élményeket az állatkerti rendezvényeken és ismeretterjesztő programokon.

Az ökológiai szemléletmód kialakítása már az állatkifutóknál megkezdődik. A bemutatóterek az eredeti élőhelyek mintájára készülnek, így a gyerekek közvetlenül érzékelhetik trópusok illatát és sétálhatnak a sivatagi kaktuszok között.

A földünket fenyegető globális veszélyeket az állatkerti klímapark mutatja be.

Itt a nagyobb gyerekek az Ökológiai Labirintus sövényből készült falai között kereshetik a kiutat létünk zsákutcáiból. „Noé bárkájában“ pedig az állatok természetes viselkedését figyelhetik meg közvetlen közelről: a táplálkozást, a mozgást és a rejtőzködést. Rendhagyó kezdeményezés, hogy a kevésbé kedvelt állatokat – a csótányt, az ezerlábút, az egeret, a kígyót – is megpróbálják elfogadtatni és megszerettetni a látogatókkal, hiszen ők is részei a körülöttünk létező csodálatos és megvédendő világnak.

Az állatkert természetvédelmi oktatóparkjában található az „állatsimogató“, valamint a szakköröknek, játszóházi foglalkozásoknak és hallgatói képzéseknek, pedagógus továbbképzéseknek helyet adó, korszerűen berendezett oktatóterem. Az állatkert területén interaktív információs rendszer működik. Korosztályonként többféle feladatlap és módszertani kiadvány, játék segíti a pedagógusok munkáját.

A „zöld napokon“ – Állatok világnapja, Föld napja, Madarak és fák napja – a természet- és állatvédelemmel foglakozó szervezetek vetélkedőket szerveznek a gyerekeknek. Gondolnak a fogyatékosokra is, ők szeptemberben a Sérült Gyermekek Napján speciális programokon vehetnek részt.

Készült a Környezetvédelmi Minisztérium közreműködésével