A belgrádi nagykövetségen bemutatták Horváth Orbán „Eltévedt hősök - téves csatatereken” című szerb nyelvű dokumentumkötetét, melyben a szerző emléket állít tulajdon édesapjának és társainak, akik a dél-bácskai Alsó- és Felső-Kabol szerb lakosságát 1942 januárjában megmentették a biztos haláltól, ám a titói megtorlások során mégis kivégezték őket.

A könyvbemutatót Nikowitz Oszkár nagykövet nyitotta meg, megemlítve, hogy a Sajkás-vidéken és Újvidéken 1942 januárjában lezajlott „hideg napok”-ról mindenki tud, ám az azt követő, 1944-45-ös magyarellenes megtorlások történetét az ország közvéleménye lényegében nem ismeri. Ez önmagában indokolja a kötet bemutatását.

Srdjan Cvetkovic történész, a korszak egyik kutatója, az ebben a korszakban keletkezett tömegsírokat kutató állami bizottság titkára a könyvet méltatva elmondta, hogy a bizottság nagyon kevés adathoz jutna, ha nem lennének olyan lelkes adatgyűjtők, mint Horváth Orbán.

„Eddigi kutatásaink során Szerbiában mintegy 30 000 áldozatot tudtunk azonosítani az említett korból, ebből a Vajdaság területén 17 000-et. A tömegsírok száma meghaladja a 200-at, ám mindössze kettőt tártak fel, és egyiket sem a Vajdaságban. Újabb tömegsírokról is kapunk híreket, a legutóbb a Kragujevacon épülő Fiat gyár udvarában lévőről,” mondta Cvetkovic.

Matuska Márton, a téma kutatója és a szerző szaktanácsadója elmondta, hogy három évig dolgoztak a könyvön. Már a kezdetben eldöntötték, hogy két nyelven, szerbül és magyarul jelenjen meg. Közlése szerint az 1944-es eseményekről eddig 9 magyar nyelvű monográfia jelent meg és 14 helységet dolgoztak fel.

Horváth Orbán, a szerző így vallott könyvéről: „Tulajdonképpen én ezt a könyvet nem írtam. Átéltem. És azt szeretném, hogy ha a magyarok és a szerbek nem félnének többé egymástól. Sem a múlttól, sem a jövőtől. Mi arra vagyunk kárhoztatva, hogy örökké együtt éljünk, egymás szomszédságában. Jó szomszédként.”