Szabó István magyar nagykövet beszéde
Tisztelt Miniszter Úr!Tisztelt Vendégeink!
Köszönöm, hogy elfogadták meghívásunkat és részt vesznek azon a fotókiállításon, amely bemutatja a vasfüggöny 20 évvel ezelőtti lebontását, s a szabad, demokratikus Magyarország elmúlt két évtizedének kiemelkedő eseményeit.
A kiállításon látható képek gyakran jelenítik meg a határokat: nemcsak a vasfüggönyt, azaz a fizikai határt magát, amely a hidegháború kezdetétől kettéválasztotta Európát, hanem azt a szimbolikus választóvonalat is, amely a második világháború óta megosztotta az európai nemzeteket.
A fizikai vasfüggöny 1949-től zárta el Magyarországot Ausztriától Nyugaton, s Jugoszláviától Délen. A magyar-osztrák határon ez az aknamezőkkel megerősített határvédelem - az 1956-os magyar forradalom előtti időszakban bekövetkezett enyhülés egy évét leszámítva – egészen 1989-ig fennállt. A nyolcvanas években azonban már elsősorban nem a magyarokat, hanem más, a keleti tömbhöz tartozó államok polgárait próbálta távol tartani a Nyugattól.
Magyarországon 1988-ban és 1989-ben fontos demokratikus változások következtek be. 1989. februárjában megszűnt az egypártrendszer, s politikai döntés született a vasfüggöny felszámolásáról is. Ez utóbbi 1989. áprilisában megkezdődött, s több szocialista állam, mindenekelőtt Kelet-Németország tiltakozása ellenére az év augusztusára be is fejeződött. Ekkorra már több tízezer kelet-német állampolgár várta Budapesten a lehetőséget, hogy Nyugatra juthasson. Első, körülbelül 700 fős csoportjuk augusztus 19-én, egy ideiglenesen megnyitott határátkelőn tartott magyar-osztrák rendezvényen, az ún. Páneurópai Pikniken szökött át Ausztriába. Noha a szovjet vezetés, amely 100 ezres hadsereget állomásoztatott Magyarországon, tudomásul vette ezt, a keletnémet kormány követelte, hogy Magyarország – fennálló szerződés alapján – akadályozza meg más keletnémet állampolgárok Ausztriába szökését.
A magyar kormány bátor politikai döntése volt, hogy felmondta ezt a szerződést és szeptember 11-től lehetővé tette, hogy a keletnémetek Magyarországon keresztül szabadon utazhassanak bármely országba. Még e döntés bejelentésének éjszakáján mintegy 5 ezer, az azt követő hetekben pedig 60 ezer keletnémet állampolgár távozott szabadon Ausztriába.
Ahogy Helmut Kohl akkori német kancellár mondta, „ezzel a döntéssel Magyarország eltávolította az első téglát a Berlini Falból”. Talán nem szerénytelenség azt állítanunk, hogy húsz évvel ezelőtt Magyarországnak valós szerepe volt a Berlini Fal ledöntésében és a közép- és kelet-európai kommunista rendszerek bukásában.
A demokratikus változások Budapesten is gyorsan zajlottak. A kommunista utódpárt, az ellenzéki pártok és a társadalmi szervezetek részvételével zajló Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokon három hónap alatt megállapodás született az alkotmányos reformokról, amelyek lehetővé tették a teljes politikai rendszerváltozást. 1989. október 23-án kikiáltották a Magyar Köztársaságot, 1990. márciusában sor került a demokratikus parlamenti választásokra, májusban pedig hivatalba lépett a demokratikusan megválasztott új kormány.
Kiállításunkon láthatják az azóta Magyarországon eltelt két évtized legfontosabb eseményeit.
Az utolsó, 2007. december 21-én készült fotókon ismét határátkelők jelennek meg, amelyek másnaptól már nem léteztek. E fotók a magyar-osztrák, a magyar-szlovák és a magyar-szlovén határon készültek. Ettől az időponttól lett Magyarország a schengeni övezet része, s tűnt el szimbolikusan a magyar-osztrák határon a vasfüggöny utolsó maradványa is.
Tisztelt Vendégeink!
Emlékezetes, hogy Törökország és a török társadalom milyen nagy szimpátiával követte az 1956-os magyarországi forradalmat.
1989-ben pályakezdő diplomataként Ankarában dolgoztam, így személyes élményeim vannak arról, hogy török barátaink mennyire közeli figyelemmel kísérték a magyarországi fejleményeket, mennyire kívánták, hogy a demokratikus erők erőfeszítései végre sikerrel járjanak. Törökország támogatását a későbbi években is tapasztaltuk.
Köszönjük ezt Törökországnak, a török társadalomnak, az újságíróknak, a politikusoknak, az értelmiségnek.
Sajnálattal látjuk, hogy az elmúlt 20 év nem volt elegendő minden európai határ és választóvonal megszüntetéséhez. A fizikai határoknál is nehezebben szüntethetők meg közülük azok, amelyeket gondolkodásunkban és magatartásunkban érvényesülnek, s amelyeket előítéleteink, nemzeti vagy politikai szűkkeblűségünk táplál. Sajnos, nem lenne nehéz ennek példáit sorolni akár saját országainkban, Törökországban, az Európai Unióban. Bízom azonban abban, hogy a következő 20 év is a szabadság, a demokrácia, az összeurópai együttműködés erősödésének, az európai nemzetek közötti tolerancia, bizalom és megértés elmélyülésének időszaka lesz.
Engedjék meg, hogy végezetül megköszönjem Keciören önkormányzatának, valamint az Esztergom Török Kulturális Központ igazgatójának és munkatársainak azt, hogy a Magyar Külügyminisztérium által készített kiállítás bemutatásához ezeket a kitűnő feltételeket biztosították.
Őszintén köszönöm továbbá Ertugrul Günay úrnak, a Török Köztársaság kulturális és idegenforgalmi miniszterének, hogy meghívásunkat elfogadta és jelenlétével, beszédével megtiszteli a kiállításunk megnyitóján megjelenteket. Hálás vagyok Hannes Schreiber és Pascal Hector uraknak, Ausztria, illetve Németország ankarai nagykövetsége ideiglenes ügyvivőinek, hogy részt vesznek és beszédet mondanak a mai megnyitón.
Köszönöm figyelmüket.