A diplomáciai kapcsolatokat a Tunéziai Köztársasággal 1956. augusztus 30-án vettük fel.

Tunézia a „Jázminos forradalom” után
Az országban az elmúlt tíz év során a társadalmi feszültség folyamatosan súlyosbodott, ami végül 2010. december 10-től az országot 1987-től kézben tartó Ben Ali elnök rezsimje elleni felkeléshez/forradalomhoz vezetett. 2011. január 14-én Ben Ali és családja a tömegek és a hadsereg nyomására távozott az országból. Ghannouchi miniszterelnök vezetésével átmeneti kormány alakult (melyből a társadalmi nyomás hatására fokozatosan távoztak a bukott rezsim időszakában szerepet vállalt miniszterek).

2011. február 27-én tömegnyomásra lemondott az ideiglenes kormányfő, utódja Béji Caid Esebssi veterán politikus lett. Miközben a hatalom több, szélsőséges iszlám alapon álló formáció bejegyzését megtagadta, március 1-jén legalizálták a legjelentősebb, eddig betiltott, mérsékeltnek mondott iszlamista mozgalmat, az En-Nahdát (Újjászületés). Március 9-én feloszlatták a volt állampártot.

Az Esebssi kabinet prioritásként a következőket jelölte meg: a gazdasági helyzet konszolidálása; a 2011. október 23-ra halasztott választások megfelelő előkészítése, a plurális demokrácia alapjainak megteremtése; a széles tömegek megszólítása, a magas választási részvétel biztosítása; az alkotmányozás menetéhez szükséges keretek kiépítése.

A választást megelőző hetekben a közvélemény-kutatási adatok alapján az En-Nahda támogatottsága a teljes népesség körében 18% (1% növekedés) volt, a választók 41.2%-ka bizonytalannak mondta magát, ugyanakkor a biztos szavazók körében En-Nahda tovább erősödve (fegyelmezett iszlámista alapú formáció, szilárd táborral) 41.9%-on állt – mindez már előre vetítette az eredmény kimenetelét.

A választás végeredményének a Független Választási Bizottság által november 14-én nyilvánosságra hozott adatai alapján október 23-án a 8 289 924 választásra jogosult közül 4 308 888 állampolgár járult az urnákhoz, a részvételi arány Tunéziában (országon belül) 54,1%, külföldön 29,8% volt (érvénytelen, kitöltetlen szavazólapok 5,9%).

A választás az EU jelentős anyagi és technikai támogatásával, uniós választási megfigyelők részvételével zajlott le.

A választást követően hármas koalíció alakult az En Nahda vezetésével, a Kongresszus a Köztársaságért és a Demokrata Fórum részvételével. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés alakuló ülésére 2011. november 22-én került sor, a Nemzetgyűlés elnökének Mustapha Ben Jafaart, a Demokrata Fórum vezetőjét választották meg, következő lépésként a Kongresszus a Köztársaságért élén álló Moncef Marzoukit választották meg az ország újabb átmeneti államfőjévé. Az En Nahda dominanciájú kormány hivatalos megalakítására 2011. december 22-én került sor, a miniszterelnöki posztot Hamadi Jebali, az En Nahda főtitkára tölti be.

Prioritás a koalíció számára a tunéziaiak egységének biztosítása az ország előtt álló igen nehéznek minősített időszakban. A kormány az átláthatóság, a civil szféra erősítésére kíván hangsúlyt fektetni, a strukturális reformok végrehajtása során közvetlen kapcsolatot kíván kialakítani a tunéziaiakkal, véglegesen szakít az önkényuralmi múlt örökségével. A gazdasági-szociális feszültség kezelése, a gazdaság dinamikájának újraindítása során Jebali számít az ellenzék, a civil szféra konstruktív közreműködésére, a társadalom egészének támogatására. A kormány számára prioritás a működő tőke beáramlásának újraindításához szükséges feltételek biztosítása, a munkahelyteremtés, az erre irányuló projektek aktiválása, a korrupció felszámolása, ezzel együtt külön figyelmet fordít a fogyasztói árak kézben tartására, a vásárlóerő megerősítésére, az elesett rétegek támogatására, az elmaradott régiók fejlesztésére. Az új kormány az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása, a jogállam keretei között határozottan kíván fellépni az ország stabilitását, az állami és magántulajdont, a gazdaság egészét veszélyeztető megmozdulásokkal, erőszakcselekményekkel szemben. 

A választás eredményei  által ellenzékbe szorult tunéziai, döntően világi, eddig meglehetősen szétforgácsolt politikai formációk a „vezető hármas”, a többségi kormánykoalíció ellenében a jelek szerint már a következő választásra, nem utolsó sorban az alkotmányozás és a választójogi csatározásra készülve három jelentős platform, három jelentős új politikai párt létrehozásán fáradoznak. A két meghatározó ellenzéki erő várhatóan egy centrista és egy baloldali formáció lesz.

Egyéb kiegészítés:
Legfontosabb ünnep- és munkaszüneti napok
• Újév: január 1.
• Függetlenség napja: március 20.
• Ifjúság napja: március 21.
• Mártírok napja: április 9.
• Munka ünnepe: május 1.
• A köztársaság kikiáltásának ünnepe: július 25.
• A nők és a család ünnepe: augusztus 13.

Aid El- Fitr, Aid El-Idha, az iszlám újév napja és Mohamed Próféta születésnapja minden évben változó időpontban a mohamedán időszámításnak megfelelően.
Várható, hogy az ország majdani új alaptörvényében január 14-ét, a forradalom győzelmének napját nemzeti ünnepként rögzítik – 2012-ben már állami ünnepi megemlékezésekkel, munkaszüneti napként szerepelt.