Ország
Tunézia

Kontinens
Afrika

Terület (km2)
163610

Lakosság száma
10000000

Főváros
Tunisz



Államforma
köztársaság

Államfő
Fouad MBAZAA

Kormányfő
Béji Caid El-SEBSSI

Külügyminiszter
Mouldi KEFI

Diplomáciai kapcsolatok szintje
Első, Tuniszban rezideáló nagykövetünket 1986-ban akkreditáltuk. 2001-ben került sor Khaled Ben Dzsemaa üzletember, dzserbai tiszteletbeli konzulunk hivatalos beiktatására.

1990. január 1-jétől ügyvivő vezetésével állandó tunéziai képviselet működik Budapesten. Tunézia továbbra is bécsi nagykövetét akkreditálja Magyarországra.
 
Magyarország a Tunéziai Köztársaságba akkreditált nagykövetei
 
  • 1986-1989 Varga József
  • 1989-1993 Pamuk Sándor
  • 1993-1997 Nikicser László
  • 1997-2001 Robák Ferenc
  • 2001-2005 Szathmáry György
  • 2005-2009 Dr. Pataki Pál
  • 2009-2011 Kecskés Tibor
  • 2011-        Pántos György


Diplomáciai kapcsolatok felvételének időpontja
A diplomáciai kapcsolatokat a Tunéziai Köztársasággal 1956. augusztus 30-án vettük fel.
 
 
A Tunéziai Köztársaság belpolitikája

A Jázminos forradalom, a mai belpolitikai helyzet
A Jázminos forradalomhoz vezető válságjelek már 2008-tól észlelhetők voltak. A Gafsa-i bányavidéken, a reménytelen gazdasági helyzet, továbbá az élelmiszer-árak drasztikus növekedésének hatására 2007 végétől elégedetlenség alakult ki, amely 2008 nyarán nyílt zavargásokba torkollt – a hatalom kénytelen volt a hadsereg egységeit is bevetni. A nyugtalanság átterjedt az ország déli és egyéb, az algériai határhoz közeli, elmaradottabb, régióira is.
A 2010 decemberében már a rezsim végső összeomlását okozta egy fiatal diplomás munkanélküli tiltakozó öngyilkossága Sidi Bousid városában. A népesség legszélesebb rétegei fordultak szembe a Ben Ali rezsimmel. Az elnöki klán egyre nyíltabb, a gazdaságot mélybe rántó, a helyi tőkét megnyomorító korrupciója hatására végleg felbomlott az a konszenzus, amely a nemzeti tőkével megkötött, ebbe a „közmegegyezésbe” a középosztály szélesebb rétegeit is bevonó alku alapján működött. Az országban heves tüntetések, a belbiztonsági erőkkel való összecsapások indultak be. A tüntető tömegek az elnök és klánja távozását követelték. Január 14-én Ben Ali és családja a hadsereg nyomására távozott az országból (Ben Ali végső bukásában kulcsszerepet játszott a szárazföldi erők vk. főnöke Ammar tábornok – a közelmúltban a hadsereg vezérkari főnökévé nevezték ki). Ghannouchi miniszterelnök vezetésével átmeneti kormány alakult (melyből a társadalmi nyomás hatására fokozatosan távoztak a bukott rezsim időszakában szerepet vállalt miniszterek).
Február 27-én lemondott az ideiglenes kormányfő, Mohamed Ghannouchi, utódja Béji Caid el-Sebssi lett. Miközben a hatalom több, szélsőséges iszlám alapon álló formáció bejegyzését megtagadta, március 1-jén legalizálták a legjelentősebb, eddig betiltott, mérsékeltnek számító iszlamista mozgalmat, az En-Nahdát (Újjászületés). Március 9-én feloszlatták a volt állampártot.

Továbbra is gondot jelent, de bíztatóan halad a közbiztonság teljes helyreállítása, az elmaradottabb körzetekben folyamatos a köztörvényes bűncselekményeket elkövető bandák felszámolása. A gazdaság újradinamizálása jelentős külső segítség igénybe vétele nélkül elképzelhetetlen, továbbra is gyakoriak a vadsztrájkok.
A kormányzat jelenlegi prioritásai:

  • a gazdasági helyzet konszolidálása,
  • a 2011. október 23-ra halasztott választások megfelelő előkészítése, a plurális demokrácia alapjainak megteremtése (ezek alapján jön létre az alkotmányozó nemzetgyűlés, majd az ország új alkotmánya – ennek alapján kerül sor parlamenti és elnökválasztásra 2012 áprilisában),
  • a széles tömegek megszólítása, a magas választási részvétel biztosítása,
  • az alkotmányozás menetéhez szükséges keretek kiépítése.
A jelzett célkitűzések megvalósításában meghatározó szerepet játszik az Iyadh Ben Achour által vezetett „Főbizottság a forradalom célkitűzéseinek, a politikai reform és a demokratikus átmenet megvalósítására”. A választások előkészítése érzékelhetően felgyorsult, sikeresnek minősíthető.