LIGURIA TARTOMÁNY

Területe: 5.418 km2

Lakossága: 1.650.724 fõ

Népsűrűség: 307 fõ/km2

Székhelye: Genova (653.529 lakos)

A Régió határai: Nyugaton Franciaország, északon Piemonte, észak-keleten Emilia-Romagna, dél-keleten Toscana

Liguria és székhelye Genova, néhány száz éve fontos ipari hagyományokkal rendelkezik. Milánóval és Torinóval megalkotta az ún. „ipari háromszöget” amely Olaszország legjelentősebb ipari területe. Genovának jutott a kikötői és hajóépítői (évszázados hagyománya szerint) szerep, ide érkeztek és itt kerültek feldolgozásra az importált áruk és innen indultak az exportra szánt termékek is. Jelentősége különesen megnőtt századunk ötvenes és hatvanas éveiben, amikor új ipartelepek jöttek létre Genova és Savona között, megváltoztatva ezzel a tartomány gazdasági arculatát.

Ezekben az években a liguriai ipar fő szerkezeti elemeivé váltak a vaskohászat, a gépipar, a vegyipar és a kőolajipar, amelyek import alapanyagokból dolgoznak és előnyös számukra egy nagy kikötő közelsége. A tartomány székhelye és Savona közé eső partvonal sűrűn beépült ipari központokkal. Többszörösére nött az autóutak és autópályák száma, gyakran viaduktokkal, hidakkal, alagutakkal tarkítva a képet. Az 1955-62-ben épült genovai nemzetközi repülőtér a Sestri Ponente előtti tengerrész feltöltésével mesterségesen létrehozott területen helyezkedik el.

A liguriai iparágak egy része a 80-as évek környékén többé kevésbé válságba jutott. Az építőipar terjeszkedési lehetőségei is leszûkültek. Ebből kövekezően erősen lecsökkent az ipari tevékenység a Comigliano Ligure-i vaskohóban, a Voltri-i hajógyárakban, a Sestri Ponente-i vegyi üzemekben. Az étolajelõállitó gyárakra, tésztaüzemekre és zöldségkonzervüzemekre támaszkodó élelmiszeripar jelentősége továbbra is megmaradt.

Liguria már a XIX.sz. második felétől a külföldi turisták egyik kedvelt célpontja. Gazdaságának jelenleg is fő húzóereje az idegenforgalom,melyre kedvező hatással van a Pó síkság főbb városaival összekötést biztositó út- és vasúthálózat.

Genova sokáig versengett a francia Marseilles-el a Földközi-tengeri-i elsőségért. Ma azonban a kikötõi ágazat is komoly nehézségekkel küzd: a magas ki- és berakodási, valamint raktározási költségek, továbbá a modernizálás késése, és az Észak-Nyugat Olaszországot többé kevésbé érintő ipari válság a városvezetésnek komoly gondokat okoz. A Genovai kikötő áruforgalma, Olaszország teljes import-export forgalmának 10%-ára esett vissza, évi 32 millió tonna áruval azonban még mindig az első helyen áll az olasz kikötõk között.

A tenger fölé emelkedő hegyek következtében, a Pó síksággal összekötő közlekedési útvonalak kialakítása nem volt könnyű feladat már a római korban sem. A rómaiak a partvonalon építették meg a via Aurelia-t amely Rómát összekötötte Franciaországgal. A ma létező főbb út- és vasútvonalak is követik ezeket a nyomvonalakat.