Friuli-Venezia Giulia Tartomány

Területe: 7.844 km2

Lakossága: 1.186.244 fõ

Népsűrűség: 152 fõ/km2

Székhelye: Trieszt (252.680 lakos)

A Régió határai: Nyugaton Veneto, északon Ausztria, keleten Szlovénia

A tartomány földrajzi fekvése miatt nem rendelkezik jelentõs mezõgazdasági hagyományokkal. Bár az ágazatra a szervezettség jellemzõ, nem játszik fontos szerepet a tartomány gazdasági életében. A síkságon kukorica és cukorrépa, a dombvidéken szõlõ (például a híres Tocai és Pinot fajta) termesztése kiemelkedõ. Utóbbi hozzájárult egy igen fejlett bortermelõ ipar és minõségi tömény-szeszgyártás kialakulásához. Az állattenyésztésben különösen a szarvasmarha tenyésztés említendő meg, amely a többlettermelés miatt a többi tartományokkal kialakított kereskedelemben „csereáruvá” válik.

Friuli-Venezia Giulia iparosodása az ágazat alapszektorainak fejlesztésével, nagyon kevés ipari létesítménnyel indult (hajógyárak Monfalcone-ban és Triesztben, kohóüzemek, kõolajfinomítók a part mentén összpontosulva). A nehézipar hanyatlásával a kézmûipar indult gyors fejlõdésnek, amelyet családi kis-és középvállalkozások jellemeznek. E virágzó ágazatban különösen a gépgyártás (speciális háztartási gépek), a textilipar és a bútorgyártás dominál.

Triesztben az elmúlt századok során jelentõs kereskedelmi központ alakult ki a lakosság jólétét biztosító, un. magasabb rendû szolgáltatások megszületésével (bankrendszer, biztosítótársaságok).

A turisták számára a tartomány már az Osztrák-Magyar Monarchia idején is híres fürdõhelyeivel tette magát ismertté (Lignano Sabbiadoro, Grado). Az idegenforgalom kialakulásában fontos szerepet játszott a Tarvisiót átszelõ autópálya megépítése, amelynek révén Olaszország közvetlen összeköttetésbe került Ausztriával.

A II.Világháború befejezõdésével, az Isztria elvesztésével megcsonkított olasz kikötõi tevékenység, Trieszt felfejlõdésével (Genova után a második legfontosabb) visszanyerte hatalmát az Ázsiával és Kelet-Európával folytatott tengeri kereskedelemben.