NATO a 90-es évek elejétől kezdve ún. NATO kapcsolati nagykövetségeket működtet a Szövetséggel kapcsolatos közérdekű tájékoztatás érdekében. A CPE státuszból adódó feladatokat - az euroatlanti társulási tanács (EAPC), partnerség a békéért (PfP), mediterrán párbeszéd (MD) és az isztanbuli együttműködési kezdeményezésben (ICI) résztvevő országokban - a NATO tagállamok nagykövetségein dolgozó munkatársak látják el két éven keresztül.
Fontos leszögezni, hogy a NATO CPE nem a Szövetség diplomáciai missziója a fogadó országban; ugyanakkor elhanyagolhatatlan szerepet töltenek be a NATO-val kapcsolatos helyi tájékoztatásban. A CPE fő feladata: tájékoztató jellegű programok kidolgozása és kivitelezése a fogadó államban a NATO közdiplomáciai részlegének segítségével. A programok célja, hogy össztársadalmi tájékoztatást nyújtson a Szövetség felépítéséről, világban betöltött szerepéről lehetőleg helyi véleményformáló és döntés előkészítő/hozó személyek bevonásával. A CPE a fogadó országban továbbá információkat bocsát rendelkezésre a NATO különböző tudományos ösztöndíjairól és programjairól.
A CPE feladata a NATO brüsszeli központjának tájékoztatása a fogadó országban történő releváns projektek alakulásáról és a Szövetséggel kapcsolatos közvélemény és politikák alakulásáról. A CPE továbbá logisztikai segítséget nyújt a NATO főtitkárságáról és egyéb Szövetséges országból a fogadó országba látogató delegációknak.
2. Mik a NATO tagságból adódó előnyök? A tagságot csupán „kollektív védelemmel” lehet magyarázni?
A NATO nem csupán katonai szervezet. NATO egy politikai és katonai szervezet egyben. A szervezet elsőszámú célja, hogy tagjainak védelmét kollektív alapokon garantálja. Más értelemben, a NATO tagság előnyeit a nemzetközi közösség többi szereplőjének NATO tagországokhoz való viszonyulásával érdemes szemléltetni. A NATO tagok között levő országok ugyanis tanúbizonyságot adtak arról, hogy rendelkeznek a demokratikus berendezkedéshez szükséges értékrenddel és az azt megerősítő törvénykerettel. A kép leegyszerűsítése érdekében a NATO-n belüli tagságot egy elit klubban betöltött tagsággal lehetne a legjobban bemutatni: a klub tagjai nagy tiszteletnek örvendenek a klubbon kívül, az oda betársulni vágyók részéről. Ennek oka, hogy a klub tagjai - egymást segítve - hatékonyabban érik el közös céljaikat, mintha egyedül próbálnák azokat megvalósítani. Leszögezendő ugyanakkor, hogy egy klubban sincs ingyenes tagság. A tagságért a klubtagoknak garanciát kell vállalniuk számos kötelezettség felvállalásáról, és bizonyítaniuk kell, hogy szisztematikusan, tartósan fenn tudják tartani azokat a demokratikus elemeket, amik a klub alapvető értékeit képviselik.
A NATO tagság egy adott országnak magasabb megbízhatósági mutatókat eredményez mind politikai mind, pedig gazdasági téren. Az új tagok és azok intézményeibe vetett elismertsége megnő, ami az adott országban befektetni kívánó külföldi beruházások növekedéséhez is vezet. A pozitív eredmények viszont már a teljes tagság elnyerése előtt érezhetővé válnak, még a MAP tagság ideje alatt, amikor az új reformpolitikák végrehajtása számos pozitív társadalmi változást von maga után.
3. Ön szerint a montenegrói állampolgárok kellőképpen tájékozódtak a „legyőzhetetlen klub” tagságából eredő előnyökről?
A NATO tagság nem a „legyőzhetetlenség” kérdése. A NATO tagállamok mindegyike demokratikus alapokon kormányzott ország, ahol az állam szuverenitása az adott ország állampolgáraihoz tartozik. A NATO tagországok kormányai demokratikus úton kerülnek megválasztásra és jól elkülönített és egymást ellenőrző hatalmi ágak biztosítják a demokratikus berendezkedésük fenntarthatóságát.
Gyárak, házak, emberek, úgy ahogy a NATO szövetségesek által használt harci eszközök mindegyike nem „legyőzhetetlen”. Legyőzhetetlen marad azonban a NATO tagállamaiban meglévő demokratikus értékrend és normarendszer, ami az állampolgárok mindennapi életét irányítja.
Láthatóan a montenegrói emberek érezni kezdik a NATO tagságból származtatható előnyöket. Montenegró sosem lett volna PfP tag és CPE sem lenne, ha az ország döntéshozói nem ismerik fel a tagságból származó előnyöket. A NATO-hoz való csatlakozás végső döntése viszont a montenegrói emberekre vár majd (az alkotmányban megfogalmazott módszer szerint). Mindennek ellenére a teljes tagságig még nagyon sok teendő vár Montenegróra. A podgoricai magyar nagykövetség munkatársai, mint NATO CPE, azért vannak itt, hogy minden PfP, MAP iránt érdeklődőnek válaszoljanak a kérdésére.
4. Mi a véleménye a montenegrói kormány által vezetett NATO kampányról?
Igazából kritizálni, véleményt fűzni, csak az ismert dolgokhoz lehet. A kulcskérdés minden tájékoztató jellegű kampányban az átláthatóság és, hogy az emberek ne csak egy forrásból értesüljenek a történtekről. Fontos a NATO információs kampánya, mert ezen keresztül a kevésbé tájékozódott emberek, vagy a szkeptikus hozzáállással rendelkező állampolgárok is megismerhetik a Szövetség valódi céljait, és működését. Annak idején, Magyarországon is volt NATO tájékoztató kampány. Azonban az akkori nemzetközi helyzet – fegyveres konfliktus a déli határainkon – erőteljes hatást gyakoroltak a társadalom egészére és Magyarország NATO csatlakozás iránti elkötelezettségére.
5. Milo Djukanovics Montenegró miniszterelnöke nemrégiben beadta az ország NATO MAP csatlakozás iránti kérelmét. Ön szerint Montenegró mit tett ez idáig a tagság elérése érdekében és mennyire van az ország a teljes tagságtól?
A MAP egy nagyon fontos lépés minden csatlakozni kívánó ország számára. Montenegrónak azonban tisztában kell azzal lennie, hogy ez még csak a kezdete egy igen hosszú útnak. Az elkövetkezendő hónapokban, években a montenegrói döntéshozóknak fontos reformpolitikákat kell majd bevezettetnie az ország civil és katona-politikai struktúráiban. A NATO csatlakozás komplexitása akkor fog igazán megmutatkozni, amikor Montenegrónak, a csatlakozásának pozitív oldalairól, a saját állampolgárain kívül számos NATO szövetségest is meg kell majd győznie. Magyarország más NATO szövetségessel egyetemben támogatja Montenegró NATO csatlakozását és készen áll, hogy minden lehetséges támogatást ez ügyben megadjon. A legfontosabb munka azonban az ország vezetőire vár, akiknek nem szabad feladni Montenegró NATO tagsági aspirációit.
6. Montenegró nemrégiben elfogadta katonáinak külföldi missziókban való szerepvállalásához szükséges törvényt. A teljes NATO tagság előtt magyar katonák is részt vettek a Szövetség misszióiban. Mik a magyar katonák nemzetközi szerepvállalásaiból szerzett tapasztalatok és mi a véleménye minderről?
Rendkívül fontos a nemzeti jogi keret biztosítása a NATO katonai műveletekben való részvételhez. Ezen keresztül Montenegró tiszta és erős üzenetet küldött a Szövetségbe való bekerülésének szándékáról és, hogy kész hozzájárulni a nemzetközi biztonságot garantáló „közös teherviseléshez”. Erre nagyon büszkék lehetnek a montenegróiak.
A NATO katonai misszióiban való részvétel jó tanulási lehetőség, ami fejleszti az ország interoperabilitását, valamint máshonnan be nem szerezhető egyedi tapasztalatokkal gazdagítja a missziókban résztvevő katonák tudását. A NATO katonai misszióiban való részvétel másrészről növeli az adott ország nemzetközi közösségen belüli presztízsét is.
Az akkor még csak NATO tagjelölt Magyarország NATO katonai missziókban való részvétele nagyban hozzájárult a szövetségen belüli elismertséghez valamint a katonai reformok bevezetésénél felhasznált tapasztalatok és kapcsolatok kibővítéséhez.
7. A lakosság egy része azért ellenzi a NATO csatlakozást, mert még friss emlékeket ápol a NATO légierő volt Jugoszláv célpontok elleni bombázásáról. Ön mit mondana ezeknek az embereknek? Hogyan próbálná megváltoztatni álláspontjukat?
Emberi életek, gyárak és egyéb infrastruktúra fizikai megsemmisülése tragikus dolog és az marad a jövőben is. Ezek azok az elemek, amiken a mai egymás között szorosan összefonódott világunk működése alapszik. Emberi életek kioltása vagy munkaképtelenné válása - bárhol is történjen - mindnyájunk vesztesége. A NATO egy katona-politikai szervezet, amely tiszta és átlátható szabályok szerint működik. A NATO fő fegyvere azonban a diplomácia és a békés úton történő konfliktusrendezés marad. Katonai erő alkalmazása, mint végső eszköz, csak akkor kerül felhasználásra, ha már minden más békés eszközt kimerített a Szövetség. Ezt az elvet a NATO tagállamok demokratikus alapokon nyugvó jogrendszere garantálja.
Nagyon szomorú, hogy a NATO-nak katonai erőt kellett alkalmaznia a múltban. Tisztázni kell azonban, hogy a múltbéli NATO intervenció nem egy adott nép, vagy konkrét lakosság ellen irányult. A múltbeli NATO intervenció egy adott politikus politikája ellen történt, aki tetteivel nem csak a nemzetközi törvényt sértette meg, de a saját hazájának törvényeit is semmibe vette. A múltbéli NATO intervenció hozzájárult, hogy ennek a régiónak az országai, Montenegróval egyetemben, visszanyerjék a népi demokratikus irányítást és visszakerüljenek az Európai Unió irányába vezető útra, amely még soha nem tapaszalt stabilitást és fejlődést eredményez a régióban.
1. The Hungarian Embassy in Podgorica has been appointed as NATO Contact Point Embassy from 2009 onward. What are the duties and the tasks of a CPE?
Since the early 1990s, NATO has developed a network of Contact Point Embassies (CPE) in order to support the Alliance’s partnership and public diplomacy activities in countries participating in the Euro-Atlantic Partnership Council (EAPC), Partnership for Peace (PfP), Mediterranean Dialogue (MD) and Istanbul Cooperation Initiative (ICI).
CPEs are not NATO’s diplomatic mission in the host country; however, they play an important role in distributing information about the Alliance. CPEs identify key decision makers, opinion formers and public diplomacy opportunities within the country and coordinate with NATO’s Public Diplomacy Division on events. CPEs also inform individuals within the host country on how to apply for NATO fellowships and scientific programmes.
CPEs offer advice to NATO Headquarters on various project proposals as well as on an array of NATO-related issues within the host country, such as political discussions, debates and concerns and changes in public opinion. CPEs also assist with the logistical support of visits to the host country by the Secretary General, NATO International Staff and NATO forces.
2. What are the advantages of being members of NATO? Membership means only collective security?
NATO is not only a military alliance. NATO is a political and military alliance. Its primary goal is to safeguard the security of its Member States.
In a broader sense the benefits of joining the Alliance could be measured through the perception of its member states by the outside world. Countries who gain access into NATO have shown proof of possessing shared democratic norms and values with the rest of the member states. To simplify this picture the membership in NATO can be viewed as a membership in an elite Club. This club enjoys a certain respect from the rest of the outside community by its virtue of shared beliefs. Because members of this club together can act more efficiently than alone, they are able to implement policies in common concern more rapidly and effectively. However membership is not free and would be members have to show that they posses the necessary qualifications, beliefs and permanent values commonly shared among the members of the club.
Becoming member of NATO means higher security rating in all aspects, be that military, economic or political. Thus the trust towards the new member is elevated and manifested with higher inflows of foreign direct investments for example. Real benefits however will not only begin to manifest themselves after full NATO membership. They began much earlier during the process of accession when new reform policies gradually take effect and start to show a positive impact on society, on economy and on the perception from other countries.
3. According to your opinion are the Montenegrin citizens well informed about the benefits deriving from a membership in the ”invincible club”?
This is not a question about “invincibility”. Members of the Alliance are made of countries where the sovereignty belongs to the people. Governments are democratically elected; there is a well defined distinction among the branches of power controlled by a functioning checks and balances. Factories, houses, human beings etc. are not invincible nor is military hardware used by NATO. Invincible remains however the belief in the norms and values according which the societies composing the population of NATO member states conduct their everyday lives.
Apparently people in Montenegro have started to recognise the benefits from joining NATO. PfP programme and CPE would not be possible if there would not be a critical mass among the Montenegrin decision makers who would not have recognised these positive attributes. The final decision on joining NATO however will be left to the people of Montenegro (according to instruments defined in constitution). Nevertheless until full membership there is still a lot to do. The colleagues at the Hungarian Embassy in Podgorica, as NATO CPE are here to give support and give information to everybody interested on the issues of NATO, PfP or MAP.
4. What is your opinion about government led NATO campaign?
Being transparent – a prerequisite of democracy – means also being well informed from reliable and diverse sources. A campaign on NATO membership is very important in order to get information to those who have limited knowledge about NATO or have a prejudgement concerning the Alliance. There has also been a campaign for NATO membership in Hungary. However the international context of that time, with an ongoing war next to Hungary’s borders, gave additional leverage in favour of NATO membership.
5. The prime minister of Montenegro, Mr. Milo Djukanovic has recently handled in an application for NATO MAP membership. According to your opinion what has been done so far to achieve the requirements for MAP and how far is the country from full membership?
MAP is a very important step, but it is only the beginning. In the coming months, years Montenegro will have to push through well defined reforms and adopt new regulations inside its civil and politico-military structures. The complexity of the NATO accession process will be shown also when besides public opinion Montenegro will also have to convince other NATO member states to open up the gates of the Alliance. Hungary together with a large group of countries inside NATO supports Montenegro’s accession process and is ready to give all the assistance possible to this end. The bigger job however awaits Montenegro and its leaders who should not be discouraged from temporary back falls in the process of full accession into NATO.
6. The Parliament of Montenegro has recently adopted the law allowing to its soldiers to participate in international military operations. Before full NATO membership Hungarian soldiers have also participated in missions organised by the Alliance. What are the main experiences gathered from these international operations and what is your overall opinion on this?
It is very important to have the legal basis in order to participate in peace supporting missions. Through this step Montenegro is showing its true commitment towards the membership in the Alliance and, proves that it is ready to act and become a net contributor. Montenegrins can be very proud of this!
By participating in NATO peace operations a country can achieve a higher level of interoperability and acquire unique experiences that would not be possible otherwise. On the other hand countries entering international peace operations enjoy great respect from other NATO member and non-member states in the international community.
The perception of at that time still NATO candidate Hungary has improved significantly after participating in missions alongside with NATO member states. Experience and connections gained during these missions contributed greatly to the reform processes within the Hungarian military structures.
7. Part of the population has mixed feelings about NATO because they still remember when NATO has conducted air strikes against targets in the former Yugoslavia. What would you say to these people? And how would you change their standpoints?
In the real world tragedy happens when human lives, factories and transportation infrastructures etc. are being physically destroyed. These are the elements that run our complex and interconnected world today. Thus it is a loss for everyone. NATO is a politico-military organisation with a well defined set of rules and procedures. NATO’s main weapon nevertheless remains diplomacy and settling disputes with peaceful means. Force is used only as a last resort when everything else has failed. This principle is guaranteed by the notion of democratic virtue being present inside all NATO countries.
It is very sad that NATO has had to use force in the past. However it must be made clear that none of the NATO air strikes were against a distinct population or people. NATO has been conducting military intervention against a leader and its policy that did not only breached international law but also the laws adopted by its own constituencies. NATO intervention has helped the people of this region to regain popular power and find again the right track, a track that is now leading countries in the region – together with Montenegro – towards the European Union and North-Atlantic Alliance with stability never experienced before.
RUBRIKA: REPORTAŽA
NN: AMBASADOR MAĐARSKE OBEĆAVA SVU NEOPHODNU POMOĆ U PROCESU PRIDRUŽIVANJA CRNE GORE SJEVERNOATLANTSKOJ ALIJANSIN: Glavno oružje NATO-a je diplomatija
Ambasador Mađarske u Podgorici Zoltan Šomođi rekao je da njegova zemlja, sa velikim brojem država članica NATO-a, podržava proces pristupanja Crne Gore Sjevernoatlantskoj alijansi i da je spremna da pruži svu neophodnu pomoć u ostvarivanju tog cilja.
On je, međutim, u intervjuu za “Partner”, kazao da crnogorske zvaničnike na tom putu očekuje još puno posla, te da će se prava kompleksnost tog pitanja pokazati kada, osim svoje javnosti, budu morali i države članice da ubijede da NATO Crnoj Gori otvori svoja vrata.
Vaša Ambasada od nedavno je kontakt point, odnosno veza između Crne Gore i NATO-a. Šta to konkretno znači i kakvu ćete ulogu imati u tam poslu?
Od ranih devedesetih NATO je razvio mrežu ambasada za kontakt (CPE), kako bi podržao aktivnosti partnerstva i javne diplomatije Alijanse u zemljama koje su članice Evroatlantskog savjeta za partnerstvo, Partnerstva za mir, Mediteranskog dijaloga i Istambulske inicijative o saradnji. CPE nijesu diplomatske misije NATO u zemlji domaćinu. Međutim one imaju važnu ulogu u distribuciji informacija o Alijansi. CPE identifikuju ključne donosioce odluka, kreatore javnog mnjenja i prilike za javnu diplomatiju unutar zemlje i koordiniraju sa Odjeljenjem NATO-a za javnu diplomatiju u vezi sa aktivnostima u zemlji domaćina. CPE takođe obavještavaju pojedince u zemlji domaćinu o tome kako da apliciraju za stipendije i naučne programe u NATO, pružaju savjete štabu u vezi sa raznim predlozima projekata, kao i o nizu pitanja u vezi sa Alijansom unutar zemlje domaćina, poput političkih rasprava, debata, zabrinutosti i promjena u javnom mnjenju. CPE pruža i pomoć prilikom posjeta generalnog sekeretara i međunarodnog osoblja.
Prema mojim informacijama podrška javnog mnenja ulasku u NATO u Vašoj zemlji kretala se od oko 40 odsto početkom 1996, kada je počela kampanja, do preko 80 odsto kada je, 1997. godine raspisan referendum. Kako to komentarišete i šta je najviše uticalo da tamošnja javnost promijeni mišljenje?
Šesnaestog novembra 1997. godine Mađarska je glasala na referendumu, odgovarajući na pitanje – Da li želite da Mađarska osigura svoju bezbjednost pridruživanjem NATO-u? 85 odsto onih koji su glasali, odnosno 49, 25 odsto ukupnog biračkog tijela odgovorilo je potvrdno. Razlozi koji su doveli do ovih rezultata leže u kampanji koju je vodila Vlada. Cilj je bio da se prikaže jasna slika o ulozi NATO i politici koju predstavlja Alijansa. Najveći razlog, koji je uticao na javno mnjenje bilo je raspoloženje javnosti u posthladnoratovskom periodu u novoj eri relativne bezbjednosti, čiji je kontrast bio tadašnji rat u Bosni i Hercegovini, u blizini mađarskih granica. Opšta potreba za bezbjednošću prema tome bila je sve veća među stanovništvom. NATO je predstavljao pravi odgovor.
Koje su prednosti članstva u Svjevernoatlantskom savezu? Da li je to „samo“ pitanje bezbjednosti ili ima i drugih benifita?
NATO nije samo vojni savez. NATO je politička i vojna alijansa. Njegov primarni cilj je da očuva bezbjednost njegovih članica. U širem smislu, koristi od pridruživanja NATO-u mogu se mjeriti percepcijom spoljnog svijeta prema državama članicima. Zemlje koje imaju pristup NATO-u dokazale su da posjeduju zajedničke demokratske norme i vrijednosti sa ostatkom država članica. Da bi pojednostavili ovu sliku, članstvo u NATO-u može se gledati i kao članstvo u elitnom klubu. Ovaj klub uživa određeni ugled od ostatka spoljne zajednice i zbog vrline u vezi sa zajedničkim uvjerenjima, jer članice ovog kluba zajedno mogu djelovati puno efikasnije nego same. Međutim, članstvo nije besplatno. Oni koji žele da to postanu moraju da pokažu da posjeduju neophodne kvalifikacije, uvjerenja i stalne vrijednosti koje dijele članice tog kluba. Postati član NATO znači veći bezbjednosni rejting u svim aspektima, bilo to u vojnom, ekonomskom ili političkom smislu. Povjerenje prema novoj članici se podiže i manifestuje većim prilivom stranih investicija. Prava korist ipak neće početi nakon punopravnog članstva , već mnogo ranije, tokom procesa pristupanja, kada nova reformska politika postepeno ostvaruju efekte i počinje da pokazuje pozitivan uticaj na društvo, ekonomiju I percepciju od drugih zemalja.
Mislite li da su građani u Crnoj Gori dovoljno upoznati sa prednostima ulaska u takozvani „nepobjedivi klub“?
To nije pitanje “nepobjedivosti”. Članice Alijanse su zemlje čiji suverenitet pripada građanima. Vlade su demokratski izabrane I postoji jasno definisana podijeljenost između grana vlasti koje dobro funkcionišu I međusobno se kontrolišu. Fabrike, kuće, ljudska bića nijesu nepobjedivi, niti je vojna oprema koju koristi NATO nepobjediva. Međutim, nesavladivost opstaje zahvaljujući uvjerenjima u norme i vrijednosti prema kojima društva koja čine stanovništvo članica NATO- a vode svoj svakodnevni život. Očigledno, ljudi u Crnoj Gori počeli su da uviđaju koristi od pridruživanja NATO-u. Partnerstvo za mir i CPE ne bi bili mogući da nema kritične mase među crnogrskim donosiocima odluka koji prepoznaju te pozitivne karakteristike. Konačna odluka o pridrživanju, međutim, biće ostavljena građanima, prema instrumentima definisanim u Ustavu. Ipak, do tada ima dosta toga da se uradi. Kolege u mađarskoj ambasadi u Podgorici, kao CPE, ovdje su da pruže podršku i informacije svima koji su zainteresovani u vezi sa NATO-om, PzM i MAP-om.
Kako ocjenjujete kampanju informisanja koju vodi crnogorska Vlada? Smatrate li, s obzirom da je Vaša zemlja prošla kroz to iskustvo, da bi trebalo nešto promijeniti?
Biti transparentan – preduslov za demokratiju – znači i biti dobro informisan od pouzdanih i različitih izvora. Kampanja o članstvu u NATO je veoma važna da bi se prenijele informacije onima koji imaju ograničeno znanje ili predrasude u vezi sa NATO-om.I u Mađarskoj je bila kampanja, međutim, međunarodni kontekst u to vrijeme, sa tekućim ratom blizu naših granica, dao je dodatnu polugu u korist članstvu u NATO.
Crnogorski premijer Milo Đukanović nedavno je predao zahtjev za Akcioni plan za članstvo-MAP. Koliko je Crna Gora do sada uradila na tom planu, koliko je, prema Vašem mišljenju, blizu, odnosno daleko od punopravnog članstva?
MAP je veoma važan korak, ali to je tek početak. Narednih mjeseci i godina Crna Gora će morati da progura dobro definisane reforme i usvoji nova pravila unutar civilnih i vojnih struktura. Kompleksnost pristupanja pokazaće se i kada Crna Gora, osim javnog mnjenja, bude morala da uvjeri i ostale članice Alijanse da joj otvore vrata. Mađarska zajedno sa velikom grupom članica podržava proces pristupanja Crne Gore i spremna je da pruži svu neophodnu pomoć ka tom cilju. Najveći posao, međutim, tek očekuje Crnu Goru i njene lidere, koji ne treba da budu obeshrabreni zbog povremenih padova u tom procesu.
Dio javnosti se protivi ulasku u NATO i kao najčešći kontra argument pominje još svježe uspomene kada je NATO avijacija bombardovala neke ciljeve u tadašnjoj SR Jugoslaviji. Šta bi ste njima poručili?
Istinske svjetske tragedije događaju se kada se uništavaju ljudski životi, fabrike, saobraćajna infrastruktura, itd. Ovo su elementi na kojima danas počiva naš kompleksni međusobno povezani svijet. To je gubitak za sve. NATO je političko-vijna organizacija sa dobro definisanim setom pravila i procedura. Ipak, glavno oružje NATO-a ostaje diplomatija i rješavanje sporova mirnim putem. Sila se koristi samo kao posljednje sredstvo - kada je sve drugo propalo. Ovaj princip se garantuje konceptom demokratske vrline koji je prisutan u okviru svih NATO zemalja. Tužno je što je NATO u prošlosti morao da upotrijebi silu. Međutim, mora se jasno staviti do znanja da nijedan od vazdušnih napada nije bio protiv stanovništva ili naroda. NATO je vodio intervenciju protiv tadašnjeg lidera i njegove politike, koji ne samo da je prekršio međunarodno pravo, već i zakone koje je usvojila njegova baza. NATO intervencija pomogla je ljudima u regionu da narod ponovo stekne vlast i pronađe pravi put - put koji sada vodi zemlje u regionu, zajedno sa Crnom Gorom, prema EU i NATO, sa stabilnošću koju nikada nijesu imale ranije.
Boks:N: Učestvovanjem u misijama možete biti ponosni
Crna Gora je nedavno donijela Zakon koji omogućava ušešče vojnicima u mirovnim misijama. Vojnici iz Mađarske takođe su učestovali u misijama i prije članstva u Alijansi. Kakvo je iskustvo Vaše zemlje po tom pitanju i šta generalno mislite o tome?
Veoma je važno imati pravnu osnovu za učestvovanje u misijima za podršku miru. Tim korakom Crna Gora pokazuje svoju istinsku posvećenost članstvu u Alijansi i dokazuje da je spremna da djeluje i pruža pomoć. Crnogorci mogu biti veoma ponosni na to. Učestvovanjem u mirovnim operacijama NATO zemalja može steći veći nivo interoperabilnosti i jedinstvena iskuststva. Sa druge strane, zemlje koje ulaze u međunarodne mirovne operacije uživaju veliko poštovanje od zemalja članica Alijanse i država koje nijesu članice. Percepcija Mađarske, koja je u to vrijeme bila kandidat za NATO, značajno se poboljšala nakon učestvovanja u misijama. Iskustvo i veze tad stečene umnogome su pomogle u reformskom procesu unutar mađarskih vojnih struktura.
Az eredeti újságcikk az alábbi linken érhető el montenegrói nyelven: