Marokkó és az EU kapcsolatai

A kapcsolatok több évtizedes múltra tekintenek vissza. VI. Mohamed 1999-ben történt trónra lépését követően új lendületet kaptak, míg Marokkó 2004-ben kifejezte azt a szándékát, hogy a társulási viszonynál mélyebb kapcsolatok kiépítése a célja. 2008 októberében ez a minőségi előrelépés megtörtént, amikor a Társulási Tanács a kritériumok marokkói teljesítését követően, elfogadta az ország un. „megerősített státuszát” az EU-val fenntartott kapcsolataiban.

E kapcsolatok politikai jelentőségét, modellértékét különösen hangsúlyozza az a tény, hogy Marokkó az észak-afrikai demokratikus forradalmi mozgalmak közepette is képes volt megőrizni belpolitikai stabilitását, sőt folytatta a reformokat. A gazdasági stabilitás fenntartásában az EU-val kialakított szoros együttműködésének döntő szerepe volt.

Marokkó és az EU kapcsolatai hosszú távú érdekekre alapozódnak, mint az ország demokratikus fejlődése és modernizációja, a regionális stabilitás erősítése, a terrorizmus elleni harc, a Maghreb-térség gazdasági felzárkóztatása, a fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtése és a migrációs nyomás csökkentése a régióban.

A marokkói kormány hangsúlyozza, hogy a kapcsolatok elmélyítése az EU-val stratégiai döntés az ország számára. A politikai vezetés az ezredfordulón felismerte, hogy az uniós tagság nem elérhető, amit 2003. évi trónbeszédében VI. Mohamed király úgy fogalmazott meg, hogy Marokkó „a több mint társulás, kevesebb, mint tagság” elve alapján kíván tartalmasabb együttműködést kialakítani az Unióval. Benito Ferrero-Waldner, a Szomszédságpolitikáért felelős korábbi EU biztos, 2008. elejei rabati látogatásán közölte, hogy az EU a Lisszaboni Egyezmény értelmében kész a megerősített státusz megadására, ha azt valós teljesítmény támasztja alá. Az Unió politikai indítéka az volt, hogy a déli partnereket differenciáltan kezelje a jól teljesítők megjutalmazása révén, ily módon is meghaladva az izraeli-palesztin konfliktus bénító hatását a szomszédságpolitikai célok elérése érdekében. Marokkó viszont az új, elmélyített viszonytól modernizációs céljaira rendelkezésére bocsátott uniós források és politikai presztízsének növelését, a nyugat-szaharai rendezésben pozícióinak közvetett erősítését várta.

Az EU Bizottság 2008. április 3-án Marokkóról szóló országjelentése fordulópontot jelentett. Megállapította, hogy az ország teljesítménye a Társulási Akcióterv végrehajtásában megfelelő volt, és nincs politikai akadálya annak, hogy megkezdődjön a mélyebb együttműködés tartalmának szakértői kidolgozása. A munka még az év májusban elkezdődött, s ebben a tagállamok többsége is részt vett. A tárgyalások a társulási munkacsoportok keretei között folytak és felölelték a gazdasági, kereskedelmi, mezőgazdasági, emberi jogi, oktatási-kulturális és humán területeket. Meghatározták azokat az elvárásokat és célokat, amelyek a megerősített státusz tartalmi feltöltéséhez szükségesek. Felszínre kerültek a vitás kérdések is, közülül egyesek feloldása a mai napig várat magára.

A Társulási Tanács Luxemburgban tartott 7. ülésén meghozott döntés - egy közös nyilatkozat formájában – biztosította Marokkó számára az új „megerősített státuszt”. Ez valójában politikai keretnek és „menetrendnek” tekinthető a két fél érdekei és ambíciói alapján kitűzött közös célok eléréséért.

A marokkói-uniós kapcsolatok a megerősített státusz keretei között

• A politikai és az intézményi kapcsolatok elmélyítése: ez a folyamat a közös érdekeknek megfelelően dinamikusan halad. Marokkó csatlakozott az EU több szakosított intézményéhez - pl. az Open Sky, Galileo, a szabványosítási, ill. más programokhoz. Az együttműködés gyakorlati keretek között fejlődik a terrorizmus, az illegális migráció, a kábítószer kereskedelem és a nemzetközi békefenntartó tevékenység terén. Létrejött az EP és a marokkói parlament közötti hivatalos kapcsolat, az ennek fórumaként működő közös parlamenti bizottság. Az EU támogatja a kormányzati, az igazságszolgáltatási refomot. Marokkó megerősítette az emberi jogok, a nők és gyermekek jogainak védelme melletti elkötelezettségét.
• Az első marokkói-EU csúcstalálkozó 2010 márciusában Granadában került megrendezésre, ahol a két fél legmagasabb rangú küldöttségei döntöttek a politikai együttműködés erősítéséről az ENP és ESDP keretei között, az intézményes kapcsolatokról, a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztéséről. Az EU a csúcsot sikeresnek értékelte, mert a marokkói küldöttség nagyfokú politikai fogadókészséget tanúsított minden kétoldalú kérdésben. Az EU nem vállalt kötelezettséget az új pénzügyi perspektívára, a fejlesztési támogatások 2014 után mértékére és az év végén lejáró Akcióterv új jogi kerettel történő felváltására. Ennek véglegesítésére csak ez év végén kerül sor.

Megállapodás született viszont a közösségi programokban való marokkói részvétel feltételeire vonatkozó jegyzőkönyv aláírásáról, a közös parlamenti bizottság mielőbbi összehívásáról, a pénzügyi támogatások 20 százalékos növeléséről (2011-13). Megvizsgálják egy új ENPI eszköz kidolgozásának lehetőségét is – marokkói kérésre.

Tartalmas politikai párbeszéd folyt a regionális kérdésekről: a közel-keleti béke megteremtésének feltételeiről, az UMT, Afrika, a Száhel és a Maghreb kérdéseiről, valamint a nyugat-szaharai rendezésről, az ENSZ keretek között folyó politikai tárgyalások helyzetéről és az emberi jogok érvényesítéséről a térségben.

• A kereskedelmi és a gazdasági kapcsolatok elmélyítése. Cél a teljes körű szabadkereskedelmi kapcsolatok megteremtése 2012-ig, a gazdasági integráció elősegítése. A marokkói árucikkek több mint 90%-a már ma is vámmentesen jut be az EU-ba, de szükséges az agrártermékek, a szolgáltatások, a cégalapítás szabadságának biztosítása – e kérdésekről a tárgyalások tovább folynak. Gondot jelent a marokkói-USA szabadkereskedelmi megállapodás korábbi megkötése, amely nagyobb kedvezményeket biztosít elvben az USA és vállalatai számára. Marokkói részről azzal érvelnek, hogy ez utóbbi megállapodás számos olyan elemet tartalmaz, amely valójában nem alkalmazható az amerikai-marokkói gazdasági kapcsolatokban, ezért automatikus átemelésük egy marokkói-uniós megállapodásba nem lehetséges, mivel e relációt viszont ténylegesen érintenék. S ennek következtében a marokkói vállalatoknak kedvezőtlen feltételeket teremtene.

2010 elején sikerült megegyezni az agártermékek szabad kereskedelméről, de annak az EP szintű jóváhagyása várat magára. Vita folyik a szolgáltatások liberalizációjáról. A halászati megállapodás megújítását az az új keletű vita hátráltatja, amely akörül bontakozott ki, hogy a Bizottság – az EP képviselők egy csoportja nyomására – igényli a nyugat-szaharai partok mentén folytatott nemzetközi halászatból származó jövedelmeknek a terület lakosai javára történő felhasználásának igazolását. Marokkó ezt belügyeibe történő beavatkozásnak ítéli. A helyzet kompromisszumos megoldását, de a megoldás elodázását is jelenti az ez évben lejárt halászati megállapodás egy évvel történt meghosszabbítása. Ennek jegyében folytatódhat az uniós tagállami halászati tevékenység és Marokkó is részesedhet a halászati szektorának nyújtott évi 40 millió eurós támogatásból.

A fejlesztéspolitika: Marokkó az EU legnagyobb kedvezményezettje a térségben, 2011-ig mintegy 650 millió euró támogatásra számíthat. A fő irányok a jó kormányzás és a közigazgatási reformok támogatása (200 millió euró), a szociális felzárkóztatás (140 millió euró), a gazdasági versenyképesség javítása (60 millió euró). Jelentős programok célozzák a költségvetési fegyelem és átláthatóság, az elszámoltathatóság növelését, a korrupció elleni harcot. Az Unió támogatja a reformokat a mezőgazdaság, a vízgazdálkodás, az energiapolitika, a megújuló energiaforrások terén.