Marokkó felzárkózó gazdaság, legfontosabb külgazdasági partnere az Európai Unió, ami megfelel az ország külpolitikai törekvéseinek is. Főbb gazdasági ágazatai a mezőgazdaság, a halászat, az ipar, a kézművesipar, az idegenforgalom.  Ugyanakkor a gazdaság gyors ütemben modernizálódik. A fizetési mérleg egyensúlyához az idegenforgalom és a külföldön élő és dolgozó 3 millió marokkói megtakarításainak hazautalása létfontosságú.

A világgazdasági és pénzügyi válság kedvezőtlen hatásai ellenére, Marokkó megőrizte politikai és gazdasági stabilitását. Gazdaságának tradicionális struktúrája védelmet nyújtott a marokkói vállalatok egy részének a külső környezet kedvezőtlen változásaival szemben, amit megkönnyített a harminchárom milliós, jelentős belső piac. Nem elhanyagolható az a stabilizációs hatás sem, ami az Európai Unióval kialakított szoros politikai és gazdasági kapcsolatokból, valamint az arab államokkal fenntartott viszonyból származik. Marokkót ezzel együtt érzékenyen érintette főbb európai partnereinek recessziója, ami az export, a működő tőke bevonás, a fejlesztési támogatások terén éreztette hatását.

Marokkó gazdasága a világválság idején is 5% feletti GDP növekedéssel fejlődési pályán maradt. Folytatódtak a nagy infrastrukturális beruházások, mint az autópálya építés, kikötői fejlesztések, technológiai központok kialakítása, amelyek gazdaságának versenyképességét regionális szinten emelik. Szerencsés körülménynek tekinthető, hogy az utóbbi három év csapadékos jellege miatt a mezőgazdaság jó eredményeket ért el, és ez mérsékelte az élelmiszerárak emelkedését. Ugyanakkor a kereskedelmi deficit az eddigi magas szinten maradt, különösen az energiahordozók importja tekintetében. A gazdasági válság és az annak nyomán megjelent szociális hatások kivédésére a kormány több választ is adott. Az un. kompenzációs kasszába 2010. és 2011. eddigi időszakában 3 milliárd euró nagyságrendű átutalásra kényszerült, ez által biztosítva az alapvető közszükségleti cikkek áremelkedésének mérséklését, másrészt hitelfelvétel útján is folytatta a munkahelyteremtő, modernizációs célú beruházásokat. Új projekteket indított el, a megújuló energiahasznosítás teljes vertikumában egy tíz éves program keretében, valamint az idegenforgalom és a mezőgazdaság terén. Ezek az intézkedések az arab világ társadalmi folyamatainak robbanása miatt is szükségessé váltak, azonban 2011-ben mértékük már veszélyeztetheti az államháztartás hosszú távú egyensúlyát, teherbíró képességét és egy későbbi költségvetési megszorítás kockázatát hordozza magában. Marokkó és a többi maghrebi ország gazdasági jövője nagymértékben azon múlik, hogy az elkövetkezendő esztendőkben képes lesz-e a regionális integráció megteremtésére, amelynek kulcsa a nyugat-szaharai kérdés rendezése.

2009-ben Marokkó legfontosabb makrogazdasági és társadalmi mutatói az elérhető legfrissebb adatok alapján: GDP mintegy 150 milliárd USD 2010-ben, az egy főre jutó nemzeti össztermék 4800 USD. A GDP növekedése 2010-ban 3,2%, 2009-ben 4,9% volt.
A külföldi működő tőkebeáramlás – FDI és hitelek formájában - 2010-ben 44 milliárd USD volt.  A nemzetközi beruházók is elismerik a relatív makrogazdasági és pénzügyi stabilitást, a kormány modernizációs erőfeszítéseit és eredményeit, azzal, hogy Marokkó a Maghreb térség legjelentősebb FDI beruházásával rendelkezik, s ez a képessége a múlt évben javult. Az infláció 1-2 % között alakult. A munkanélküliség kis mértékben növekedett 9%-ra.

A marokkói költségvetés lényegében egyensúlyban van, 2010-ben 4,1%-os hiánnyal zárt a GDP arányában. A kincstár eladósodottsága 2010-ben 7%-al nőtt, összetétele továbbra is kedvező, mert kis hányada a külföldi hitelfelvétel. Az adósságállomány a GDP 61 százalékát teszi ki. Az ország jelentős valutatartalékokkal, és a térség legbiztonságosabb bankrendszerével rendelkezik.

A külkereskedelem 2010-ben is deficittel zárta az évet: az import 33 milliárd USD (10%-al nőtt), az export 17 milliárd USD volt (20%-al nőtt).

A turizmus bevételei 5 milliárd eurót tettek ki, ami 5 százalékos növekedést jelent. A külföldi marokkóiak hazautalásai is növekedtek közel 9%-al, 5 milliárd euróra – és az ország fizetési mérlege szempontjából továbbra is fontos kiegyensúlyozó szerepet játszanak.

Földünk vezető foszfáttermelője, készletei a világ szükségleteit évszázadokra fedezni tudják. A foszfátbányászat állami tulajdonban van.

Iparában a textilipar, vegyipar, élelmiszeripar, bőrgyártás, gépgyártás (összeszerelő-javító üzemek) játsszák a vezető szerepet. Hagyományos kéziparának termékei a kerámiák, gyapjúszőnyegek, réz- és fa-, valamint bőráruk.
Mezőgazdaság: Bár területének csak 20%-a áll művelés alatt, a mezőgazdaság máig fontos szerephez jut: a foglalkoztatottaknak 34%-ának nyújt megélhetést. Legfontosabb terményei a gabonanövények [búza, árpa] mellett a burgonya, cukorrépa valamint az exportorientált mediterrán mezőgazdaság termékei: zöldség és gyümölcsfélék paradicsom, dinnye, szőlő, datolya, olíva, narancs. Az export 36%-a mezőgazdasági cikkekből és halból származik.

Állattenyésztésben (döntően extenzív pásztorkodás) a juh állományé a vezető szerep. Az ország 47%-án legeltetés folyik.
Az ország a világ egyik legjelentősebb parafa exportőre.
A marokkói kormány gazdasági programja:
A vezető kormánypárt, a Fejlődés és Igazság Pártja (PJD) meghirdette, hogy a szegénységben élők számát a felére kívánja csökkenteni, míg a gazdasági növekedést illetően 7%-os szint elérésben bízik. Az egy főre eső jövedelmet 40%-al tervezik növelni az elkövetkező öt évben. Erre az időszakra kivetítve a munkanélküliségi rátát két százalékponttal kívánják csökkenteni (jelenleg 10%), míg az átlagfizetést 300 euróra emelni (jelenleg 200 euró).

Az energetikai szektorban a szénbázisú elektromos energia termelésére helyezik a hangsúlyt, de a kormány támogatja a megújuló energiaforrások felhasználását. 2009 októberében jelentették be azt a 2020-ig szóló napenergia felhasználási programot (Plan Solaire), amely 5 nagy naperőmű felépítését tartalmazza mintegy 10 milliárd dolláros összköltséggel.
A lakásépítés terén az ambiciózus tervek szerint évi 150 000 szociális célú lakás épül, ami a városi nyomornegyedek felszámolását is szolgálja.

Az idegenforgalom húzóágazat, a kormány "Azúr terve' szerint 2012-ig a beutazó turisták számának 10 millióra emelését tervezik. A turizmus az egyik legnagyobb munkahely teremtő szektor – a program keretében 80 000 munkahelyet kívántak létrehozni a szektorban, 115 ezer új szállodai férőhely létesítése révén. Tekintettel arra, hogy az idegenforgalomból származik az ország valutabevételeinek jelentős hányada és e piac még korántsem tekinthető telítettnek, az egyik legfontosabb stratégiai célkitűzés e szektor fejlesztése, elsősorban a beruházások ösztönzésével. Az idegenforgalomból származó bevételek a GDP 8-9%-ot teszik ki, és az iparág több mint félmillió marokkóinak nyújt munkalehetőséget.

Marokkó legfőbb külkereskedelmi partnerei: Franciaország (17%), Spanyolország (15%), Kína (7,9%), USA (6,2%), Szaúd-Arábia (6,1%), Olaszország (5,9%) és Németország (5,4%).
Marokkó afrikai és egyben arab ország is – ezért természetes törekvése, hogy a  kontinens fejlődő országaival is erősítse gazdasági kapcsolatait Gyakran hangzik el az az érv is, hogy Marokkó Afrika kapuja az európai vállalatok számára. Az adatok viszont ezt nem támasztják alá, mert a szomszédos és térségbeli országokkal szerény a kereskedelmi forgalma, annak ellenére, hogy többel (Törökország, Agadíri Megállapodás tagállamai) 2004-ben kötött szabadkereskedelmi megállapodást.

Marokkó hazánk harmadik legfontosabb kereskedelmi partnere az afrikai kontinensen Dél-Afrika és Egyiptom után.  Figyelembe véve az őt megelőző államok gazdasági súlyát, népességét, az ásványkincsekkel nem rendelkező Marokkó esetében ez a helyezés elismerésre méltó.
 
A magyar export dinamikusan növekedett az elmúlt években, 2010-ben 72,2 millió USD volt (13%-os növekedés). Ugyanezen időszakban a marokkói kivitel hazánkba: 4,2 millió USD.
A kereskedelmi forgalom áruösszetétele a magyar kivitel tekintetében a feldolgozott termékek  és a gépek berendezések túlnyomó jelenlétét tükrözik, míg a marokkói oldalon az élelmiszerek és a második helyen a gépek, berendezések szerepelnek.
Marokkó viszonya Közép-Európához különösen az EU keleti bővítése óta megváltozott – térségünket az egységes EU szerves részének tekintik, amellyel átfogóan, kívánják erősíteni a kapcsolatokat.
 
A gazdasági kapcsolatok erőteljes, minőségi fejlődése következett be, amelynek fordulópontja a 2009. év volt, amikor A. Mazouz külkereskedelmi miniszter Budapesten aláírta a GEM-et. Elindult a szaktárcák közötti kapcsolat, a tárcavezetők látogatásai, majd a kereskedelmi és ipari, mezőgazdasági kamarák, illetve szereplők közötti kapcsolatfelvétel. Kapcsolataink újabb csúcspontjának tekinthető a Gazdasági Vegyes Bizottság 2010. decemberi rabati megtartása, az Üzleti Tanács casablancai helyszínnel történt létrehozása. Előre léptünk a magyar gazdaság megismertetése terén a marokkói szakmai vásárok keretében.

A bekapcsolódás fontos érdekünk az Európai Unió fejlesztési támogatása keretei között induló marokkói projektekbe, amelyek évi 250 millió euró nagyságrendet tesznek ki. Lehetőség van az egyes projektekbe történő magyar bekapcsolódásra a meghirdetett pályázatokon történő indulással.
 
Egyelőre nem tűnik lehetségesnek a működő tőke beruházások elindítása, mert ehhez a likvid tőke nem áll rendelkezésre, illetve e befektetések földrajzi prioritásai eltérőek. A magyar befektetők számára marokkói vállalkozásukhoz mindenképpen a helyi piac, a szabályozás, a jogrendszer és az íratlan szokásjog megismerése szükséges. E tekintetben is előrelépés, hogy algíri központtal 2009 elején megkezdte munkáját az NFGM új gazdasági szakattaséja, akinek elérhetősége:   zoltan.fodor@hita.hu Munkájának köszönhetően várhatóan javulni fog a magyar vállalatok tájékozódása az itteni lehetőségekről, az üzletemberek útjainak sikeressége és a szakmai kamarák közötti kapcsolatok.

A jövőben a magyar vállalatok számára Marokkót az is felértékelheti, hogy arab és egyben afrikai országként természetes kereskedelmi hozzáférést biztosíthat a térség más piacaira is - talán már a nem is túl távoli jövőben - a magyar cégeknek. A Marokkóval kialakított kedvező kapcsolatok az arab világ más piacain is referenciaként szolgálhatnak. Ez különösen akkor válna értékesíthető adottsággá, ha a Maghreb-térségen belül, a politikai ellentéteken felülemelkedve,  elindulna a valódi regionális együttműködés és szabad kereskedelem.