Marokkó felzárkózó gazdaság, amely szorosan kötődik az Európai Unió belső piacához, összhangban az ország politikai törekvéseivel. Gazdasági szerkezetében kiemelt fontosságú a mezőgazdaság, a halászat, a bővülő ipari termelés, a kézművesipar, a turizmus szerepe. A fizetési mérleg egyensúlya szempontjából ez utóbbi és a külföldön dolgozó 3 millió marokkói munkavállaló megtakarításainak hazautalása meghatározó fontosságú.

A világgazdasági és pénzügyi válság körülményei között Marokkó politikai és gazdasági stabilitása, üzleti életének tradicionális struktúrája jelentős védelmet nyújt gazdaságának a külső környezet kedvezőtlen változásaival szemben, amit tovább erősít a harminchárom milliós belső piac. Nem elhanyagolható az a stabilizációs hatás sem, ami az Európai Unióval kialakított szoros politikai gazdasági kapcsolatokból, valamint az arab államokkal fenntartott viszonyból származik.  Marokkót eddig nem rengette meg a nemzetközi válság, de ha időeltolódással is, fő európai partnereinek recessziója súlyosan fogja érinteni ezt az országot is.

Marokkó legfontosabb makrogazdasági és társadalmi mutatói az elérhető legfrissebb adatok alapján: GDP mintegy 37 milliárd euró 2007-ben, az egy főre jutó nemzeti össztermék 1300 euró. A GDP növekedése 2008-ban 5,8% volt szemben az előző évi 2,5%-al, ezen belül az nem-agrár ágazatoké 5%. A mezőgazdaság eredményessége az előző évhez képest csapadékosabb időjárásnak köszönhetően növelte a GDP-hez való hozzájárulása mértékét. A meghatározó iparágak továbbra is az élelmiszeripar, textilipar, a turizmus, az építőipar, de növeli arányát a gépkocsigyártás-összeszerelés, a számítástechnika is.

2009-re tervezett 6,7%-os GDP növekedést az európai gazdasági recesszió begyűrűzése miatt az év elején ezt 5,7%-ra mérsékelték. A kedvezőtlen hatások között kell említeni a külföldi beruházások csökkenését, ami már megkezdett beruházásokat is érint - így például a Renault-Nissan tangeri nagyberuházása 300 ezer Logan gyártására, bizonyosan kisebb méretben valósul meg a japán vállalat visszalépése miatt. A külföldi működő tőkebeáramlás 2007-ben 3,5 milliárd eurót, 2008-ban 23,3% -al kevesebb, 2,7 milliárd eurót ért el. Az összes befektetett tőke mintegy 18 milliárd eurónak felel meg. Az infláció 3-4% között alakul.

A marokkói költségvetés lényegében egyensúlyban van, 2008-ban, immár második egymást követő évben többlettel zárt (250 millió euró), ami a GDP 0,4%-nak felelt meg a pénzügyminisztérium 2009. évi uniós beszámolója szerint. A költségvetési bevételek közel 20%-kal nőttek.  A kincstár eladósodottsága 2008-ban tovább csökkent, kedvező, hogy ennek kis hányada csak a külföldi hitelfelvétel. Az adósságállomány a GDP 56 százalékát teszi ki. Az ország jelentős valutatartalékokkal, és a térség legbiztonságosabb bankrendszerével rendelkezik.

A külkereskedelem 2008-ban is jelentős deficittel zárta az évet: az import 321 milliárd DH (kb. 1 euró/11 DH), az export 154 milliárd DH volt. Igaz a fejlődési dinamika mindkét területen 24 százalékosnak bizonyult. Azonban a turizmus bevételei 56,6 mld DH-tettek ki, ami 3 százalékos csökkenést mutat. A külföldi marokkóiak hazautalásai is csökkentek 2,4 %-al, 53 milliárd DH-ra – mindkét mutató csökkenése ellenére az ország fizetési mérlege szempontjából továbbra is meghatározó szerepet játszanak. A külkereskedelmi mérleg hiánya 2000. óta növekszik. 2008-ra összességében a külkereskedelmi forgalom növekedése volt a jellemző. Ezen belül az export gyorsabban növekedett (+13,8%), mint az import (+11,0%), de még mindig nem elégséges módon ahhoz, hogy a kereskedelmi hiány romlását ellensúlyozza. Mindazonáltal a hiány már nem elsősorban az energiahordozók árához +10,6% az előző év +48,7%-hoz képest), hanem a gazdasági fejlődés, a beruházások gépi és berendezlsi igényei és a háztartási fogyasztás növekedéséhez kapcsolható (+15,6% félkész termékek, +13,4% a gépek és berendezések, +7,2% a fogyasztási javak importja).

A marokkói valutatartalékok - a két pozitív mérlegnek köszönhetően - továbbra is növekednek, 15-15,6 milliárd euró 2006 novemberében, ami 11,9 hónap importfedezetét biztosítja.

A nemzetközi beruházók is elismerik a relatív makrogazdasági és pénzügyi stabilitást célzó erőfeszítéseket, mindenekelőtt azzal, hogy Marokkó kockázati besorolása a térség többi országához viszonyítva kedvező.

A munkanélküliség immár második egymást követő évben 9,5% volt.

A marokkói kormány gazdasági programja

2007 októberében, a választásokon győztes Istiklál, Függetlenség Párt elnöke, Abbas El Fassi vezetésével alakult meg az új marokkói kormány. A kabinet, VI. Mohamed bátorításával, a gazdasági modernizációra helyezte a fő hangsúlyt, de nagy teret szentelt a társadalmi kihívások kezelésének is.

A kormány kiemelt gazdasági céljai: az ország tőkebefogadó képességének javítása, a külföldi tőke vonzása, a vállalkozási körülmények javítása, a gazdasági feltételek korszerűsítése a munkaerőt terhelő adók csökkentése és a jövedelemadó mérséklése révén. Az élelmiszeripart, a halászati feldolgozóipart, a gyógyszergyártást, az autóösszeszerelést, általában a pénzügyi szolgáltatásokat és az audiovizuális iparágat helyezte előtérbe. A kormány csökkenteni kívánja a nemzetgazdasági teljesítménynek az agráriumtól való magas fokú függőségét, ezért hirdette meg az ipar és a szolgáltatások fejlesztésének programját, a források ebbe az irányba történő átcsoportosítását.

Tervek és végrehajtás 2009 folyamán

Az infrastruktúra: az utak és autópályák építése a kormányprogram központi eleme. Ennek megfelelően 2010-ig összesen 1500 km, 2015-ig újabb 380 km autópályát kívánnak létrehozni 3,5 milliárd eurós befektetéssel. Befejezik a földközi-tengeri partvidék mentén épülő autópályát. A vidékfejlesztési tervekkel összehangolva évente 1500-2000 km alsóbbrendű utat építenek, amelyek révén 3 millió embert kapcsolhatnak be a gazdaságba. A Tanger Med kikötőt bekacsolják az országos vasúthálózatba és megkezdik a Casablanca- Tanger  TGV vasút építésének előkészületi munkáit.(1,8 mld euró). Jelentős tengeri kikötő és repülőtéri, valamint  városi közlekedési beruházásokat terveznek.

Vízügyi beruházások, melyek között 10 nagy víztározó és 60 kis és közepes tározó megépítése szerepel napirenden. Az ágazatra 3,9 milliárd DH összegű beruházás jut, ami 2008-hoz képest 20 %-os növekményt jelent. Kiemelt feladat az ivóvíz kezelése, a szennyvíztisztítás fejlesztése – a 2020-ig terjedő időszakban össesen 47 milliárd DH befektetése e célokra.

Az energetikai szektorban a szénbázisú elektromos energia termelésére helyezik a hangsúlyt, de a kormány támogatja a megújuló energiaforrások – így a szél, a napenergia felhasználását is. A racionalizálási terveknek köszönhetően 15 százalékos energiamegtakarítást terveznek elérni 2012-ig, és az energiaigény 20 százalékát megújuló energiaforrásokból kívánják fedezni. Több villamoserőmű megépítését illetve befejezését tervezik 2008-12 között, mintegy 5,5 mld euró költséggel. Program indul a lakossági energiamegtakarítás növelése érdekében, és erre a célra egy milliárd eurós alapot hoztak létre szaúdi és emirátusi támogatással.

A lakásépítés tekintetében a kormány programja ambiciózus tervet tartalmaz – évi 150 000 szociális célú lakás építése, ami a városi nyomornegyedek felszámolását is célozza. A déli szaharai tartományokban 2009-ben 40 000 lakás építését, illetve építési telek kialakítását tervezik. A szektorra fordított beruházás mintegy 3 milliárd  eurót tesz ki.

Az idegenforgalom húzóágazat, a kormány hosszú távú terve a turisták számának 10 millióra emelése. A turizmus az egyik legnagyobb munkahely teremtő szektor – az elkövetkező években 80 000 munkahelyet kívántak létrehozni a szektorban, 115 ezer új szállodai férőhely létesítése révén.

Marokkó legfőbb külkereskedelmi partnerei:

Marokkó legnagyobb gazdasági partnerei az EU mediterrán tagállamai, Franciaország, Spanyolország, Olaszország, valamint Németország jelenleg az európai recesszióban leginkább érintett államok – nehézségeik éreztetik hatásukat a marokkói export, a turizmus, a működő tőke beáramlás, és a külföldön élő marokkóiak helyzete, munkavállalási esélyei és hazautalásai tekintetében.
 
Marokkó külkereskedelme kétharmadát ezekkel az országokkal folytatja, azonban e tekintetben is figyelemre méltó elmozdulások figyelhetők meg. Franciaország a legnagyobb marokkói exportőr, de részesedése csökkenést mutat – 2006-ban 17,6%-ről 2007-ben 15,8%-ra. Spanyolország a második helyen áll, de részaránya szintén csökken – 11,5%-ről 10,4%-ra 2006 és 2007 között.  Más fontos kereskedelmi partnere Olaszország (6,5%), az USA (6,1%), Kína (5,9%).

A marokkói termékek fő felvevőpiacai: Franciaország (28%), Spanyolország (20,6%). Nagy-Britannia (5,4%). India (3,8%), Németország  (3,1%).

A fejlődő országokkal, azok között is a szomszédos és térségbeli országokkal igen szerény a gazdasági kapcsolatok szintje és mértéke, annak ellenére, hogy többel (Törökország, Agadíri Megállapodás tagállamai) 2004-ben kötött Marokkó szabadkereskedelmi megállapodást.

Tekintettel arra, hogy az idegenforgalomból származik az ország valutabevételeinek jelentős hányada és e piac még korántsem tekinthető telítettnek, az ország egyik legfontosabb stratégiai célkitűzése e szektor fejlesztése, elsősorban a beruházások ösztönzésével. Az idegenforgalomból származó bevételek a GDP 8-9%-ot teszik ki, és az iparág több mint félmillió marokkóinak nyújt munkalehetőséget.