Marokkó modernizálódó ország, ami gazdaságának is jellemzője. Ez határozza meg hivatalos gazdaságpolitikáját, külgazdasági kapcsolatainak fő irányait. Természetesen a történelmi gyökerei elsősorban a mediterrán medence nyugati országaival kialakított kereskedelmi-gazdasági együttműködésre ösztönzik. Mégis az ország nagy infrastrukturális, gazdasági, informatikai és turisztikai fejlődési programjai számos lehetőséget nyújtanak a közép-európai vállalatoknak is a marokkói piacra jutásra. Marokkó modernizációs törekvésének jelképe, hogy az ország ez évben megpályázta a 2012 évi világkiállítás megrendezését Tanger kikötővárosában. 

Marokkó gazdasága régiójában számos sajátossággal bír – az ország belső stabilitása, kiváló politikai kapcsolatai az Európai Unióval és annak olyan meghatározó országaival, mint Franciaország, Spanyolország, Olaszország kedvező feltételeket teremtenek a gazdasági fejlődéshez is. Az ország egyre inkább vonzó befektetési terület a külföldi, transznacionális tőke számára. Hátrányt jelent viszont a humán erőforrások alacsony képzettsége, a jelentős belső társadalmi különbségek, a bürokrácia túltengése, a gyakori korrupció. Bár Marokkó lakossága már ma is 32 millió fő, piaca önmagában mégis szűk, amit ma még nem pótol a Maghreb országok között hiányzó regionális együttműködés.

Az Európai Unió és az USA jelentős fejlesztési támogatásban részesíti Marokkót. A fejlesztési célú tenderekre harmadik országok vállalatai is jelentkezhetnek, ami a magyar vállalkozóknak és szakembereknek is üzleti lehetőségeket kínálhatnak.

      * * *

2006-ban a marokkói gazdaság - a különösen nehéz, 1,6-1,7%-os stagnálást produkáló 2005-ös év után - jelentős, 7,3%-os növekedést ért el. A gazdaság felpörgése együtt járt az infláció korábbi években megszokott ütemének növekedésével is, ez utóbbi elérte, illetve meg is haladta a 3%-ot. A kereskedelmi deficit tovább romlott, de kisebb ütemben, mindenekelőtt az energia árak visszaesésének, és az export növekedésének köszönhetően. A külkereskedelmi mérleg továbbra is pozitív a külföldön dolgozó marokkóiak átutalásai és a turizmusból származó bevételek folyamatos növekedése miatt. 

A marokkói növekedés alapvetően kiszámíthatatlan. Továbbra is rendkívül szorosan kötődik a mezőgazdaság eredményeihez, ez utóbbi súlya a nemzeti termékben 11-18% között mozog évről évre. Miközben a 2005-ös év klimatikus viszonyai kedvezőtlenül befolyásolták a mezőgazdaság hozzáadott értékét (-17%), a bőséges csapadékot hozó 2006-ban ez +25% lett, így a szektor önmagában mintegy 3,1 ponttal járult hozzá a növekedéshez.
 
Az ipari és a szolgáltató ágazatok növekedése kiszámíthatóbb, de nem tudja biztosítani a korábbi években szokásos 4-4,4% globális növekedés folyamatosságát. 2005-ben a gazdaság motorját a GDP-hez viszonyítva az energiaipar (18,3%), a szállodák és turizmus (10%), szállítás, telekommunikáció (7,1%), végül az építőipar (5,9%) adták. A feldolgozóipar és a kereskedelem viszonylag lassan fejlődtek (2,6 és 2,2%). 

2006-ban e szektor növekedése 4,9% lett, elsődlegesen az ipari, építőipari és turisztikai ágazatoknak köszönhetően
A tendencia azonban még mindig elégtelen a szociális, demográfiai kihívások kezelésére: a munkanélküliség és szegénység csökkentése több év távlatában évi 6%-os növekedés esetén képzelhető csak el. Az egy főre eső éves jövedelem kb. 1700 USD, ami a legalacsonyabb a mediterrán zónában. A munkanélküliségi ráta a 2005. évi 11,5%-ról 2006. harmadik negyedévében 10%-ra csökkent, elsősorban a városi munkanélküliség 2,5 pontos csökkenése miatt (15,8%).

Az infláció 2006-ban érezhetően megugrott - 2006 novemberében 3,2% volt az előző év hasonló időszakának 0,8%-ához képest, elsősorban bizonyos termékek ÁFA tartalma növekményének, az üzemanyagár részleges indexálásához való visszatérés, egyes szolgáltatások árának, és a lakossági fogyasztás növekedésének következtében.

A külkereskedelmi mérleg hiánya 2000. óta növekszik. 2006-ra összességében a külkereskedelmi forgalom növekedése volt a jellemző. Ezen belül az export gyorsabban növekedett (+13,8%), mint az import (+11,0%), de még mindig nem elégséges módon ahhoz, hogy a kereskedelmi hiány romlását megállítsa. Mindazonáltal a hiány már nem elsősorban az energiahordozók árához (+10,6% az előző év +48,7%-hoz képest), hanem a gazdasági aktivitás és a háztartási fogyasztás növekedéséhez kapcsolható (+15,6% félkész termékek, +13,4% a gépek és berendezések, +7,2% a fogyasztási javak importja). Összességében a kereskedelmi mérleg hiánya 2006 első 11 hónapjának adatai alapján mintegy 6,9%-al romlott az előző évhez képest.

Az ország folyó fizetési mérlege 2005-ben (800 millió euró), majd 2006-ban is (1,35-1,4 milliárd euró) többlettel zárt. Ennek okai a továbbra is növekvő külföldi valutatranszferek a külföldön élő marokkóiak részéről és a növekvő beutazó turizmus. A beutazó turizmus bevételei 2005-ben először haladták meg a külföldön dolgozó marokkóiak átutalásait. A pénzügyi tőkeáramlásokat (tőzsdei tranzakciók, külföldi magánhitelek) és pénzügyi szolgáltatásokat is számba vevő fizetési mérleg 2006-ban  ugyancsak többlettel (1,1 milliárd euró) zárt.

A marokkói valutatartalékok - a két pozitív mérlegnek köszönhetően - továbbra is növekednek, 15-15,6 milliárd euró 2006 novemberében, ami 11,9 hónap importfedezetét biztosítja.

A költségvetési hiány GDP-arányos rátája 2002-2005. között folyamatosan növekedett (4,5%-ról 6,5-7,5%-ra). A mélyülő költségvetési deficit legfőbb oka a közszféra bértömeg kiáramlásának hirtelen megugrása volt, amit 38.800 állami alkalmazott önkéntes, anyagilag ösztönzött távozása okozott.

2006-ban a marokkói állam bevételei nőttek, elsősorban az ÁFA rendszer reformjának, illetve az állami kiadások lefaragásának (az állami alkalmazotti létszám érezhető csökkenésének) köszönhetően. A költségvetési deficit 2006-ban a GDP 4,3%-t tette ki, ami jobb, mint amit a költségvetési törvényben terveztek. Ugyanakkor ez is magas a tervezett állami infrastrukturális fejlesztések, valamint az uralkodó által beindított, szociális projekteket magába foglaló Nemzeti Kezdeményezés programjának megvalósításának költségeihez képest. Ez utóbbi 2006-os költségei kb. 1,3-1,5 milliárd euró.

Az államháztartás adósságállománya 2006-ban az erőteljes növekedésnek és az adósság kézben tartásának köszönhetően valamelyest – GDP 80,% alá - csökkent (2005-ben a GDP 81,5%-a). A külső adósságállomány tekintetében is folytatódott a csökkenő tendencia (12,4 milliárd euró, GDP 23 %). A belső adósság viszont – ugyancsak az elmúlt évek tendenciáját követve –  nőtt.

A nemzetközi beruházók is elismerik a relatív makrogazdasági és pénzügyi stabilitást célzó erőfeszítéseket, mindenekelőtt azzal, hogy Marokkó kockázati besorolása a térség többi országához viszonyítva kedvező. A Standard & Poor 2005-ben az adósságkockázatot BB-ről BB+-ra minősítette előre (első alkalommal 1998 óta), és a 3. kategóriába került  előre az OECD osztályozásában 2006 októberében.

Marokkó legfőbb külkereskedelmi partnerei: EU-val (25-ök), amelyek közül Franciaország továbbra is szilárdan őrzi első helyét (30%). Őt követi: Spanyolország (20%), Nagy Britannia (7%) és Olaszország (7%). Az USA, amellyel a 2004-ben aláírt a szabadkereskedelmi megállapodást 2006 elején lépett életbe, továbbra is a 6-7. helyen áll.

A fejlődő országokkal, azok között is a szomszédos és térségbeli országokkal igen szerény a gazdasági kapcsolatok szintje és mértéke, annak ellenére, hogy többel (Törökország, Agadíri Megállapodás tagállamai) 2004-ben kötött Marokkó szabadkereskedelmi megállapodást.

Tekintettel arra, hogy az idegenforgalomból származik az ország valutabevételeinek jelentős hányada és e piac még korántsem tekinthető telítettnek, az ország egyik legfontosabb stratégiai célkitűzése e szektor fejlesztése, elsősorban a beruházások ösztönzésével. Az idegenforgalomból származó bevételek a GDP 8-9%-t teszik ki, és az iparág több mint félmillió marokkóinak nyújt munkalehetőséget.