Az állampolgársági ügyeket a magyar állampolgárság megszerzésére, az állampolgárság fennállásának igazolására, és az állampolgárság megszüntetésére irányuló kérelmek alkotják. A magyar állampolgárságról szóló, 1993. október 1-jén hatályba lépett 1993. évi LV. törvényt módosította a 2001. évi XXXII. törvény, amely 2001. július 1-jén lépett hatályba. A végrehajtásáról szóló 125/1993. (IX. 22.) Korm. rendeletet a 103/2001. (VI. 21.) Korm. rendelet módosította, szintén 2001. július 1-jei hatállyal.

Alapelvek

Az állampolgársági törvénynek nincs visszaható hatálya. A magyar állampolgárságra azok a jogszabályok irányadók, amelyek az állampolgárságra ható tények vagy események - születés, házasságkötés, stb. - bekövetkezésekor hatályban voltak. (Ebből az alapelvből következik, hogy a már nem hatályos, állampolgárságot érintő jogszabályok rendelkezéseit is figyelembe kell venni. Az állampolgárságot leginkább meghatározó „tény” a születés. Például: ha egy személy 1947-ben született, születésekor az 1879. évi L. törvény szabályozta az állampolgárságot. E törvény szerint a törvényes apa után – törvénytelen gyermek anyja után – lehetett magyar állampolgár.)

Az állampolgárság keletkezésének, illetve megszerzésének jogcíme alapján a magyar állampolgárok között különbséget tenni nem lehet.

Magyar állampolgárok mindazok a személyek, akik a korábbi jogszabályok alapján megszerezték az állampolgárságot és azt nem vesztették el, avagy a hatályos törvény alapján lettek, lesznek magyar állampolgárok, mindaddig, amíg állampolgárságuk meg nem szűnik. (A hatályos állampolgársági törvény szerint a házasságkötés nem érinti a nők állampolgárságát. Ha egy külföldi állampolgár nő például 1955-ben magyar állampolgár férfival kötött házasságot, a házasságkötés tényével automatikusan magyar állampolgárságot szerzett. Az így elnyert magyar állampolgárságot nem vesztette el azzal, hogy a későbbi törvény ezt az állampolgárság szerzési jogcímet nem ismerte el. Ugyanakkor ha valaki egy, a kettős állampolgárság kiküszöbölését célzó kétoldalú egyezmény alapján veszítette el a magyar állampolgárságát, nem nyerte vissza azáltal, hogy az egyezmény hatálya megszűnt.

A magyar jog általában elfogadja a többes (kettős) állampolgárság létezését. A magyar állampolgársággal is rendelkező többes állampolgárt azonban a magyar jog alkalmazása szempontjából magyar állampolgárnak kell tekinteni. E rendelkezés nem érinti a többes állampolgárok diplomáciai és konzuli védelmére vonatkozó nemzetközi jogi normák, szokások alkalmazását.

Magyar állampolgár gyermeke a törvény erejénél fogva, automatikusan magyar állampolgár lesz (ún. vérségi elv). A magyar állampolgárság keletkezése független a születési helytől. Akár az apa, akár az anya után „örökölhető” a magyar állampolgárság. A családi jogállás születést követően történt rendezése (teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat; utólagos házasságkötés; apaság, anyaság bírósági megállapítása) nyomán a születésig visszahatóan kell a gyermeket magyar állampolgárnak tekinteni.

Kisegítő elvként alkalmazza az ún. területi elvet az állampolgársági törvény: magyar állampolgárnak kell tekinteni a Magyarországon élő hontalan Magyarországon született gyermekét, valamint a Magyarországon talált, ismeretlen szülőktől származó gyermeket. Ez utóbbiak megdönthető vélelmek.

A magyar állampolgárság megszerzése (visszaszerzése) honosítással, visszahonosítással és nyilatkozattal történhet.

A magyar állampolgárság lemondással vagy az állampolgárság visszavonásával szűnik meg.

A magyar állampolgárság igazolható

a magyar állampolgár részére kiadott érvényes személyazonosító igazolvánnyal, vagy

a magyar állampolgár részére kiadott érvényes útlevéllel, vagy

érvényes állampolgársági bizonyítvánnyal.

Állampolgársági bizonyítványban – a magyar állampolgárság fennállásának tanúsításán túl – igazolható még az a tény is, hogy az abban megnevezett személy nem magyar állampolgár vagy magyar állampolgárságát elvesztette. Az állampolgársági bizonyítvány a kiállításától számított egy évig érvényes.

Az állampolgársági bizonyítvány kiadását formanyomtatványon lehet kérni. A kérelemben külön meg kell jelölni, ha az érintett kéri az illetékköteles bizonyítvány kiállítását. Az állampolgárság igazolása iránti kérelmet személyenként kell kitölteni.

Az állampolgársági eljárással kapcsolatos kérelmeket – a kérelmező lakóhelyétől függően – külföldön az illetékes konzulnál, Magyarországon a polgármesteri hivatal anyakönyvvezetőjénél kell benyújtani.

Minden állampolgársági kérelemhez mellékelni kell a kérelmező eredeti születési anyakönyvi kivonatát és a családi állapotát (és névviselését) igazoló eredeti okiratokat. Az idegen nyelvű okmányokat hiteles magyar fordítással együtt kell csatolni. Amennyiben a kérelmező nem rendelkezik Magyarországon anyakönyvezett anyakönyvi eseményéről anyakönyvi kivonattal, ezt - az anyakönyvi esemény helyének és idejének ismeretében - a Belügyminisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatala (BM BÁH) Állampolgársági Igazgatósága beszerzi. A kérelemhez mellékelt eredeti anyakönyvi okmányokat az Állampolgársági Igazgatóság az eljárás végén a kérelmezőnek visszaadja.

Az állampolgársági kérelmeket személyesen kell benyújtani. A kérelmező lakóhelye szerint illetékes konzul ellenőrzi a kérelmező személyazonosságát és hitelesíti aláírását. Az eljárás díjköteles.

A cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes személy állampolgársági kérelmét törvényes képviselője nyújthatja be, de a korlátozottan cselekvőképes személyt – a 14. életévét betöltött gyermeket – is meg kell hallgatni, azaz neki is alá kell írnia a kérelmet.