Elbocsátás, lemondás

Mindkét eljárás az érintett kérelmére indult, hatósági döntés eredményezte az állampolgárság megszűnését, melyről az érintett okiratot kap(ott). Az elbocsátás 1993. október 1-jéig létezett, a lemondás hatályos jogunk intézménye.

Hatósági határozat, megfosztás, visszavonás

Mindig konkrét személyre vonatkozóan, a vonatkozó törvényekben meghatározott szerv által hozott határozat eredményezte a magyar állampolgárság megszűnését. A hatósági határozat az 1879. évi törvényben szabályozott jogintézmény volt. A megfosztást egy 1939. évi törvény vezette be, melyet a későbbi törvények is átvettek. A hatályos törvény szerint – a már ismertetett feltételek mellett – vonható vissza a „szerzett” magyar állampolgárság.

Törvényesítés, apai elismerés, apaság bírói megállapítása

Az 1879. évi és az 1948. évi törvényekben nevesített elvesztési jogcímek. Ha a törvényesítő, elismerő vagy a megállapított apa külföldi állampolgár volt, a gyermek elveszthette magyar állampolgárságát.

Házasságkötés

1957. október 1-je előtt kötött házasságával a magyar állampolgár nő elvesztette magyar állampolgárságát, ha külföldi férfivel kötött házasságot és a házasságkötés tényével automatikusan megszerezte férje külföldi állampolgárságát.

Távollét

Tíz évi külföldi tartózkodással automatikusan el lehetett veszíteni a magyar állampolgárságot. Ez az elvesztési jogcím csak azoknál jöhet szóba, akik 1929. szeptember 1-je előtt hagyták el az országot. A tíz éves időtartam számítása a magyar útlevél érvényességének lejártakor kezdődött.

Békeszerződések

A trianoni békeszerződés az illetőségi helyhez kötötte az állampolgárságot: a magyar állampolgárság egyidejű elvesztésével az utódállam állampolgára lett az, akinek elcsatolt területen volt az illetőségi helye. A békeszerződés opciós lehetőséget biztosított ugyan, de ez csak akkor járt a magyar állampolgárság megtartásával, ha ahhoz a magyar belügyminiszter hozzájárult. Az opció elfogadásáról az érintett bizonyítványt kapott és át kellett költöznie Magyarország megmaradt területére. Köztudomású, hogy az első és második bécsi döntések nyomán Magyarország egyes területrészeket visszanyert. A visszacsatolt területek lakosságának állampolgárságáról belső jogszabályok rendelkeztek. A bécsi döntéseket 1945. január 20. napjával a fegyverszüneti egyezmény hatályon kívül helyezte. Ezzel az időlegesen visszacsatolt területek lakosságának magyar állampolgársága is megszűnt.

A párizsi békeszerződés a trianoni állapothoz képest még három község Csehszlovákiához való csatolásáról rendelkezett.

A II. világháború alatt és után a határon túlról a volt magyar állampolgárok tömegei menekültek Magyarországra. Az ő állampolgársági helyzetüket az 1948. évi LX. törvény rendezte. A törvény 26. §-a azokra vonatkozott, aki a bécsi döntések hatályon kívül helyezése következtében vesztették el magyar állampolgárságukat: 1945. január 20. napjától magyar állampolgárnak lehetett elismerni őket, ha mind 1948. január 1-jén, mind 1949. február 1-jén Magyarországon volt az állandó lakóhelyük. A törvény 27. §-a pedig mindazokra vonatkozott, akik, vagy felmenőjük a trianoni békeszerződés alapján vesztették el magyar állampolgárságukat: őket akkor lehetett magyar állampolgárnak elismerni, ha külföldi állampolgárságuk nem volt és 1948. január 1-jén Magyarországon volt az állandó lakóhelyük.

Lakosságcsere

A magyar-csehszlovák lakosságcsere egyezmény alapján a Csehszlovákiába áttelepült személyek magyar állampolgársága megszűnt.

A német nemzetiségűek kitelepítése

Belső jogszabályaink alapján elvesztette magyar állampolgárságát az, aki Németországba való áttelepülésre kötelezett volt, illetve áttelepítették.

Kétoldalú egyezmények

A kettős állampolgárság kiküszöbölését célzó egyezmények alapján vagy az érintett (illetve szülője) nyilatkozata, vagy az egyezmény rendelkezése alapján elveszthette magyar állampolgárságát.