A legátfogóbb páneurópai biztonsági szervezet, 57 résztvevő állammal, földrajzi értelemben Vancouvertől Vlagyivosztokig terjed.

Az EBESZ ENSZ Alapokmány VIII. fejezete által meghatározott regionális szervezet, melynek fő funkciói a korai előrejelzés, a konfliktusmegelőzés, a válságkezelés és a válságok megoldását követő rehabilitáció, az európai biztonság és stabilitás megőrzése érdekében.

A nemzetközi szervezet a biztonságot átfogó és kooperatív módon kezeli; átfogó, mivel a biztonság mindhárom - politikai-katonai, gazdasági-környezetvédelmi és emberi - dimenziójával egységesen foglalkozik. Tevékenysége a biztonságpolitika minden területére kiterjed: fegyverzetellenőrzés, megelőző diplomácia, bizalom- és biztonságerősítő intézkedések, emberi- és kisebbségi jogok, tolerancia, választási ellenőrzés, a demokratikus folyamatok támogatása, terrorizmus, gazdasági és környezetvédelmi ügyek.

A kooperatív megközelítésből adódóan mind az 57 résztvevő állam egyenlő jogokkal rendelkezik. Döntéseik, melyeket konszenzussal hoznak, politikailag és nem jogilag kötelezőek. Az EBESZ alapelvek és normák alapján az államok által vállalt kötelezettségek az államok közötti kapcsolatokra, valamint az államoknak a saját állampolgáraikkal szembeni viselkedésére nézve irányadóak.

Az EBESZ hivatalos nyelvei: angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz.

http://www.osce.org/

A 2011. évi költségvetés összege: 166,4 millió €.

http://www.osce.org/secretariat/92294

 * * *

Az ezerkilencszáz hetvenes évek elején, az enyhülés légkörében jött létre az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ), mely a Nyugat és a Kelet multilaterális tárgyalási fóruma volt, a független és el nem kötelezett országok részvételével, esetenként közvetítő szerepével.

1975. augusztus 1-én, két éves tanácskozás után, Helsinkiben Európa és Észak-Európa 35 országának (Albániát kivéve az összes európai állam, továbbá az Egyesült Államok és Kanada) állam- illetve kormányfői aláírták az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) záróokmányát.

http://www.osce.org/who/43960

A Záróokmány elsősorban a nemzetközi biztonság és az államközi kapcsolatok témakörével foglalkozott. Úgy tekintették, mint az európai status quo fenntartását szolgáló eszközt. Nem jogilag kötelező érvényű szerződés volt, hanem egy sor politikai szándékot és elkötelezettséget deklaráló nyilatkozat.

A Záróokmányban az aláíró államok elfogadták a jövőbeni kapcsolataikat szabályozó 10 alapelvet:

Az Alapokmányban megfogalmazott ajánlásokat három csoportra, „kosárra” osztották, melyekben alapvetően a két nagy politikai-katonai tömb érdekei tükröződtek; a nyugati országok az emberi jogokra, a keleti országok a be nem avatkozás elvére és a gazdasági együttműködésre helyezték a hangsúlyt.

Az első kosár a biztonság politikai-katonai aspektusival foglalkozott, az államok kapcsolatait rendező elvekkel ill. bizalomerősítő intézkedésekkel.

A második kosár az államok együttműködésével kapcsolatos kérdéseket tárgyalta a gazdaság, a tudomány, a technológia és a környezetvédelem terén.

A harmadik kosár a humanitárius és egyéb területeken való együttműködéssel – beleértve az emberek szabad mozgását -, az információ szabad áramlásával, valamint a kulturális és oktatási együttműködéssel foglalkozott.

Az EBEÉ egyedülálló és újszerű volt abban a tekintetben is, hogy a hidegháború idején a katonai tömbök szembenállása helyett az egyes szuverén és független államok egyenlőségét hangsúlyozta, a biztonságot átfogóan, annak minden aspektusát figyelembe véve kezelte, politikailag kötelező érvényű döntéseit, pedig konszenzusos alapon hozta.

A „helsinki folyamat” a résztvevő államok részére folyamatos kommunikációs csatornát biztosított, magatartási kódexként szolgált és hosszú távú együttműködési programot adott, amivel nagymértékben elősegítette az enyhülést, a stabilizációt és a békés változásokat Európában. A résztvevő államok a kötelezettségvállalások elfogadása után rendszeresen ellenőrizték azok végrehajtását, és ezzel párhuzamosan több új kötelezettséget is megfogalmaztak.

1990-ig az EBEÉ főleg tárgyalási fórumként működött; a résztvevő államok az elért eredményeket, ill. a továbblépés lehetséges módjait utótalálkozókon illetve speciális, tematikus konferenciákon tekintették át. Ezek közül kiemelkedik a bécsi (1986-1989) utótalálkozó és a koppenhágai (1990) értekezlet, melyek a humanitárius területeken értek el jelentős haladást.

A koppenhágai értekezlet záródokumentumában a résztvevő államok kinyilvánították, hogy támogatják a jogállamiság, a szabad választások, a demokrácia, a pluralizmus alapelveit. A koppenhágai dokumentum konkrét jogok egész sorát deklarálta, köztük a véleménynyilvánítás, a gyülekezés, az egyesülés, a lelkiismeret és a vallás szabadságát, a haza elhagyásához és az oda való visszatéréshez való jogot, a bíróság előtti védelemhez való jogot, a gyermekek jogait, valamint a nemzeti kisebbségek jogait.

A 80-as évek végén Európában bekövetkezett változások, a Szovjetunió felbomlása jelentően megváltoztatta az európai biztonsági környezetet, s lehetőség nyílt a demokrácia, a béke, az emberi jogok kiteljesedésére.

Az állam és kormányfők 1990. novemberi párizsi csúcstalálkozóján elfogadott Párizsi Charta (http://www.osce.org/mc/39516 ) az első nemzetközi egyezmény, mely a hidegháború végét követően jött létre. A Chartában a résztvevő államok megerősítették, hogy elkötelezettek a demokrácia, az emberi jogok, a szabad piacgazdaság iránt.

A Párizsi Charta egyben az EBEÉ intézményesülésének fontos állomása; létrehozta a Külügyminiszterek Tanácsát, a Vezető Tisztségviselők Bizottságát és a Titkárságot. Felállították a Konfliktusmegelőző Központot és a Szabad Választások Hivatalát.

A párizsi tanácskozás alkalmával írták alá az Európai Hagyományos Fegyveres Erőkről szóló szerződést (Treaty on Conventional Armed Forces in Europe – CFE (www.osce.org/library/14087), mely a részes államok által hadrendbe állított hagyományos katonai erőket hivatott csökkenteni a szerződés alkalmazási övezetében. Az EBEÉ/EBESZ keretén belül más fegyverzetellenőrzési megállapodások is létrejöttek, így a Nyitott Égbolt Szerződés, a Bécsi Dokumentumok, a Kézi- és Könnyűfegyverekre Vonatkozó Dokumentum.

Az 1992-es helsinki utótalálkozó ismét jelentős lépést tett az EBEÉ intézményesülése felé. A résztvevő államok az ENSZ Alapokmányának VIII. fejezete alapján regionális szervezetnek nyilvánították az EBEÉ-t. Létrejött a Biztonsági Együttműködési Fórum, a Gazdasági Fórum, továbbá a Nemzeti Kisebbségek Főbiztosának posztja. Megállapodás született a Soros Elnök tisztségének létrehozásáról.

1992-ben, Budapesten gyűlt össze először az EBESZ parlamenti Közgyűlése, mely a résztvevő országok több mint háromszáz parlamenti képviselőjét tömöríti magában.

A folyamat következő állomása az 1994 végén, Budapesten megrendezett csúcstalálkozó volt, melyen az EBEÉ a korábbi években végbement változtatásokra tekintettel Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetre változtatta a nevét. A budapesti konferencia a biztonság és a konfliktuskezelés területén is előrelépést hozott. A konferencia leszögezte, hogy az emberi jogok a jogállamiság és a demokratikus intézmények jelentős mértékben hozzájárulnak a konfliktusok kialakulásának megelőzéséhez.

Az 1996-os Lisszaboni Csúcstalálkozón döntés született az Európai Biztonsági Charta kidolgozásáról, melyet a következő csúcstalálkozón, 1999. novemberében, Isztambulban fogadtak el.(http://www.mtholyoke.edu/acad/intrel/oscelisb.htm) A charta tovább fejlesztette a szervezet képességeit a válsághelyzetekre való reagálás terén és elmélyítette a résztvevő országok együttműködését.

Az isztambuli csúcstalálkozón írták alá a CFE szerződés Adaptációs Megállapodását, mely a Varsói Szerződés felbomlását, ill. a NATO bővülését követően a katonai erőviszonyokban bekövetkezett változások figyelembevételével módosította a szerződést. (Az Adaptációs Megállapodás még nem lépett életbe.)

Az isztambuli csúcstalálkozó óta eltelt időszakban az EBESZ folyamatosan alkalmazkodott a változó biztonsági környezet okozta elvárásokhoz, tevékenységei sorába felvette a terrorizmus, az ember- és kábítószer-kereskedelem, a szervezett bűnözés, az idegengyűlölet és az intolerancia elleni küzdelmet is.