A nagykövetség rövid története

A bécsi magyar nagykövetség, amely a művészettörténészek és a diplomaták szerint is az osztrák főváros egyik legszebb külföldi képviselete, fokozatosan vált egyetlen palotává: helyét a középkorban több ház foglalta el. A Bankgasse 6. számú épületet 1692-1694 között a császári építész, Johann Fischer von Erlach tervei alapján építették barokk palotává. Az épületet, melynek belső térelosztása alapjaiban azonos a mai elrendezéssel, 1747-ben gróf Nádasdy Lipót kancellár – Mária Terézia hathatós támogatásával, a magyar vármegyék és a szabad királyi városok adományaiból gyűjtött pénzből - vásárolta meg a magyar Királyi Udvari Kancellária számára. Utóda, Esterházy Ferenc herceg (1762-től kancellár) 1766-1767-ben Niccolo Pacassi udvari építész elgondolásai alapján teljesen átépíttette a palotát. Az átépítés egyik fontos eleme volt, hogy a gazdag barokk homlokzatot megfosztotta díszeitől és hűvös, visszafogott tagolásúvá alakította. Az épület belsejében a kétágú udvari indítású lépcső eltűnt és helyét a kapubejárattól induló egykarú feljárat foglalta el. A termeket és a szobákat gazdagon, aranyozott bútorokkal, stukkókkal, gobelinekkel díszítették. A berendezésre költött összeg meghaladta a 400 000 forintot, melyet a királynő bőkezűsége biztosított. Az első emeleti tanácstermet, amely jelenleg is a nagykövet dolgozószobája, szintén ekkor alakították ki. Mennyezetén a korabeli Monarchia törzsterületeit végigfestő mester, Franz Anton Maulbertsch 1766-1769 között készült freskója látható. A falfestményen Mária Terézia gróf Esterházy Ferenc kancellár és Karl Friedrich von Hatzfeld gróf, az Udvari Kamara elnöke jelenlétében adományozza a Szent István Rend nagykeresztjét gróf Batthyány Lajos nádornak.

A tanácsteremben őrizték azt a padot is, amelyen ülve Mária Terézia a palotában tett első látogatásakor egy pohár vizet ivott a palota kútjából. Ugyancsak az átalakítás idején, 1768-ban helyezték el a kancellár fogadószobájában (ma ez az ún. Pozsonyi terem) a Franz Messmer és Wenzel Pohl hat festményét, melyek a királynő megrendelésére készültek és Mária Terézia pozsonyi koronázásának egyes jeleneteit örökítették meg.

A gazdagon berendezett épület ilyen körülmények között méltó elhelyezést biztosított a Magyar Királyság legmagasabb rangú udvari képviselőjének, az udvari kancellárnak és hivatalának, a Magyar Királyi Udvari Kancelláriának.

A Bankgasse 4. szám alatti épület gyakran változó tulajdonosai között találjuk Jurisich Miklós horvát főnemest, Kőszeg várának védőjét is. 1673-ban a Trautson családé lett a telek, ők 1676 után új palotát húztak fel rá (elképzelhető, hogy ezt is az idősebb Fischer von Erlach tervezte), amelyet 1783-ban a korábbi Erdélyi Udvari Kancellária kapott meg. II. József császár rendeletére az erdélyi és a magyar kancelláriákat már 1782-ben egyesítették, s ezt az addig különálló épületek homlokzatának egységesítésével is szerették volna kifejezni. 1783-1784-ben, Franz Anton Hillebrandt udvari építész irányításával a két épületet ezért egy síkba hozták. II. József, közvetlenül a halála előtt, mint csaknem valamennyi reformját, visszavonta a Magyar Királyság és Erdély uniójára vonatkozó rendelkezését, és ezzel a két kormányszerv önálló működése újból kezdetét vette.

1848 tavaszán az első felelős magyar kormány megalakulásával a palota a király személye körüli minisztérium székhelye lett. A második, októberi bécsi forradalom leverése után, 1848 novemberétől különböző osztrák hivatalokat helyeztek el benne, a palota fénye erősen megkopott, a berendezés jórészét is széthordták. 1860-tól újra a kancelláriák, majd a kiegyezéstől ismét a király személye körüli minisztérium működött a palotában. Az utóbbi kormányszerv közvetített a magyar királyi és az osztrák császári hatóságok között, útlevél- és a két ország közötti jogügyeket intézett, ellátta az uralkodói felségjogokkal (kinevezések, rangadományozások, kegyelmezések) kapcsolatosan a Magyar Királyságot érintő feladatokat. A közös minisztériumok (pénzügy, hadügy, külügy) költségvetésének jóváhagyására a magyar és az osztrák parlament 60-60 képviselőjéből alakított delegációk is itt üléseztek bécsi tanácskozásaik alkalmával. 1918 novemberétől a függetlenné vált Magyarország első követségének székhelye is ebben az épületben volt. Ausztria német megszállását, 1938 márciusát, követően főkonzulátus, 1945-től különböző elnevezéssel magyar képviseletek, majd 1955-től, Ausztria függetlenné válásától újra magyar követség működött a palotában. Bruno Kreisky kancellárnak az osztrák-magyar politikai közeledést meghozó 1964-es budapesti látogatása után a diplomáciai kapcsolatokat nagykövetségi szintre emelték.

1944 szeptemberében a környéket ért légitámadás nyomán a palotát súlyos károk érték, többek között megsérült a híres Maulbertsch-freskó is, majd a németekkel menekülő nyilasok magukkal vitték az értékes rokokó és klasszicista berendezés nagy részét. Az épület 1978-ban megkezdődött teljes felújítása 1997-ben fejeződött be, és az épületegység visszakapta eredeti szépségét.