Magyar-Albán Üzleti Fórum

2011. november 25-én a HITA és a Tiranai Kereskedelmi és Iparkamara közös munkával csaknem 20 magyar cég részvételét szervezte meg a 2011. november 25-én kezdődő Tiranai Nemzetközi Kereskedelmi Vásáron. Dr. Huszár János nagykövet november 25-én a nagykövetségen fogadta a Vásárra és az Üzleti Fórumra érkező HITA delegációt, a regionális KGSZ-t és az Albániában aktív élelmiszerbiztonsági  projektet építő magyar AGROLEGATO cég egyik vezetőjét.

November 26-án a HITA, nagykövetségünk és a Tiranai Kereskedelmi és Iparkamara sikeres Magyar-Albán Üzletember fórumot szervezett, melyen résztvettek a magyar kiállítók mellett az albán vállalkozásfejlesztési ügynökségnek (AIDA), a gyáriparosok szövetségének (KONFINDUSTRIA) elnökei, Albániában üzleti tevékenységet folytató magyar cégek képviselői, illetve érdeklődő albán üzletemberek.

A november 26-án megrendezett Üzleti Fórumon a HITA felkérésére Dr. Huszár János nagykövet tartott megnyitóbeszédet: 
 
„Tisztelt Jaka Úr,
Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim!
 
Őszinte öröm és megtiszteltetés számomra, hogy a Magyar Köztársaság tiranai nagyköveteként köszönthetem Önöket a mai Magyar-albán Üzleti Fórumon. Külön szeretném megköszönni az albán kereskedelmi kamara és személy szerint Nikolin Jaka elnök úr szíves támogatását, amely nélkül a mai találkozás jelenlegi formájában aligha jöhetett volna létre.
Rövid bevezetőmben kapcsolataink két fontos elemére szeretnék kitérni, azokra, amelyek meggyőződésem szerint meghatározzák kétoldalú kereskedelmi kapcsolataink lehetőségeit, jelenét és jövőjét.
Hosszabb ideje foglalkozom a térséggel. Ez alatt az idő alatt egyre erősödött bennem a meggyőződés, hogy a magyar politika és gazdaság egyik legfontosabb tartalék iránya a Balkán. Ezen a térségen belül pedig a feltáratlan és kihasználatlan lehetőségek országa számunkra a rohamosan fejlődő és Európához egyre jobban közelítő Albánia. Személyes tapasztalataim szerint is: feltétlenül van helye Albániában a magyar cégeknek, feltétlenül lehet piaca a magyar termékeknek Albániában. Ez az ország az elmúlt másfél évtized során nagyon sokat fejlődött és további jelentős fejlődés előtt áll. Természetesen nem mindenben befektető barát a környezet, számos problémával találkozni a mindennapi üzleti gyakorlatban. Ez azonban nemcsak probléma, hanem lehetőség is. Ha olyanok lennének a körülmények, mint a legfejlettebb országokban, természetesen az elvi lehetőség vonzóbb lenne. De lenne-e ebben az esetben ekkora mozgásterünk, lennének-e ehhez hasonló, kihasználatlan lehetőségeink? Magyarország, a magyarok megítélése Albániában nagyon jó. Miért nem használjuk ki ezt a kedvező helyzetet? El kellene gondolkodni azon, hogy az olaszoknak, görögöknek, osztrákoknak, szlovéneknek, franciáknak, svájciaknak miért éri meg itt kereskedni, befektetni? Albánia az az ország, ahol most az átlag magyar vállalkozó, kis tőkével is jól jövedelmező üzletet indíthat be. És az is nehezen indokolható, hogy a nagy, budapesti székhelyű vállalkozások befektetőként csak a szomszédban, Montenegróban, Macedóniában vannak jelen. Feladatomnak tartom, hogy az ő figyelmüket is ráirányítsam az Albán piacban rejlő lehetőségekre. És albán barátaim figyelmét is fel szeretném hívni a régi latin bölcsességre: varietas delectat, a változatosság gyönyörködtet. Azt gondolom, albán nemzeti érdek a befektetések, vállalkozások, kereskedelmi partnerek körének szélesítése, a kvázi monopolhelyzetek felszámolása. Ez az albán fogyasztók érdeke is. Lehet, hogy jobb minőségben, olcsóbb árú is rendelkezésre áll, mint ahogyan azt a mindennapokban a boltokban megtapasztalhatják az itteni fogyasztók. A válság körülményei pedig egyénként is indokolják, hogy fokozottan törekedjünk új piacok feltárása, s ezzel új munkahelyek teremtése.
A másik gondolat, amelyet szeretnék megosztani Önökkel, hogy egyik országot sem kényeztette el a történelem, és ma sem dicsekedhetünk különösen sok bizalmas baráttal a világban. Bennünket azonban sok minden összeköt a múltban, sok minden közelít egymáshoz a jelenben. Kiválóak politikai kapcsolataink, vannak közös problémáink, melyek tanulságai a másik felet is érdekelhetik. Csak egyet említenék közülük: mindkettőnket saját nemzetünk közösségei veszik körül határainkon túl is. Miért ne alapozhatná meg ez a különlegesen jó politikai viszony gazdasági kapcsolataink jelenleginél sokkal dinamikusabb fejlesztését? Egy interjúban elmondtam már: a kétoldalú árucsere forgalmunk összértékéért a MU egy átlagos képességű középcsatárt vásárol. Ez nincs rendjén. Ezen változtatni kellene. És itt vagyunk a szomszédban. És mégis: semmit sem, vagy nagyon keveset tudunk egymásról. Hunyadi és Skander bég, Zogu király és Apponyi Geraldine, Nopcsa Ferenc emlékéről sokat tanultunk és róluk sokat beszélünk. A XXI sz. Albániájáról és Magyarországáról nincs kellő információja a két társadalomnak és benne a két üzleti világnak sem. Azt szeretném, ha az érzelmek mellett az érdekek is összekötnének bennünket. Azt szeretném, ha a két ország a másik számára a hétköznapok részévé válna. Ehhez a turizmus, az üzleti kapcsolatok, az ezek fejlesztéséhez szükséges információk elengedhetetlenek.
 
Magyar nagykövetként ezek elősegítését tekintem egyik legfontosabb feladatomnak, kívánok minden segítséget megadni, és ehhez kívánok sok sikert minden magyar és albán üzletembernek.”