A Japánban mérhető radioaktív sugárzás egészségkárosító kockázatának értékelése

Az Országos ”Frédéric Joliot-Curie” Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet tájékoztatója a Japánban mérhető radioaktív sugárzás egészségkárosító kockázatáról:

 

A sugárzás intenzitását (azaz az időegység alatti sugárterhelést, avagy dózisteljesítményt) nSv/h vagy µSv/h mértékegységben fejezzük ki (nano sievert, mikro sievert).

 

Magyarországon és Japánban is a háttérsugárzás (azaz a földkéregből és a kozmoszból) az embereket érő sugárzás normális intenzitása 100 nSv/h (=0.1 µSv/h), amely érték ± 0.05 µSv/h ingadozást is mutathat - http://www.osski.hu/info/japan/fukushima.html - az 50%-nyi ingadozás még a normál tartományon belüli. Az ingadozás jellemző értéke ugyanazon a mérési ponton általában 20-30% eltérésnél nem nagyobb.

 

Ez az átlagos (normális) dózisteljesítmény egy év alatt 0.8 mSv (milli Sv) külső sugárterhelést eredményez a Föld népességének többsége esetében. A talajból származó (természetes radioaktív izotópok) elkerülhetetlen belégzése és táplálékkal való felvétele kapcsán a belső sugárterhelésünk átlagértéke 1.6 mSv/év, azaz a természetes eredetű sugárterhelés világátlaga 2.4 mSv/év.  Hazánkban ez az érték 3.1 mSv/év, Skandináviában pedig 5-8 mSv/év, mivel ott egyrészt jóval nagyobb a tömör kőzetek radioaktivitása (mint a magyarországi laza kőzeteké és talajoké), továbbá ott lényegesen hatékonyabbak a nyílászárók, így a radon gáz az épületekben feldúsul.

 

Vannak a világon olyan ún. magas radioaktivitású területek, ahol a természetes sugárterhelés 20-30 mSv/év, de olyan egészségkárosodást e többszörös magyarországnyi területeken még soha nem észleltek, amelyet a sugárterhelés váltott volna ki. Ilyen területek ismeretesek Indiában, Kínában, Iránban, Franciaországban és Brazíliában.

 

Az utóbbi héten (2011. március 17-23-án a Tokiói Egyetem különböző (a várostól É-ra és ÉNy-ra lévő) campusain a szabadban 0.05-0.80 µSv/h tartományban mérték a sugárzás intenzitását (http://www2.u-tokyo.ac.jp/erc/index_e.html). Ezek a sugárzási szintek több nagyságrenddel kisebbek annál a dózisteljesítménynél, amely sugársérülést kiválthatna.

 

Összehasonlításul: egy mellkasi röntgen vizsgálat 20-50 µSv, egy CT vizsgálat pedig átlag 7 mSv sugárterhelést jelent.

 

Sugárbetegség kiváltására 1 Sv dózis mennyiség képes (amennyiben rövid idő – percek, órák vagy napok - alatt éri az egész szervezetünket)! A fenti sugárzási szintek mellett ennek elérésére 1-10 millió óra lenne szükséges! Ennyit egyfelől nem élünk meg, másfelől, ha ennyire hosszú idő alatt kapnánk meg az 1000 mSv-nyi sugárterhelést, az azért sem vezetne sugársérüléshez, mivel a szervezetünk rendelkezik egy csodálatos helyreállítási kapacitással (amely révén a sugárkárosodott sejtek eliminálódnak vagy kijavítódnak).

 

Mellesleg a vérkép kimutatható sugárterhelése 500 mSv-nél jelentkezik, de ekkora dózistól a nem-specifikus tünetek még nem lépnek fel, sugárkárosodás nem jelentkezik.

 

 

A sajtóban manapság gyakran találkozhatunk a radioaktivitás mértékegységével a becquerel-lel is (Bq). 1 Bq = 1 bomlás/sec.

 

A tokiói ivóvízre vonatkozó legmagasabb aktivitás-koncentráció 210 Bq/L volt. Ez nem haladja meg a japán szabályozás szerint a felnőtt lakosság számára megengedett határértéket (300 Bq/L). Összehasonlításul az Európai Tanács 90/770/Euratom Rendelete alapján az Európai Unió területén a tej és folyékony élelmiszerekre vonatkozóan 500 Bq/L határérték van érvényben (www.oah.hu).

 

Március 20-án a fukushimai és ibaraki járásban termelt szabadföldi spenótban 10-50 kBq/kg, a fukushimai járásban termelt tejben pedig 0—1.4 kBq/L koncentrációkat mértek.

 

1000 kBq radioaktív jód, illetve 1000 kBq cézium felvétele kb. 50 mSv dózist eredményez. Ekkora dózis kimutatható biológiai eltéréseket még nem okoz, sem laboratóriumi, sem klinikai elváltozásokat nem képes kiváltani.